szórványos felhőzet
kevés felhő
tiszta égbolt
Családalapítósdi
Néhány éve, amikor a minimálbér 900-1000 lej között izgett-mozgott, egyik ismerősöm kisgyermekes szülő számítására alapozva fejtette ki, hogy egy baba havonta 450 lejbe „kerül”. Ez „áfás összeg” ugyan, de csak a viszonylag olcsón beszerezhető és valóban szükséges termékeket magában foglaló alapcsomag értéke: pelenka, esetleg tápszer, nem szégyellnivaló, de azért szerény öltözet, vitaminok, használt babakocsi satöbbi. Nincsenek benne olyan „bővítmények”, mint a márkás babakocsi, vagyonba kerülő játékok, méregdrága ruhácskák, hordozókendők sokasága. Nemrég született meg a kislányunk, és annak ellenére, hogy rengeteg ruhával, ágyneművel, sőt még babakocsival is kisegítettek az előttünk járó barátok, azt kell mondjam, hogy ezt a 450 lejt valóban „futva elviszi” egy kisbaba. Azóta nőtt ugyan a minimálbér, de minden egyébnek az ára, díja is, így az arány továbbra is elképesztő. Két, alacsony fizetéssel gyermeket nevelő szülő esetében gyermekenként számolhatunk egy-egy fél minimálbérnyi költséggel. Kicsit rosszul érzem magam, amiért olyan felbecsülhetetlen értékű kincset számszerűsítek, mint a baba, de lássuk be: ha egy minimálbért ráköltünk két gyermekre – és a számlák, a hiteltörlesztések még sehol –, akkor valóban fájdalmasan nagy szegénységi kockázat Romániában a gyermekvállalás.
Orbán Viktor évértékelője után a világsajtó is felfigyelt a magyarországi családtámogatási csomagra – több mérvadó médiaorgánum címlapon foglalkozott vele. Ne higgyük, hogy ez különösebben megihleti a gyarmatosító örökséget korábban büszkén maga előtt görgető, manapság egyre inkább maga mögött vonszoló nagyhatalmakat. Orbán migrációs érvei ott már nem működnek, mert abban a nemzetiségi csalamádéban rasszizmusnak minősül az ilyesmi. Magyarország esetében pedig ennek a migrációs megközelítésnek még mindig nagyobb a füstje, mint a lángja, de a népességcsökkenésre mindenképpen reménykeltő, erős válasz. Tanulhat ebből Kelet-Közép-Európa, és tanulhatnak azok a fejlett államok, amelyek még meg tudják fogni a seprű nyelét, és nem adták át az aljamunkát Musztafáéknak. De mindeképpen tanulnia kell ebből a mi erdélyi magyar érdekképviseletünknek.
Mert mi például a feleségemmel megállapítottuk, hogy ha Magyarországon élnénk, az új családtámogatási csomag fényében meg sem állnánk a harmadik gyermekig. Itthon azonban nem ennyire szilárd az elhatározás. De legalább már itthon maradunk. Aggódom viszont azokért a fiatalokért, akik családalapítás előtt állnak, és még nincs megalapozva itthon a jövőjük. ...És hatványozottan azokért, akiket jobbára csak a nyelvismeret hiánya tartott a szülőföldjén. Már kezdésből is szomorú, hogy ilyen fiatalokból is milyen kevés maradt itthon, és csak remélni tudom, hogy nem kerekednek fel és telepednek át Magyarországra.
Hálás vagyok azért, hogy az anyaország családtámogatási formái közül egynéhány ténylegesen, érezhetően támogatja az itthoni gyermekvállalást is. Csak éppen tudnánk megelégedni ezzel! Nem sajnálom Magyarországtól az erdélyi magyarokat, de aki Magyarországra költözik, az ugyanúgy nincs közöttünk, mint aki Angliába vándorol. És erre csak politikai akarat lehet a megoldás.
Kovács Hont Imre
.jpg)
