enyhe havazás
Angelika a pohárban
Az angelika ma leginkább arról nevezetes, hogy a gyomorkeserű italok, vermutok egyik ízesítője, de a sokoldalú gyógyhatásáról híres svédcseppnek, valamint a hasonló tulajdonságokkal bíró karmelita víznek is fontos összetevője. Közismert nevén angyalgyökér. Nevét a kora középkori pestisjárvánnyal kapcsolják össze: a legenda szerint egy szerzetes álmában megjelent Rafael arkangyal, aki ezt a növényt tartotta a kezében, így jelezve, hogy vele le tudják küzdeni a szörnyű betegséget, ami jóformán napok-hetek alatt néptelenített el egész településeket. Csak az angyalok a megmondhatói, hogy hány embert mentett meg a kórtól az angyalgyökér rágcsálása, de az tény, hogy a középkori kolostorkertekben főleg a pestis ellenszereként termesztették. A 16–17. századtól a gyökerének kipréselt levét más gyógynövényekkel elegyítve már tömegméretekben készítették az úgynevezett karmelita vizet, aminek mindenre jó gyógyerőt tulajdonítottak: nemcsak a betegségektől óvta meg az embert, hanem a rontásoktól is védett. A mágikus erővel felruházott növényt Európában szokás volt nyakláncként is hordani, hogy viselőjét elkerüljék a betegségek és a gonosz szellemek. A karmelita víz – valójában tinktúra, hiszen nem vízzel, hanem alkohollal készült – első írásos adata 1379-ből való, amikor is a francia Saint Juste-apátság karmelita nővérei citromfűből, angyalgyökérből, koriandermagból és más titkos összetevőkből (ezek között fahéj, szegfűszeg és szerecsendió) orvosságot készítettek a király számára megfázás és emésztési panaszok ellen. Kétszáz év múlva, 1611-ben már üzleti vállalkozásként jelenik meg az előállítása és eladása: a párizsi mezítlábas karmeliták ugyanis ekkor kezdték „ipari” mennyiségben gyártani és széles körben forgalmazni az aranyat érő, mert számukra jó sok aranyat hozó, gyógyító cseppeket, amit egészségőrző italnak, orvosságnak, sőt parfümnek is eladtak. A karmelita víz azóta is létezik. Végső soron örömömre szolgálnak és kajánul észrevételezem böngészgető olvasmányaimban az olyanfajta címeket, mint a karmelita víz titkos receptjei. Ugyan miféle titok az ilyen! A recept könnyedén elkészíthető, és már csak hinni kell benne, hogy éppen ez a karmelita víz. A pontos összetevők hétpecsétes titkát és receptjét ugyanis valakik valahol állítólag évszázadok óta őrzik. Vagy éppen azért olyan hétpecsétes, mert nincs is semmiféle titok, és az eredeti recept rég elveszett vagy sokszorosan megváltozott. Hát… Ki tudja, mi az igazság? Növénytani leírása szerint az angelika vagy angyalgyökér kétéves, magasra növő ernyős virágzatú fűszer- és gyógynövény. Gyökere édesen kesernyés ízű, fűszeres illatú. Óhazája Grönland, Izland és Szibéria. Fiatal leveleiből, szárából az északi országokban főzeléket, salátát készítenek. Virágoskertek egyik leglátványosabb növényeként is közkedvelt: akár két méter magasra is megnő, hatalmas, 20-40 cm átmérőjű, sárgászöld ernyős virágzata dúsan pompázik. Gyógyítóerejének sokfélesége impozáns listát tenne ki, nem is sorolom ezeket, tehát röviden: úgy általában véve mindenre jó a gyökerétől a virágáig és terméséig. Ám olvasok ezek között egy figyelemre méltó sajátos tulajdonságáról, nevezetesen arról, hogy (ismét csak állítólag) az angyalgyökér teája alkoholos másnapossági rosszullét esetén kitűnő csillapítószer, de rendszeres fogyasztása alkoholundor kialakulásához vezet. Rögtön fel is vetődik bennem az abszurdba hajló kérdés: vajon a jó sok angyalgyökeret tartalmazó gyomorkeserű-likőrnek is van ilyen hatása? Na és, ha igen, vajon milyen mennyiséget és mennyi ideig kell fogyasztani ezt az angelikát tartalmazó és egyébként finom emésztésjavító gyomorkeserűt ahhoz, hogy az alkoholundor állandósuljon, vagyis az ivászati kedv saját ellentétébe forduljon és átalakuljon hatásos alkoholelvonó kúrává? Na és hadd jöjjön egy kis ezotéria is érdekességként. Talán az angelika termete vagy a virágának kinézete teszi, hogy az ezoterikus tanok a levegőelemhez kapcsolják, ami ekképp az ember lelkiállapotát befolyásolja. Az angyalgyökér eszerint abban segít, hogy feloldja az emberek közötti zavart okozó viszonyulásokat, egymás meg nem értését, s ezzel harmonizálja a kapcsolatokat. Ezek után mindjárt azt áhítanám, hogy: ó, be jó volna, ha igaz volna, s ha akár hétpecsétes titokként be lehetne csempészni a politikusok és más közéleti szereplők és megmondó emberek napi étrendjébe! Biztosan jobbá válna vele a világ!
Kozma Mária
.jpg)
