tiszta égbolt
Csak módjával…
A tegnapi kormányülés napirendjén szerepelt első olvasatban a 2016-os esztendei állami költségvetés tervezete. Azt állítólag 10-én vagy 11-én véglegesítik, s a kormány jóváhagyja a vonatkozó törvény tervezetét és beterjeszti a parlamenthez. A kormányszóvivő nemrégiben azt is bejelentette, hogy reményeik szerint december 15-ig azt akár el is fogadhatja a parlament. Ha ez így igaz, akkor módosító javaslatok benyújtására, illetve megvitatására nemigen lesz lehetőség, de ez vonatkoztatható végső soron magára a költségvetés-tervezetre is. Egy alapos és részletes parlamenti vita egy ilyen ügyben több napot is eltarthat, sőt akár egy-két hetet is. A jelek szerint viszont az adott körülmények között azt a kormány át szeretné „daráltatni” a parlamenten legfeljebb két nap alatt. Igaz, hogy a kormányváltás okán időkrízis is bekövetkezett, no meg ott kopog az ajtón a parlamenti vakáció is. Tehát tetszik, nem tetszik, valószínű, hogy rövid időn belül elfogadásra kerülnek a jövő esztendei költségvetések. Van a dolognak azonban egy másabb vetülete is: félhivatalos értesülések szerint szerdán a kormányfő egyes miniszterek kíséretében találkozott a liberális párt csúcsvezetésével, s annak során a költségvetés tervezetéről egyeztetett. A liberálisok társelnöke, Alina Gorghiu azt nyilatkozta, hogy még lesz egy ilyen jellegű találkozó a tervezetnek a parlamenthez való benyújtása előtt. Továbbá hallani arról is, hogy a többi parlamenti párttal is hasonló jellegű egyeztetésekre kerül(t) sor. Nos, ezek szerint a parlamenti vitát furamód felváltja egy előzetes egyeztetés, pontosabban egy egyeztetéssorozat a parlamenti pártok csúcsvezetőivel. Ez is egy módszer és egy lehetőség, s abban jogi szempontból talán nem is lehetne kifogásolnivalót találni. A magam részéről sem keresném a kákán a csomót, de valahogy úgy tűnik, hogy az nem tükrözi a hatalmi ágak szétválasztását. Sőt összemossa a törvényhozói hatalom és a végrehajtói hatalom szerepkörét. A normális az lenne, hogy függetlenül ki terjeszti be a törvénytervezetet, annak megvitatására a parlamentben, a honatyák minél népesebb részvételével kerüljön sor, és a szavazás döntse el annak a sorsát, nem pedig előzetes, esetenként különutas-alkuk. Lehet, hogy a technokrata kormányfő számára ez a, végeredményben kompromisszumos eljárás/megoldás kényelmesebb és akár zökkenőmentessé is teheti a kormányzást. És ezért is kíván élni az ilyen-olyan egyeztetések lehetőségével. Ebbéli szándékát amúgy nem is rejti véka alá, hisz már hetekkel ezelőtt bejelentette, hogy minden jelentősebb ügyben egyeztetni fog a parlamenti pártokkal és esetenként magával az államelnökkel is. Így történt a közszférai 10 százalékos béremelésre vonatkozó törvény esetében is, amely kapcsán utólag ismerte el, hogy a kihirdetést megelőzően az államfővel is egyeztetett.
Valahogy úgy vagyunk – vagy inkább lennénk – ezzel a technokrata kormánnyal, mint egy kft. vagy egy rt. olyan ügyvezetőjével, amelyet a döntéshozók – ez esetben a részvényesek vagy a társtulajdonosok közgyűlése – teljhatalommal ruházott fel. Azaz: Cioloş kormányának bizalmat szavazva a parlament teljhatalommal ruházta fel, legalábbis a végrehajtói hatalom szerepkör gyakorlása tekintetében. És bizonyára az a szavazás nem formai volt, hanem tudatos, nevezetesen a beterjesztett kormányprogram és a majdani miniszterek szakbizottsági meghallgatásai nyomán. És a bizalom tükröződik abban, hogy a kormány végeredményben szabad kezet kapott. És ha ez így van, akkor azt a kezet nem kell fogni, csak esetleg néha-néha megfogni, s erre a „megfogásra” teremt konkrét lehetőséget a parlamenti vita, illetve a törvényhozás folyamata. Ha ez nem így történik, márpedig a jelek szerint nem így történik, akkor tetszik, nem tetszik, de azt is feltételezhetjük, hogy az a teljhatalom „csak módjával” adatott meg…
A technokraták általi kormányzásnak van egy másik vetülete is, nevezetesen a mandátum, a megbízatás időtartama. Az pedig a dolgok jelenlegi állása szerint egy évre szól. Így viszont – más hasonlattal élve – a technokrata kormányfő nem hajóskapitány, csak révkalauz, de míg a szoroson (azaz a 2016-os esztendőn) átvezeti azt a hajót (azaz Románia kormányzatát), az övé a „hatalom”, de a felelősség is. Majd a révbe érés után (azaz a parlamenti választásokat követően) fellép a parancsnoki hídra a tulajdonképpeni hajóskapitány, s átveszi a hajó (azaz a kormányzat) irányítását. Nyílt tengeren hajózni pedig más dolog, mint áthaladni egy szoroson…
Hecser Zoltán
_cm.JPG)
inditonak.jpg)