Pálinka: folyékony hagyomány

Két aromatornyos pálinkafőzőben rotyog a cefre, amikor megérkezünk János András Elődhöz Csíkdelnére, a ház hangulatos alagsorában ki­alakított főzdébe. Az okleveles pálinkabíráló és pálinkafőző mester – akár egy karmester a szim­fonikus zenekar élén – nagy gonddal irányítja a folyamatot, hogy a végeredmény kiváló minőségű körtepálinka legyen – aznap reggel ugyanis vil­moskörtecefre került a lepárlóba. A rézüstben fortyogó, kavargó gyümölcs szemünk láttára adja meg magát a forróságnak: a kígyószerű csövekben kanyarogva, hirtelen lehűlve, apró cseppekben könnyezve vajúdik, hogy a lepárlás végén nemes nedűvé, a gyümölcs folyékony lelkévé alakuljon át.