Soha nem ér véget a visszaszolgáltatás? Amennyiben nem lesznek drasztikus változások, a visszaszolgáltatás soha nem ér véget Hargita megyében – állítja Rákossy Botond-József földmérő mérnök, hozzátéve, ha lejár a visszaszolgáltatásokra kiszabott határidő, a törvény szerint az Állami Birtokok Ügynöksége veheti birtokba a „maradék területeket”. A szakértőt többek között arról kérdeztük, mennyire reális ez a veszély, mit lehet tenni ellene, illetve melyek a legnagyobb a visszaszolgáltatások stagnálásának egyéb következményei? – 2013-ban jelent meg az azóta elhíresült 165-ös törvény, amelynek állítólagos célja a visszaszolgáltatás felgyorsítása volt. Már akkor sejtettük, ami ma mindenki számára nyilvánvaló: a törvény teljesen leállította a folyamatot két évre, és ma is lépten-nyomon a következményeibe ütközünk. Egy példát mondok: a térképen „hasból” tartalékként feltüntetett területek nem engedik az adott dűlőben a parcellázási terv elkészítését. Ez a törvény azt írta elő, hogy a 2016. január 1-jéig ki nem osztott területek átmennek az úgynevezett nemzeti földalapba, amelyből elvileg bárkit kárpótólhatnak. Ezt a földalapot kezeli (kezelné) az Állami Birtokok Ügynöksége. Mivel nyilvánvaló volt, hogy az adott időpontig nem történik az égvilágon semmi előrelépés, 2015 decemberében a törvényhozó adott még egy év haladékot. Vagyis a birtokba helyezést, a birtoklevelek kiállítását 2017. január 1-jéig be kellene fejezni. Ennek az esélye nulla, figyelembe véve hogy 2016-ban mindössze néhány tucat birtoklevelet állítottak ki a megyében, azoknak is jó részét bírósági döntések alapján. De az is lehet, hogy azok is a tömbházlakások alatti területekre szóltak, mert az mindig segítette a kataszteri hivatalt a statisztikai kimutatásokban. Így valószínű, hogy lesz még egy halasztás, talán még egy... de meddig? Előbb-utóbb valaki azt mondja majd: 30 év alatt nem voltatok képesek élni jogaitokkal, nem kellett a föld, semmi baj. Mi átvesszük és megoldjuk a földproblémáitokat, ha nektek annyira bonyolult. Összefoglalva tehát: a veszély reális. Nem az idén, talán még jövőben sem, de amennyiben elöljáróink nem mozdulnak meg – éspedig sürgősen –, nagyon kellemetlen meglepetések érhetik közösségünket. Talán itt érdemes megemlíteni: egy áprilisi bukaresti kerekasztal-megbeszélésen illetékes személy szájából hangzott el, hogy aki 2020-ban nem tud telekkönyvet felmutatni, elesik a területalapú támogatástól. Ez Románia számára 2 milliárd euró veszteséget jelentene, Hargita megyének pedig tízmilliókat. Akkor magyarázza meg majd valaki a székely gazdának: azért nem kapod meg azt a pénzt, amiből éppen még élsz, mert 25 éven keresztül elöljáróid nem szántak kellő figyelmet a földügyeknek. – Ön az utóbbi napokban több elgondolkodtató adatot és problémát is nyilvánosságra hozott a Facebook-profilján, többek között a birtoklevelek kiállításának késlekedésére és a csíkszeredai terelőút befejezésére vonatkozóan. Miért áll a terelőút már évek óta félkész állapotban? Hogyan kapcsolódik ez a földügyekhez? – Már évekkel ezelőtt megállapodásokat kötött a polgármesteri hivatal az érintett gazdákkal. De ahhoz, hogy megtudjuk, ki a törvényes tulajdonos, parcellázási terveket kell készíteni, amelyet az illetékes szerveknek – helyi földosztó bizottság, kataszteri hivatal – jóvá kell hagyniuk. És itt kezdődtek a bonyodalmak. Az apróság, hogy duplán kiállított vagy hibásan kitöltött birtokleveleket találtunk, mert az javítható. A Truța irányította kataszteri hivatallal viszont másfél éve pingpongozunk: ha feltüntetjük a terelőutat – nem jó, mert a parcellázás mezőgazdasági területekről szól; ha nem tüntetjük fel a terelőutat – az sem jó, mivel a parcellázási terv nem tükrözi a terepi valóságot. Aztán másfél év után félhangon kinyögte a hivatal egyik alkalmazottja: valahová be kellene írjuk a kataszteri dokumentációba, hogy a terelőút építése már elkezdődött építkezési engedély nélkül... Időközben a hivatal alkalmazottjai még milliméternél kisebb átfödéseket is felfedeztek a parcellák között, amelyeket a több tízmilliós információs rendszerük jelez, de amelyeket nem tud kezelni senki. És van még centiméteres nagyságrendű határprobléma Pálfalvával is. De bízom benne, hogy ezeket a sokak számára elképzelhetetlen bürokratikus gátakat hamarosan el tudjuk távolítani. Marad még a létező út problémája: kit lehetne feljelenteni az építkezés miatt? – Hol tartunk Hargita megyében a visszaszolgáltatásokkal? Honnan lehet pontos adatokat megtudni erről? Mekkora terület az, amire benyújtottak visszaigénylési kérést, de még nincs birtokba helyezve? Mekkora terület az, ami még birtokba sincs helyezve? Ki használja ezeket a területeket? Kap ezekre valaki területalapú támogatást? – A kataszteri hivatal és Truța Sorin adatai szerint a visszaigényelt területeknek több mint felére sikerült kiállítani a birtokleveleket 25 év alatt. Az erdőknél valamivel rosszabb a helyzet. De azt is tudni kell, hogy a nehezebb esetek maradtak még hátra. Ha 25 év alatt sikerült megoldani a feladatok könnyű felét, félő, hogy a nehezebb feléhez sokkal több idő kell. Persze, ez a hozzáállástól is függ, és itt gondolok a helyi földosztó bizottságtól kezdve, a megyei földosztó bizottságon át, egészen a kataszteri hivatalig. És a megoldatlan problémák mellé jönnek a hibásan kitöltött birtoklevelek, amelyeknek száma megyeszinten tízezres nagyságrendű. Miután a Truța-féle kataszteri hivatal „piacra dobott” 130 000 birtoklevelet, ugyanaz a hival azt modja, cinikus módon: pü-pü nem járja, a birtoklevelek hibásak, menjetek és javíttassátok ki. A javítási folyamat pedig rettenetesen bonyolult, esetenként már lehetetlen. Így jutottunk mára oda, hogy azt mondjuk: jobb lenne, ha nulláról kezdenénk az egészet, jobb lenne, ha egy birtoklevél sem lenne kiállítva. A fenti problémák ellenére én azt szoktam mondani a polgármestereknek: ha van akarat, minden megoldható 2-3 év alatt. De ahhoz nagyon kemény munka szükséges mind a vállalkozó cég, mind a hivatal szakirodája részéről. Ott van például Szentegyháza esete, ahol egyetlen birtoklevél sincs megfelelően kitöltve. A tulajdonosok saját pénzükön szeretnék a problémát megoldani, mégis a helyi hatóság, a földosztó bizottság köti a kereket, mondhatnám: fékezi a parcellázási tervek elkészítését. Kérdem én: kinek jó ez? Mert az biztos, hogy a hibás tulajdoni akták nem fognak önkijavítást végezni, és parcellázási terveket sem fognak készíteni a jó tündérek reggelig. – Kérem, vázlatszerűen elevenítse fel, melyek a visszaszolgáltatási folyamat főbb elemei, mely hatóságok vesznek részt ebben? Fontosnak tartom átismételni, hiszen ma már nem ugyanaz a nemzedék érintett a földügyekben, mint 25 éve. – A parcellázási tervek elkészítését mindig a visszaigénylési kérések feldolgozásával kezdjük. Ezeket a kéréseket hagyta jóvá – vagy utasította el – a helyi földosztó bizottság, majd a jóváhagyásokat továbbküldte a megyei földosztó bizottságnak, amely hozott egy határozatot – ezt szokták „validálásnak” nevezni. A megyei földosztó bizottság döntötte el végül is, hogy ki mekkora területre jogosult, ezek a területnagyságok kerültek fel a mellékletekre, az ún. „anexákra”. A megyei földosztó bizottság döntése ellen a jogfosztott a bírásághoz fordulhatott záros határidőn belül. Utána kellett volna következzen a parcellázási tervek elkészítése szakemberek által, a helyi földosztó bizottság közreműködésével. Az esetek többségében ezek a parcellázási tervek vagy nem készültek el, vagy nem ütötték a szakma mércéjét. A parcellázási terv alapján történik a birtokba helyezés, amely egy jegyzőkönyvben materializálódik. A dokumentum a birtoklevél tükörképe kellene legyen: amit abban ír (dűlő, parcella, terület nagysága, szomszédok), az kellene megjelenjen a tulajdoni aktában, a birtoklevélben (titlu de proprietate). A parcellázási terv elkészítése és a tulajdonba helyezési jegyzőkönyv kiállítása a helyi földosztó bizottság feladata, a birtoklevél kitöltése pedig a kataszteri hivatalé. Az utolsó lépés lenne a birtoklevél telekkönyvi bejegyzése, ami már a tulajdonos kérésére történik, ugyancsak a kataszteri (egyes vélemények szerint „katasztrófa”) hivatal közreműködésével. – Említett Facebook-bejegy­zésében utalt arra, hogy Hargita megyében a 165-ös törvény 2013-as megjelenése után állt le a visszaszolgáltatási folyamat. Miben látja az összefüggést? – Amint említettem, a 165-ös törvény állítólagos célja a visszaszolgáltatás felgyorsítása volt. Sajnos a törvényt olyan „szakemberek” dolgozták ki, akiknek minimális gyakorlati tapasztalatuk sincs, és látszólag egyetlen céljuk az volt, hogy főnökeik előtt jól szerepeljenek – lévén ez a garancia székük és több ezer eurós havi fizetésük megőrzésére. Ennek érdekében minden előírást túllicitáltak, újabb és újabb témákat, feladatokat építettek be a törvény végrehajtási utasításába. Egyébként az rendben is lett volna, hogy a hatóságok felleltározzák a földeket: mennyit kértek vissza a jogfosztottak, mennyi közterület, mennyire történt meg a birtokba helyezés stb. Ez lett volna egy Excel-táblázat. De ettől a táblázattól a térképi ábrázolásig óriási a távolság. Nem kell szakembernek lennie senkinek ahhoz, hogy belássa: terepi munka, mérések nélkül nem lehet területeket ábrázolni térképen. De a bukaresti észkombájnok helyi támogatással (Truța is kivette oroszlánrészét a végrehajtási utasítás kidolgozásában) úgy képzelték el, hogy csupán irodából néhány hét alatt pontos és komplex kataszteri térképet lehet készíteni. Így ma van egy mindenki által jóváhagyott leltártérkép, amely kötelező, de aminek nem sok köze van a valósághoz. És amikor mérésekből készítünk egy, a realitást ábrázoló kataszteri térképet, az mondja Truța: ne-ne. Ott van a 165-ös térkép, azt kell alapul venni. Vagy menjetek és módosítsátok azt, a teljes bürokratikus hercehurcával. Röviden: ezt hozta a 165-ös. – Az elmúlt hónapokban több polgármesterrel is beszéltem a földügyekről, és valamennyien úgy vélekedtek, hogy a prefektusi hivatalban akadtak el a birtoklevelek, a kataszteri hivatal szerint az önkormányzatok nem végzik jól a munkájukat. Mi lehet a valóság? Van adat arra vonatkozóan, hogy hogyan állnak megyeszinten a polgármesteri hivatalok a parcellázási tervekkel? A prefektusi hivatal akadályozza vagy segíti az előrelépést? – Ahogy az lenni szokott, a valóság valahol középen van: elveszik a helyi hatóságok és a megyei hatóságok között valahol, a lakosság pedig issza a levét. Az biztos, hogy 25 éven keresztül a helyi földosztó bizottságok nem voltak a helyzet magaslatán, sokkal többet tehettek volna. De ilyen-olyan okokra hivatkozva mindig elnapolták a földügyeket, hagyták a következő polgármesterre. Gondolom, esetenként saját érdekekből, pénzügyi gondokra hivatkozva, vagy egyszerűen kényelemből. Még ma is, a 24. órában egy kézen meg tudom számolni azokat a Hargita megyei településeket, amelyek nemcsak toldoznak-foldoznak, hanem globális megoldást keresnek a földügyekre. Mások többé-kevésbé indokoltan azt állítják, hogy a megyei földosztó bizottság (a prefektusi hivatal) és a Truța-hivatal minden kérést visszadob. De ez nem lehet megoldás. Le kell adni a kérést, dokumentációt. Ha a prefektusi hivatal vagy Truța visszadobja, meg is kell indokolja. Ha jogos a visszautasítás, ki kell javítani a hibát. Ha jogtalan, be kell perelni az illető intézményt, ismételt visszaélésért fel is lehet jelenteni az illető személyt. De mindenképpen dolgozni kell, parcellázási terveket kell készíteni, be kell fejezni a birtokba helyezést, telekkönyvezést. Ha nem akarjuk, hogy a székely gazda elveszítse földjeit, ez az egyedüli út. Ha nem akarjuk, hogy a székely gazda elveszítse a területalapú támogatását, ez az egyedüli út. Nem állhat Hargita megye jövője egy Truțán. Daczó Katalin