Címke: szépia

2026. június 21., 20:11

„Örökké várom, hátha jön valaki, aki meg akarja tanulni a szövést…”

Mai Szépia rovatunkból példát kaphatunk a kitartásból és a népi kultúrához való ragaszkodásból. Boga Éva néni szívből szeret szőni, még az sem tántorította el, hogy fél szemére elveszítette a látását.

2026. február 7., 15:09

„Eszel te még búval mártott puliszkát”

Majd kiigazodik minden. S úgy is lett.

Szépia rovatunkban újabb élettörténet állomásait villantjuk fel. Minden epizód közös kapcsolódási pontja a kemény munka és az élet adta örömök meg nehézségek alázattal való fogadása. Balázs Erzsébet 1940 márciusában született Csíkszentsimonban, és néhány évet leszámítva teljes életét ott töltötte.

2026. január 24., 16:10

Munkával teli teljes élet

„Az ácsszakmában szerettem a szépet, amit létrehoztunk, a mezőgazdaságban pedig hogy saját magunkért keltünk fel korán s feküdtünk le későn…”

Szépia rovatunk legújabb részéből kiderül, mit takar az „Úgy fel vagy öltözve, mintha rittyegne a kert oldala” mondás, hogy jár-e szürke ló a kapum elé, de legfőképpen, hogy miként tekint vissza egy nyolcvanöt éves székely mester- és gazdaem­ber arra, amit munkás életében a legfontosabb pillanatokként tart számon.

2025. december 24., 17:44

Apró alma, ezüst dió, nagy ünnep

„S így teltek a telek s az ünnepek, s olyan szép volt, s olyan boldogan éltük meg…”

Amikor az advent még valóban advent volt, a telek hidegek és havasak, a karácsony nem kívül volt ragyogó, hanem a lelkiekben, valahogy minden szerényebb és igazibb volt. Szépia rovatunk új részében régi idők karácsonyaira emlékezünk.

2025. december 10., 19:11

Történetek a varrógép fiókjából

Kérdeztem, hogy hát a bluz nem indiferent? S azt válaszolta, hogy bluz indiferent, culor nu indiferent…

Engedje meg az olvasó, hogy a Szépia rovat mai cikkét személyes hangvételben írjam. Témájánál csak az alanya áll közelebb a szívemhez, ugyanis ezúttal a nagymamámmal beszélgettem. Amikor egyetemista voltam, meglátogatott mamika, aki fiatalon a városban szolgált több családnál is, sétáltunk a régi utcákon, s egy olyan Kolozsvárról mesélt, aminek arcát én már csak fényképeken láthattam. Anna néni 1947-ben született, és tizennégy éves volt, amikor szolgálni indult.