Ma már számos példával találkozhatunk Hargita megyében is: senki sem vezet róla nyilvántartást, de legalább kéttucatnyi átalakított csűrrel találkozhatunk csak a csíki, gyimesi és kászoni térségben. Van köztük kiállítások vagy táncházak otthonául szolgáló csűr, van példa műhellyé átalakított csűrre, de olyan merész megvalósítás is van, mint a lakóházzá vagy panzióvá alakított csűr! [caption id="attachment_36776" align="aligncenter" width="1000"] Romos csűrből „alkotói katedrális”. Élettel telt udvar és épület[/caption] Az itthoni kezdetek A csűrök funkcióváltása nem hazai találmány, de a csűrjeink sajátossága miatt igenis helyi sajátossággá tehető. Az újfajta megközelítés „meghonosításában” megkerülhetetlen Esztány Győző műépítész személye, aki úttörő szerepet vállalt és vállal a tervezésben és a népszerűsítésben. – Budapesten találkoztam először ezzel az irányzattal. Szépen illusztrált kiadványokban amerikai átalakított csűröket csodálhattam meg. Aztán a 90-es évek második felében budapesti építészekkel együtt régiófejlesztési tanulmányúton vettem részt a Csomádban, és már akkor feltűnt nekünk, hogy mennyi értékes, de pusztulóban levő csűr található a térségben. Azóta foglalkoztatott a rendeltetésváltás gondolata, és most már 4-5 csűr felújításának a tervezésén túl vagyok, más esetekben tanácsadással segítem az átalakítást – mondta Esztány Győző. Valamikor a 2000-es évek elején fejezhették be az első csűrátalakítást Hargita megyében, két évvel ezelőtt pedig mintegy húsz csíkszéki megvalósításról gyűjtöttek anyagot a Pogány-havas Kistérségi Egyesület figyelemfelkeltő kiadványának összeállításakor. Kicsit „elszálltnak” kell lenni Rodics Gergely, a kistérségi egyesület ügyvezető igazgatója kezdeményezője volt annak a kiadványnak, amelyet tavaly mutattak be, és amely a jó példák mellett egy-egy „szakbarbár” megoldás elkerülésére is felhívja a figyelmet. – Négy építésszel falukép-védelmi program megvalósítására nyertünk pályázatot néhány éve, ezt a projektet pedig meglepően jól fogadta az értelmiség, olyannyira, hogy hamarosan a teljes megyében felfigyeltek erre az értékre. Értékleltárok készültek a megye több településén, az anyag pedig beépült a településrendezési tervekbe és a LEADER-pályázatokba – emlékezett Rodics Gergely. – Aztán Esztány Győzővel felújítottunk Csíkdelnén egy csűrt, ennek egyik részében lakom, a másik részét közösségi célokra használjuk. Miután megvalósult néhány újrahasznosított csűr, úgy határoztunk, érdemes ezeket kiadványban bemutatni. Rodics Gergely szerint abszolút funkcionális a „csűrlakása”, a csűrre jellemző tágas és nyitott terek pedig lehetővé teszik a kreatív kivitelezéseket. Mint mondja, bárki ellátogat hozzá, annak nagyon tetszik a rendeltetést váltott csűr, ugyanakkor megjegyezte: kicsit elszálltnak kell lennie annak, aki ilyen projektbe vág bele. A kedvcsináló kiadvány megjelenése óta már többen is érdeklődtek a csűrök újrahasznosítása felől, és az érdeklődést az is alátámasztja, hogy ma már alig lehet hozzájutni a kiadványhoz. Látni a hasznosíthatóságot A minél tágabb körű népszerűsítés érdekében a kezdeményezésbe bevonták a Hargita Megyei Kulturális Központot (HMKK) is. A központ fotópályázatot hirdetett, a kiadvány is a beküldött fényképeket használta fel. – Mi csupán a fotópályázattal foglalkoztunk, de nagyon tetszett a kezdeményezés, és ezért hajtott bennünket a nevelő köztudatba való beépítés. Közösségi térként rendkívül jól működnek ezek a csűrök, de a vendéglátós és a magánlakás rendeltetés is nagyon érdekes. Meg kell látnunk a hasznosíthatóságot és meg kell találnunk ennek a táptalaját, mert nagy kár lerombolni ezeket a csűröket – fogalmazott Ferencz Angéla, a HMKK igazgatója. Alábecsült érték Esztány Győző aggasztónak tartja, hogy az évszázados csűröket, kerítéseket, kutakat sok esetben egyáltalán nem értékeli a tulajdonos. Különösen sajnálatos, ha egy-egy nagy értékű csűr tűzifaként végzi. – A mai formájában ismert csűr egy kikristályosodott forma, amelyet a funkcionalitást alaposan kiaknázó ácsszakma évszázados tudása alakított ilyenné. Ezt a tárgyi valóságot és ezt a tudást érdemes továbbadni – vallja a műépítész. – A csűr hegyvidéki változatában nagy tömegek jelennek meg, hiszen az állattartás elterjedt megélhetési forma volt és sok hely kellett a széna tárolására. Ebből a jellegzetességből kifolyólag a hegyvidéki átalakított csűrökben helyi sajátosságként jelentős turisztikai vonzerő is rejlik. Az átalakítás persze nem kevés anyagi ráfordítást igényel: Rodics Gergely szerint nagyjából annyiba kerül, mint felépíteni egy új házat. Sok esetben teljesen hiányzik az alap, és minden esetben nagy költséget igényel a „téliesítés”, vagyis a szigetelése. A csűr formáját ugyanakkor összhangba kell hozni az új rendeltetéssel is – fejtette ki Esztány Győző –, a műépítésznek pedig éppen ez jelenti a művészeti kihívást. Mint egy katedrális Mondhatni, maga a csűr is műalkotássá vált a Maros megyei Nyárádmagyaróson, ahol Alexandru Crişan képzőművész lakóteret és műtermet rendezett be a valamikori gazdasági épületbe. A HMKK fotópályázatán különdíjban részesült a csűr. – Hat évvel ezelőtt vásároltam meg a telket, a csűrön át lehetett látni, a falak el voltak korhadva. Évek munkájába telt az újrahasznosítása. Igyekeztem mindent megőrizni belőle, a gerendák a régiek, egy-egy hídlásdeszkában még látni a lovak patkóinak a nyomát – mutatta be a műtermet a Svájcban élő festő, szobrász, grafikus. – Olyan lett, mint egy katedrális. Tavaly nyolc hónapot töltöttem itt, karácsonykor mentem vissza Svájcba, de egyáltalán nem fáztam decemberben sem. A szomszédos házat is berendeztem, mégis állandóan itt lakom. A csűr földszintjén konyha, ebédlő és fürdőszoba, az emeleten pedig hálószoba van, nagyobb része viszont műterem. Ma már elfogadottabb – Egyik faluban kántori lakot akartak építeni a csűr helyébe, én javasoltam, hogy magát a csűrt alakítsuk lakássá. A plébánosnak tetszett az elképzelés, az egyháztanácsosoknak előadást tartottam bemutatva számos példát. Mindenki érdeklődően végighallgatott, majd sorra jelezték, hogy szó sem lehet arról, hogy ember lakjon ott, ahol az állatok laktak – idézett fel néhány évvel ezelőtti történetet Esztány Győző. Nem állítja, hogy most sikerrel járna, de mindenképpen biztatónak tartja, hogy sokan érdeklődnek a csűrök újrahasznosítását illetően. A Pogány-havas Kistérségi Egyesület kiadványa szinte teljesen elfogyott, Rodics Gergely szeretné újranyomtattatni, mert ő is úgy látja, van rá igény. A táncházak, kiállítások, vendégéjszakák száma nagy eséllyel tovább bővülhet, hiszen az elmúlt hétvégén is bemutatták a kiadvány anyagát, ezúttal a Brassóhoz közeli Hétfaluban. Ha nyomtatott formájában nem is, de digitális változatban letölthető a kiadvány a www.issuu.com/esztanystudio weboldalról. [box type="shadow" ]Kiállítás és műterem-látogatás A Maros megyei Nyárádmagyaróson mintegy százan gyűltek össze szombaton a szatmárnémeti származású, Svájcban élő Alexandru Crişan kiállításának alkalmából. A tárlat otthona a 289. szám alatti telek, amelynek egyik épülete a kiállítótér, a felújított csűr pedig a műterem. Az expresszionista művész festményeket, manipulált fotókat és installációkat is kiállított. A művekből a csalódás megannyi változata „ordít” a nézőre, alapvetően nem a szép, hanem az őszinte kifejezésmód érvényesül. A kiállítást előzetes bejelentkezéssel látogathatják, a szándékot a 0748–466981-es telefonszámon jelezhetik.[/box]