A változó szeszélyes májusi időjárás sem tudta elriasztani a tizenhét fős CSEKE-csapatunkat attól, hogy pünkösd hétfőjén a megbeszélt helyen és időben a „mézeseknél”, a Fügésteleki-hágón találkozzunk. Egyórás gyaloglás után jutottunk fel kis kitérővel a Pogányhavas keresztjéhez, ahol a „csúcsfotó” is elkészült. Majd megkerestük a „papucsokat”, a védett és ritka virágokat. A zergeboglárka épp most nyílik – a korai nyár virágait fotóztuk nagy buzgalommal. Érkeztünkkor áldották meg a kápolna alatti, menedéket nyújtó faházikót, amelyet használni lehet, főleg akkor, ha a rossz idő a hegyen érne. A búcsús mise előtt még elmondtunk egy imát a közösségünkért. A prédikáció a Széphavas név eredetéről szólt. Úgy éreztem, hogy a mi lelkünk is megszépült általa. A gyimesi kórus is kitett magáért. Tavaly Kovács Nórit is hallgathattuk. Jó volt környezetünkben sok gyereket és fiatal családot látni. A fekete felhők, a feltámadt szél gyorsan indulásra késztettek. Előkerültek az esőköpenyek. Félúton még megálltunk falatozni, a „csúcspálinka” sem maradhatott el. – Jövőre veletek ugyanitt! – hangzott az elköszönésben. Jó volt megtapasztalni a jó csapathoz tartozás örömét. Rafain Enikő túratárs, Csíkszereda