tiszta égbolt
szórványos felhőzet
Brexit
Miről beszélgetnek ma a délutáni teázgatás mellett az angolok? – talán a brexitről, arról, hogy holnap a maradás vagy a távozás mellett döntenek. Brexit – ez az a szó, amit néhány hónapja talán még nem is értett mindenki, de lassan nemcsak a szótárba, hanem a köznyelvbe is bekerült a híradások által. Brexit – a Nagy-Britannia Európai Unióban való maradásról vagy kilépésről döntő népszavazás rövid megjelölése ez, amit nemcsak a közösségi médiában, de a kampányban is így használtak a szigetországban.
Ha azt állítanánk, hogy egész Európát az angol népszavazás tartja lázban, nem mondanánk igazat, hiszen ma mindenkit jobban érdekel a Franciaországban zajló Eb. Vannak, akik meghatározóbbnak tartják a menekültkérdést, pedig lehet, a csütörtöki döntés rövid és hosszú távon meghatározóbb lesz az egész kontinens életére.
Arról döntenek a szigetország lakói, hogy maradnak az Európai Unióban, vagy elhagyják az európai közösség ezen intézményi formáját. Elég nagy távolság választ el minket a királyság lakóitól, így nehéz megmondani, ki miért dönt majd a maradás vagy a távozás mellett. Úgy tűnik, maguk a szigetország lakói sem tudják, mitévők legyenek. A távozásra buzdítók és a maradás mellett érvelők nagy táborai között jelentős azok száma, akik még az utolsó közvélemény-kutatások szerint is a bizonytalanok táborát erősítik.
Az angol humor ékes példája az, hogy a múlt héten újra megszervezték a skót népszavazás előtt is elhíresült malacfuttatást. A rajthoz álló malacok is választás előtt álltak: vagy az Európai Unió zászlajával díszített lyukba futottak, vagy a Nagy-Britannia zászlajának színeivel kifestett átjárót választhatták. Ha hinni lehet a „malacösztönnek”, és a futtatás felér egy jóslattal, akkor a maradás mellett döntenek majd a kérdezettek csütörtökön.
Mifelénk kevés szó esik erről a kontinens jövőjét maghatározó döntésről. Talán azért, mert mi nem is tudnánk megérteni azokat, akiket az unió elhagyása foglalkoztat. Mi még annak örvendünk, hogy egyelőre bent vagyunk. Ha már befogadtak, talán ki sem jönnénk onnan. Esetleg mi leszünk majd a villanyoltók, vendégmunkásként. A népszavazáson a kilépéspártiak győzelme akár az Unió felbomlását is eredményezheti hosszú távon, ami semmi jót nem hozna a keletiek számára.
A brexit súlyosságát jelezte az elmúlt héten az is, hogy a kampány politikai gyilkosságot is eredményezett. Jo Cox képviselőnő meggyilkolása után az elemzők szerint nőtt azoknak a száma, akik a maradás mellett szavaznának. Azok, akiket a téma érdekel, arra is figyelmeztettek, hogy amennyiben a kilépéspártiak kerülnének többségbe a népszavazáson, lavina indulhat Európában. Az elemzők elsőként a dánokat említik, akik előreláthatóan szintén népszavazást kezdeményeznének, de legalább ekkora realitása van annak is, hogy a skótok a függetlenségről szóló népszavazást újra kezdeményeznék.
Amennyiben a maradáspártiak kerülnek többségbe, az Uniónak mindenképpen kesztyűs kézzel kell bánnia majd Nagy-Britanniával, hiszen ebben az esetben a hűséget kell majd valamilyen szinten kompenzálni.
Bár nagy távolság van a csütörtöki népszavazás és a december 5-i magyarországi népszavazás között, mégis vannak közös vonások a kampányokban. Akik a távozás mellett érvelnek, azok éppen velünk is riogatták a királyság lakóit. 2004-ben a magyar társadalomra sikerült eredményesen ráijeszteni, pedig 20 millióan akkor sem készültünk lerohanni a szomszédokat, de voltak, akik attól féltek, hogy annyira forrón szeretjük a dolgokat, hogy felzabáljuk a forró gulyást. Mások a teájukat féltik tőlünk. Azt, hogy mi mit és kitől féltünk, majd megbeszéljük egy pálinka mellett, székelyesen.
Daczó Dénes
_web.JPG)
