szórványos felhőzet
erős felhőzet
Cé
Ahogy tetőtől talpig az egész világ körülötte, néhány héttel ezelőtt még Cé is a tavasznak örült. Annak, hogy hersegő zölddé és jó szagúvá változtak a bokrok és alattuk a fű, hogy már nem fáznak kopott bőrükben a kutyák és a teniszcipőben a láb, hogy az emberek napsugarakkal masszíroztatják a derekukat és ostyás fagyival a torkukat. Aztán jött a tüsszögés, köhögés és a láz, a levertség és a hasfájás, először nem erőszakosabban, mint egy ócska tavaszi nátha, de utána Cének begyulladt a szeme, és ez a kinti ragyogást goromba gombostűhalmazzá változtatta. És megjelentek a kiütések a füle mögött és a halántékán, amitől Cét először a kétségbeesés kerülgette, mert azt hitte, pattanásos lett a képe. Így került kórházba. Túl az első ijedtségen, az új színeknek, szagoknak és hangoknak történő kényszerű bemutatkozáson, Cé most a történések előtt kapitulálva a vaskeretes ágyban fekszik a gyűrött pizsamájában, és – mint bármelyik gyermek az ő helyzetében – várja, hogy végre hazamehessen. A párizsis-háromszögsajtos zsömle nem rossz, csak furcsa; az ápolónők és az orvosok figyelmesen beszélgetnek vele, ez sem rossz, csak furcsa. Kórházban lenni nem olyan borzalmas, csak egyszerűen nem jó. Azt viszont nem érti, miért vannak most ilyen sokan az ágya körül, ráadásul mindnyájan egyszerre beszélnek, a legtöbbjük felfújja az arcát és kiabál is, mint délután a tévében.
Az Egészségügyi Világszervezet kiskosztümben, fegyelmezett hangon, de feszült arccal közli, hogy a kanyaróvírus teljes kiirtásának lehetősége Európában veszélybe került, és felkéri a legérintettebb országokat, hogy „sürgősen” állítsák meg a vírus terjedését.
Az egészségügyi minisztérium először a háta mögé néz, de mivel ott nem áll senki, idegesen bekiabál, hogy nem ő tehet arról, hogy az országban az elmúlt másfél évben több mint négyezer megbetegedést regisztráltak. Hanem az oltásellenesek.
Az oltásellenesek erre fintort vágnak, mert tudják, amit tudnak, csak most nem akarnak erről beszélni. Hanem a Facebookon, netes fórumokon, kismama-kávézásokon és a saját „ismeretterjesztő” előadásaikon. Különben is, ha már a minisztérium ujjal mutogat: a járvány gócpontjai nem az öntudatos szülők csemetéinek körében, hanem a hátrányos helyzetűek közösségeiben vannak.
A hátrányos helyzetűek nem mondanak semmit, csak állnak a fal mellett. Ők vannak leghátul. Vonogatják a vállukat, hogy ők ugyan nem oltásellenesek, csak nem tudják, mi az az oltás, amit mind számon kérnek rajtuk.
A családorvosok képviseletének nem tetszik, hogy most mindenki a hátrányos helyzetűeket bámulja, és nem az igazi hibás lenyilazásával foglalkozik. Bekiabálnak, hogy oltóanyaghiány van, a gyerekek több hónapos késéssel vagy egyáltalán nem kapnak vakcinát.
A minisztérium statisztikákat húz elő a diplomatatáskájából, és nekiáll elmagyarázni, hogy nincs oltóanyaghiány, vagy ha mégis, akkor az nem a tárca hibája. Hanem másé, például az előnytelen szerződést kötőké, a leosztási algoritmust rosszul kitalálóké.
Az orvosok visszakiabálnak, hogy nem lejárt statisztikát, hanem friss oltóanyagot akarnak: van az országban, ahol megyehatártáblától megyehatártábláig jelenleg mindösszesen három tucat MMR-vakcina teszi ki a teljes készletet.
Ezt az egészségügyi miniszter személyeskedésnek veszi, és csitító kézmozdulattal bejelenti, hogy még ezen a héten elkezdődik az első tízezer adag kanyaró elleni oltás szétosztása, amit további 110 ezer dózis követ. Elintézte, a külföldi gyártókhoz telefonált az ügyben, este későn, kilenc után, ami nagyon udvariatlan egyébként. Úgyhogy.
Erre a közvélemény nagyra tátott szájjal lehurrogja, és a falinaptárra mutogat, hogy 2017 van, nálunk meg egy olyan járvány, amelyben a középkorban volt divatos elhalálozni, jobb esetben is a tizenkilencedik században. S hogy a kanyaró elleni oltást majdnem hatvan évvel ezelőtt feltalálták és azóta is széles körben forgalmazzák, mely körbe Románia, úgy látszik, valamiért mégsem tartozik. Ami több mint hanyagság vagy mulasztás: bűntény, amelynek csak áldozatai vannak, de felelősei nincsenek.
Cé az elején még jobbra-balra forgatta a fejét a párnán, a bekiabálók irányába. De egy ideje már csak a plafont nézi, a hangok, magyarázatok, számok plasztelin-tömbje egyáltalán nem érdekli. Arra gondol, lehet, hogy holnap már hazamehet.
Május 2-án kanyaróban meghalt egy kilencéves kislány egy Temes megyei kórházban, ahol már két hete feküdt légzési problémák miatt. Ő a tavaly kitört romániai kanyarójárvány 24-ik áldozata.
Burus János Botond
