A rendőrségi hírek, amelyek elérhetők a Hargita megyei rendőrkapitányság honlapján, többnyire sallangmentesen közlik, hogy éppen milyen bűncselekmények, szabálysértések történtek a megyében. A hírek azonban természetüknél fogva nem sokat mondanak el a kihágások társadalmi hátteréről. Manuela Ionescu, a Hargita megyei rendőrség bűnmegelőzési osztályának koordinátora, aki egyébként szociológus és pszichológusként is dolgozott, nap mint nap szembesül azokkal a társadalmi jelenségekkel, amelyek végül bűncselekményekhez, szabálysértésekhez és végső soron emberi sorstragédiákhoz vezetnek. Beszélgetéssorozatunk harmadik részében arról kérdeztük: vajon Hargita megyére is jellemző-e, hogy a szükségállapot bevezetése óta az erőszak az utcáról az otthonokba költözött, azaz nőtt-e a családon belüli erőszakos bűncselekmények száma? Kevesebb családon belüli erőszakos bűncselekmény történt Hargita megyében Második beszélgetésünk alkalmával azt írtuk, hogy nehezen jött össze a kávézásunk Ionescu Manuelával, de akkor még nem is sejtettük, hogy be fognak zárni a kávézók. Nem nagyon volt más választásunk, kénytelenek voltunk a beszélgetésünket a Hargita Népe szerkesztőségében lebonyolítani. A korábbi híradásokból az az információ érkezett, hogy amint bevezették a kijárási korlátozásokat, megnőtt a családon belül elkövetett erőszakos bűncselekmények száma. Arra számítottunk, ez Hargita megyében sem lesz másként. Megyei statisztikai adatok Manuela Ionescu felkészülten, statisztikai adatokkal a kezében érkezett meg szerkesztőségünkbe. Ahogy az egy jó rendőrhöz illik, rögtön fogalmi tisztázással kezdte. A családon belüli erőszakra a 2003-ban elfogadott 217-es sorszámú törvény előírásai vannak jelenleg érvényben, így a jogszabályban meghatározott családon belüli erőszak fogalmát fogjuk használni. Aztán rátért a nyers statisztikai adatokra. Hargita megyében 2019 első négy hónapjához képest 2020 első négy hónapjában enyhén nőtt a bejelentett családon belül elkövetett erőszakos bűncselekmények száma. Az idei év első félévében 144 eset volt a tavalyi év hasonló időszakában mért 132-höz képest. Idén januárban 42, februárban 40, márciusban 35 és áprilisban 27 esetet jelentettek, míg tavaly januárban 32, februárban 35, márciusban 35 és áprilisban 30 családon belül elkövetett erőszakos bűncselekményt regisztráltak. Mint mindig: a számok csalókák Manuela Ionescu elmondta: érdekes megfigyelni, hogy idén havi lebontásban egyre inkább csökken ezeknek a bűncselekményeknek a száma. Mert igaz, hogy összességében több esetet jelentettek idén az év első négy hónapjában, és ha csak ezt vennék figyelembe, akkor akár még mondhatnánk is, hogy az összezártság több erőszakos bűncselekményhez vezetett a szükségállapot ideje alatt. Ellenben, ha a havi bontásban nézzük ezeket a statisztikai adatokat, akkor nem jelenthetjük ki, hogy a megyében az összezártság hatására nőtt volna a családon belüli erőszakos bűncselekmények száma. – Attól tartok, ezeknek az adatoknak némi közük van ahhoz is, hogy a szükségállapot bevezetésével bezártak a kocsmák, bárok. Igaz ugyan, hogy otthon is lehet alkoholt fogyasztani, de ez mégsem olyan, mint a kocsmában. Őszinte meglepetésemre a számok azt mutatják, hogy a szükségállapot ideje alatt csökkent a családon belüli erőszakos bűncselekmények száma Hargita megyében. Pedig én is abból a munkahipotézisből indultam ki, hogy az erőszak az utcáról az otthonokba költözött – fejtette ki Manuela Ionescu. Ugyanis országszerte sokkal több segélyhívás érkezett a 112-es sürgősségi számra, amelyek családi perpatvarról szóltak, mint a szükségállapotot megelőző időszakban. Emiatt arra lehetett számítani, hogy Hargita megyében is ez lesz a helyzet, de ehhez képest a nyers statisztikai adatok egészen mást mondanak. Januárban és februárban nőtt számottevően a családon belüli erőszakos bűncselekmények száma, még márciusban is, de áprilisban egyértelműen kevesebb esetet jelentettek Hargita megyében. Egyébként egyetlen olyan eset sem szerepel a rendőrség nyilvántartásában, amelynek ne lenne közvetlen összefüggése az alkoholfogyasztással. Senki sem józanon kezdi el verni a feleségét. Falun több az erőszak, mint városon Kifejtette, azt el kell mondani ugyanakkor, hogy a falvakon sokkal több ilyen eset fordul elő, mint városon. Ha kizárólag a veréseket, ütlegelések előfordulását nézzük – ebből kevesebb van, mint amennyi az összes erőszakos bűncselekmények száma –, idén a falvakon 53, városon 27 eset volt. Tavaly 39–31 volt az arány a falvak „javára”. Ebből annyi megállapítható, hogy nőtt a falvak és városok közötti különbség. Településre lebontva a családon belüli erőszakos bűncselekmények számát, akkor Csíkszereda (23) áll „vezető” helyen, aztán következnek sorrendben Maroshévíz (14), Székelyudvarhely (11) és Gyergyószentmiklós (7). Szintén statisztikai adat, hogy 2020 első négy hónapjában több ideiglenes távolságtartási parancsot adott ki a rendőrség, mint tavaly ilyenkor. Ezek közül városon 26-ot, falvakon 19-et. Valószínűleg azzal magyarázható a bejelentett esetszámhoz képest kevesebb eset falvakon, mert falun kevesebb nő kér távolságtartást. A rendőrség tevékenységét szabályozó új törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy a rendőrök is elrendelhessenek ideiglenes távolságtartást, nem kell a bíróság távolságtartási végzésére várniuk a bántalmazottaknak. Emiatt enyhén nőtt is az ideiglenes távolságtartási parancsok száma. A távolságtartást egyébként a bántalmazottaknak kérniük kell, különben a rendőröknek nincs joguk az ideiglenes távolságtartás elrendelésére sem. Ráférne a törődés az elkövetőkre is Manuela Ionescu szerint ugyanakkor az alkohol csupán a katalizátora a családon belüli erőszaknak, ennek okai sokkal mélyebbek. Ugyanis nem mindenki veri meg a feleségét, aki alkoholt fogyaszt. A mélyben feltehetően sokkal nagyobb frusztrációk rejlenek. Mint kifejtette, az is hátráltatja a családon belüli erőszak elleni hatékony fellépést, hogy gyakorlatilag nincsenek olyan programok, amelyek a bántalmazókkal foglalkoznának. Valamennyi civil szervezet, aki igyekszik segíteni, elsősorban az áldozatok segítségére koncentrál. Rendszerint megpróbálják az áldozatot kiemelni a környezetéből. – De legyünk komolyak, ez egyáltalán nem egyszerű. Hány áldozat hajlandó elhagyni egykori otthonát, hogy valahol máshol a nulláról újrakezdje az életét? – fogalmazta költőinek hangzó, de érdemi társadalmi válaszra váró kérdését Manuela Ionescu. Hozzáfűzte: az agresszorokkal foglalkozó programokkal lehetne további eredményeket elérni. Senki nem születik alapvetően gonosznak. Valószínűleg történt vele valami, ami frusztrációkhoz vezetett, és ez fizikai erőszak formájában nyilvánul meg. Olyan pszichológiai programokat lehetne bevezetni, amely a düh kontroll alatt tartására tanítaná meg a bántalmazót. Emellett egészen mélyre ható kezeléseket is be lehetne vetni, amelyek segítenének megszabadulni az erőszakot kiváltó frusztrációktól. Az elkövetőkkel azért kellene foglalkozni, mert amennyiben sikerrel jár a kezelésük, akkor sikerül magát az erőszak kiváltó okát megszüntetni. Társadalmi kontextus Kérdésünkre, hogy betudható-e a tény – miszerint falvakon a bántalmazott nők sokkal ritkábban kérnek távolságtartási végzést, mint városon – annak, hogy a falusi társadalmak hagyományosan sokkal patriarchálisabbak, elmondta: érdemes lenne ezt kutatni. Hozzáfűzte: igaz, a falusi társadalmak mindenhol patriarchálisabbak, és ez igaz a székelységre is. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy ennek van köze a családi erőszakhoz, még ha egy patriarchálisabb társadalomban valószínűbb is, hogy a hagyományos nemi szerepek miatt kevésbé mernek szólni a bántalmazott nők. Ezzel együtt még egy patriarchális társadalmi berendezkedés önmagában nem teszi elfogadhatóvá a családon belüli erőszakot. Egyébként az sem igaz, hogy képzettség vagy az anyagi jóllét szintje lenne meghatározó tényező. Mert bizony diplomás családokban is előfordul a családi erőszak. Így az a feltételezés sem áll meg a lábán, hogy a hátrányosabb anyagi helyzet vezetne erőszakhoz. – Azt hiszem, inkább ott dől el a dolog, hogy ki mennyire tudja féken tartani az indulatait, frusztrációit – vélte Manuela Ionescu. Hozzáfűzte: ez lenne a pszichológiai megközelítése a kérdésnek. Ugyanakkor szociológiai szempontból a nemi szerepek felborulása is szerepet játszik abban, hogy ennyi feszültség, konfliktus van a családokon belül. Napjainkra a nemi szerepek ugyanis látványosan átalakultak, és mint minden változás, ez sem megy végbe konfliktus nélkül. És minél patriarchálisabb egy társadalom, annál jobban zavarja a benne felnevelkedett férfiakat a bekövetkező társadalmi változások.

Kiss Előd-Gergely