tiszta égbolt
Bújócska
Általában könnyen megtalálom, de vannak napok, amikor teljesen tanácstalanul keresgélek, nincs eredmény. Pedig én tényleg mindent tűvé teszek, és szorgosan benézek minden bútor alá, számtalanszor újragondolom, merre is jártam a nap folyamán, hogy rájöjjek, hol lehetett az a pont, amikor nem figyeltem eléggé, és elvesztettem.
Arra jutottam, hogy ilyenkor a hangos szólongatás sem válik be, sőt elég hülyén néznek rám az emberek, amikor kétségbeesetten rohangálok a nevét ismételgetve. Milyen álszent népség! Hát ilyenkor igazán segíthetne rajtam valaki, együtt mégiscsak hamarabb rábukkanhatunk arra a fránya kis ördögre, amelyet úgy hívnak: motiváció.
A bújócska királya, nem vitás, és annyira fájdalmas, amikor váratlanul magamra hagy, mert ilyenkor újra iskolásnak érzem magam, és bejáratott rutinnal bámulom a falat a világ megmentése, vagy bármilyen értelmes cselekedet helyett. Nem értem, miért teszi ezt velem.
Be kell valljam, a bújócskák során gondolatban merényletet tervezek az összes motivációs tréner, meg ilyen humbug-szakember ellen, mert meggyőződésem, hogy közük van az én motivációm eltűnéséhez is. Igen, ez valami nagyon alvilági dolog lehet, és valaki hiphop, csitcsat, pricprac eltünteti az összes létező munka- és életkedvet, és jól röhög a markába.
Nincs kedvem felkelni, inkább elutazom Balira! Nincs kedvem főzni, itt az idő, hívjatok papot! Nincs kedvem semmihez, mától inkább nem létezem, törlöm a Facebookom! Hát mennyivel könnyebb lenne így minden, de az is segítene, ha ez a nyomorult motiváció végre előbújna. Ó, várjunk csak, azt hiszem megtaláltam!! Jaj, mégsem…
Keresztes Bea
