Call centerből ne hívjanak!
A telefonos zaklatásnak több formája is létezik, de most ne menjünk bele a részletekbe, ugyanis most ennek egy bizonyos formájáról, méghozzá annak is a hivatalos változatáról akarok írni. Mert ugyebár az sehol nincs leírva – legalábbis én még nem hallottam róla, hogy törvénybe lenne foglalva –, hogy tilos lenne telefonon keresztül üzletelni, portékát kínálni, adatokat gyűjteni. Ez a tevékenység akkor válik zaklatássá, amikor igencsak megszaporodik az olyan hívások száma, amikor úgy akarnak valamit ránk tukmálni, vagy úgy próbálják megszerezni személyes adatainkat, hogy lehetőleg ne vegyük észre a mögöttes szándékot. Mert könnyű az olyan telefonálót leszerelni, aki azzal hív fel, mekkora szerencse ért, mert egy ismeretlen nevű cég az ügyféllistájáról kisorsolt, és megnyertük a főnyereményt, csupán egy csillagászati összeget közelítő illetéket kell kifizetni bizonyos számlára, és máris a miénk az eszköz, a szolgáltatás vagy egyéb kutyagumi, amiről azt sem tudjuk, mi az. Az ilyennek meg lehet mondani, hogy lemondunk a nyereményről, adják nyugodtan oda másnak, aki hajlandó kifizetni érte azt a bizonyos illetéket, ami dehogyis tartalmazza az árat. Ám úgy tűnik, változnak az idők, és ezzel együtt változnak a telefonos zaklatás módszerei is. Újfent call centerből hívnak, nem tukmálnak semmit, csupán a saját érdekünkben próbálják felhívni a figyelmünket bizonyos szolgáltatásra, cserében néhány egyszerű kérdésre kell válaszolnunk, ami a személyes adatainkra vonatkozik. A számlát természetesen majd postafordultával küldik, ha igényelted, azért, ha meg nem, akkor azért. Lényeg, mindegy hogyan, csak valahogy némi pénzt kihúzzanak a gyanútlan áldozat zsebéből, lehetőleg úgy, hogy mire feleszmélne, akkorra már annak a bizonyos call centernek hűlt helye legyen. Ezért figyeljünk oda a különféle call centeres hívásokra, s még inkább arra, kinek milyen adatainkat adjuk meg!
Jánossy Alíz