enyhe havazás
Csizma a konyhaasztalon 55.
Fiasodjék, mint a csicsóka – kurjantották a lakodalomban a menyasszonynak a 18. századi Erdélyben, s válaszoltak is rá –, répa, répa, csicsóka, az is mingyár egy nóta. Mindez a csicsóka szaporaságára és valahai közismertségére utal. Sok más neve mellett (például földi alma – vitatott, hogy ez a csicsóka vagy a krumpli a régi szakácskönyvekben; aztán tót répa Gyergyóban) a csicsóka honosodott meg; középajtai Benkő József (1740–1814) Nomenclatura botanica című növényhatározójának révén került a magyar füvészetbe, erdélyi népi elnevezésnek tartják. Az 1600-as évek elején hozták Európába a kanadai indián ültetvényekről. Rendkívül hamar megszerette új hazáját és sokasodott is, előbb Franciaországban, majd Olaszországban, Nagy-Britanniában és száz-százötven év alatt jóformán mindenhol. Az angolok királyi csemegének nevezték, amikor megismerték; az olaszok articsóka ízű napraforgónak. Ez utóbbi is kifejező, mert íze az articsókára hasonlít, magassága és virágai a napraforgóra emlékeztetnek. Életereje igénytelenségének köszönhető, elvadulva is terem, árterületeken ma is megtalálható, na és Erdélyben a királyi csemege hamarosan sokkal rokonszenvesebb nevet öltött magára: szegények eledele. Tulajdonképpen a királyi rendelettel elősegített burgonyatermesztés (II. József adókedvezménnyel támogatta) halványította el a jelentőségét. Mindketten 17. századi jövevények Európában, de míg a csicsóka korábban jött és nagyon gyorsan nagy népszerűségre tett szert, addig a krumplit elég sokáig csak fejedelmi és nagyúri házak kertjébe ültették – olykor csak dísznek a virágok közé –, bizalmatlanságra adott okot, hogy föld feletti része mérgező, kezdetben csupán különlegességként fogyasztották a gumóit. Elhalványult az a tudás is, amivel olyan zseniális erdélyi tudós, mint Fridvalszky János pártolta a csicsókatermesztést, felismerve annak tömegméretű hasznosítását. Fridvalszky 1771. február 1-jén az erdélyi Mezőgazdasági Egyesületben bemutatta és a jelenlévőkkel megkóstoltatta az általa népszerűsíteni kívánt szegények kenyerét, a kétféle csicsókakenyeret – egyiket gabonaliszttel keverte –, amelyeket népi tapasztalatok és ismeretek alapján maga tökéletesített, és úgy vélte, alapvető élelemként sokfelé megoldhatná az éhezést. Egy kis tudományos-fantasztikus fűszerezéssel azt mondhatnám, hogy ha Fridvalszky időutazással korunkba érkezne, méltán csodálkozhatna azon, hogy a szegények kenyeréből mostanság borsos ára miatt újra királyi csemege lett, fogyasztása néhol luxusnak számít. Manapság sokfelé az elegáns éttermekben a csicsóka gumóját homár, libamáj, szarvasgomba, tenger gyümölcsei és más borsos árú ételek körítéseként tálalják. Inkább a ritkasága és nem a termesztésére fordított befektetés indokolja az árát. Új neve is van: diabetikus burgonya. Tegyük hozzá: joggal. A csicsóka gazdag inulinforrás (az inulin vízben nem oldódó nagyméretű rost), s mint ilyent, különösen cukorbetegségnél, kóros elhízásnál, valamint a bélflóra regenerálásához ajánlják, de ezen túlmenően is széles körű gyógyhatást tulajdonítanak neki. Ráadásul ahol terem, ott a tehenek és a juhok is nyernek vele, mert 2-3 méteres magas szára, gazdag levélzete bőséges takarmányt biztosít a számukra. Szerénységére jellemző, hogy jóformán mindenféle talajban megél, tűri a sok esőt, de a szárazságot is, na és ahol egyszer már megkapaszkodott a gyökereivel, onnan nehezen kiirtható, tavasszal dúsan sarjadzik és gyorsan nő. Gumói fagytűrők, ezért télen is betakarítható, kis mennyiségben nem is kell külön pince a tárolásához. Ehető nyersen ropogós, édes csemegének, reszelhető salátákra, főzve még édesebb. Egyetlen „hibája” hogy az erre hajlamosoknál, a teltségérzés mellett, puffadást okozó hatása lehet. Székelyföldön leginkább a virágoskertekben lelhető fel, a napraforgóénál kisebb, de hasonló sárga virágai szépen mutatnak. Ismertem cukorbeteget Korondon, aki évekkel ezelőtt célzottan gondozott 5-6 tövet az udvarán. Sokan tudják, hogy a gumók ehetők, de többnyire bizalmatlanok, nem kóstolgatják. 2015 októberében megjelent egy rövid riport a Hargita Népében, mely szerint a Csíkszereda melletti Zsögödön egy kísérleti évben próbálkoztak a nagybani termesztésével. Más tudósítást nem találtam a zsögödi csicsókáról. Az érdeklődőknek azonban jó hír, hogy az elmúlt télen megjelent az üzleteinkben. A termelő székelyföldi, sajnos a csomagoláson feltüntetett vállalkozó nevén és a cégbejegyzés helyén kívül – Nicolești, Hargita megye – mást nem sikerült kinyomoznom. Ha már a termék nevét megjelölik magyarul, írhatták volna mellé a falu magyar nevét is. Merthogy Nicolești lehet a szépvízi Csíkszentmiklós, de az Udvarhely melletti Miklósfalva is. Végső soron ennél lényegesebb, hogy itthoni termék, és régi hírnevéhez méltón közel került az ebédlőasztalunkhoz.
Kozma Mária
.jpg)
