enyhe havazás
borús égbolt
Bölcsen, ne bőcsen
„Húzzad, komám, hátha az egyúttal menne es!” – hangzik el helyi humoristáink egyik jelenetében, amikor az egyik koma a másik fogát akarja kihúzni, és a fogfájós férj felesége biztatja. Néhány nappal ezelőtt kisebb fogászati beavatkozáson voltam. Már-már azt hittem, hogy a végére ért a fogorvosom a dolgoknak, s megkértem, hogy vessen egy pillantást az előző héten vacakoló bölcsességfogamra is. Hamar kiderült, hogy május óta – ugyanis akkor voltam utoljára fogászaton – teljesen tönkrement. Tetszett, ahogyan a doktornő közölte, hogy ezen már csak a hideg fogó segít. Aztán megkérdezte, kihúzza-e, vagy visszamegyek egy másik alkalommal. No, ekkor jutott eszembe a bevezetőben idézett székely atyafi felesége. Gondoltam: „Húzza csak, hátha az egyúttal kijönne.” Így is történt. Otthagytam a bölcsességfogamat. A foghúzást követő napokban még okozott némi fájdalmat a beavatkozás, amely kissé megnehezítette a hétköznapi teendők végzését, mármint nehezebb volt koncentrálni a dolgokra. Egy kedves ismerős úgy poénkodott: „A fogaddal kihúzták belőled az összes bölcsességet!” Azzal nyugtáztam a dolgokat, hogy még van egy bölcsességfogam.
Elnézve az elmúlt napok közéleti történéseit, az jut eszembe, hogy talán országunk vezetőinek is kihúzták a bölcsességfogait, és a fogakkal odalett a bölcsesség is. Láthatjuk, ha kell, ha nem, a gyermekeket köpködtetik. Még azzal nem is lenne gond, ha lenne valamiféle bölcsesség a dologban, és a szülő nem csak a kitöltött papírt kellene beküldje az iskolába. Aztán mindezek után kiderül, hogy meglepően magas a fals pozitív nyáltesztek aránya, és e jelenség előtt értetlenül áll az egészségügyi miniszter is.
Ennek kapcsán Rafila így vélekedett: „A szülők tájékozatlansága, a teszteléssel kapcsolatos tapasztalatlansága lehet az egyik ok. Az eredményt például a teszteléstől számított 15-30 percen belül kell leolvasni, ha ennél később jelenik meg a fertőzöttséget jelző csík, az már nem releváns. Lehet, hogy ezt még nem tudják a szülők.” Igen, ezt is a szülőkre lehet fogni. Persze ők, a „nagyok” mindent tökéletesen tudnak, az „észszerű” járványügyi előírásokat is ők találják ki, és „bölcsen” döntenek a legtöbb helyzetben. Aztán állítólag csak hétfőig kell várni, hogy a kormánykoalíció megvitassa a jövő évi költségvetést. Reméljük, akkor tényleg bölcsek lesznek, és olyan dolgokra fordítják az államunk vagyonát, amelyeknek haszonélvezője lesz a pórnép is. Jól jönne a bölcsesség immár a medve-ügy rendezésében, mert még decemberben is kapunk értesítéseket a város szélén kóborló nagyvadakról, de várat magára még számtalan olyan kérdés rendezése is, amely már nem tűr halogatást.
A bölcsesség erény! A nagy filozófus, Platón szerint az erény olyan magatartásban nyilvánul meg, amikor egy illetőnek módja és hajlama van a rosszra, de mégsem teszi meg, az extremitások közepette is az arany középutat választja. Ugyancsak az említett filozófus mondta: nem is lehet valaki igazán boldog és egészséges lelkületű, ha nem az erényeket – igazságosság, mértékletesség, bátorság, bölcsesség – gyakorolja élete során. S ezek még csak a filozófiai erények, holott a teológiai erények sorát gazdagítja a hit, remény, szeretet. No de hát ne legyünk nagyravágyók! Már az is nagyszerű lenne, ha „nagyjaink”, de mi magunk is a lehető legbölcsebben és nem a legbőcsebben cselekednénk a hétköznapokban. Vajon gyakrabban rá tudnánk nézni a bölcsességet rothasztó dolgokra, mindazért, hogy ne kelljen végleg eltávolítani az egykor jó és hasznos dolgokat? Ki tudja!? A lényeg, hogy legyünk alaposabbak és tisztogassunk becsületesen!
