„Egészen elképesztő, mennyi látnivaló van Székelyföldön – 11 napig szorgosan jártam a vidéket, és még így is csak érintőlegesen láttam, amit érdemes lett volna” – ezt írta egyik legfrissebb blogbejegyzésében Kisgyörgy Éva, a travellina.hu honlap tulajdonosa, szerzője. A Magyarországon már többször kitüntetett blogger rendszeresen utazik, 114 országban járt, a napokban környékünkön száguldott végig. A sok látnivaló (mert sűrű egy profi utazó programja), az esti dokumentáló munka között sikerült elbeszélgetnünk vele. – Jó látni, hogy itt jár Székelyföldön. Annyi ország bejárása után mi hozta hozzánk?  – Ez már nagyon régi adósság, a családunk ugyanis a madéfalvi veszedelem idején menekült Sepsiszentgyörgyről Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe. Ott éltek azóta is, én vagyok az első Kisgyörgy azon az ágon, aki már Budapesten született. Úgyhogy tulajdonképpen „hazajöttem”. – Hogyan, mi alapján állította össze az útitervét? – A tervezés elején nagyobb ívű útra gondoltam, egészen el Bukarestig, de aztán fokozatosan csökkentettem a területet, ahogy az útikönyveket olvasva rájöttem, mennyi látnivaló van. Végül úgy döntöttem, kifejezetten Székelyföldre koncentrálok. Két könyvet használtam: a Kelet-Nyugat kiadó 2007-es Erdély kötetét és egy ősrégi Panoráma útikönyvet, ami sok helyen elavult, mégis imádom, főleg nagyvárosok bejárásához hasznos az ügyes térképeivel. A blogom olvasói is javasoltak helyeket, így kerültem például Erkedre, amit nem említenek ezek a könyvek. – Nagyon érdekel a véleménye: milyennek látja Székelyföldet?  – Csodálatos a lankás táj, és leesett az állam, mennyi gyönyörű templom van. Tetszenek a világörökségként listázott és nem listázott erődtemplomok, ezekből különösen Erked fogott meg, ami csodás fekvésű település, bár nem könnyű eljutni oda. De még az erődtemplomoknál is jobban tetszettek a festett kazettás mennyezetű kis templomok. Közülük talán Feldoboly fogott meg leginkább, ami most nagyon romos állapotban van, de egészen egyedülálló a mennyezetének festése. Egyszerűen nem értem, miért nem látogatják ezeket többen. Ugyanakkor a probléma ismerős, mert ugyanez a helyzet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében: tele van hasonló templomokkal, de ott is konganak az ürességtől. Ha a legjobban tetsző dolgokat kellene kiemelnem, azok egyrészt a templomok (Feldoboly, Erked, Gelence és az összes többi), másrészt azok a lelkes emberek, akik sokat tesznek az értékek megőrzéséért, és meg kell említenem a marosvásárhelyi Kultúrpalotát is. – Mi volt a legnagyobb itteni élménye? – Számomra a legmegindítóbb, legszomorúbb és egyben legcsodálatosabb az volt, hogy részt vehettem a bözödújfalusiak éves találkozóján. Indulás előtt még nem is tudtam, hogy van ilyen, és pont most, amikor itt járok. Amikor ellátogattam a tóhoz, az erdőszentgyörgyi turisztikai hivatalban említették, hogy két nap múlva kerül sor erre, úgyhogy át is szerveztem a programom, hogy tiszteletemet tehessem. Írtam is erről egy cikket, remélem, hamarosan megjelenik. – Láttam, hogy a jellegzetes román desszertet, a papanast megkóstolta, evett túrós puliszkát is Szé­kelyudvarhelyen. Melyik helyi specialitás ízlett a legjobban? Volt-e olyan, ami nem?  – Sajnos nem volt sok alkalmam kényelmesen enni. Napközben mindig annyi programom volt, hogy csak bekaptam valamit, este meg sok a munka a bloggal és újságcikkekkel, így akkor se tudtam ráérősen vacsorázni. De a túrós puliszka nagyon ízlett, és abszolút bejönnek a savanykás levesek is, főleg abban a kánikulában, amit sikerült kifognom. – Pálinkával kínálták?  – Igen, de azt nem iszom. Tudom, hogy most felsóhajtanak az olvasók, hogy akkor már nincsenek is székely génjeim… – Gyakran elhangzik mifelénk, hogy a turizmus kitörési pontja lehetne a helyi gazdaságnak. Eddigi tapasztalatai mit mutatnak: mit csinálunk jól, mit rosszul, mit javíthatnánk, min kellene változtatnunk?  – Szerintem látnivaló van bőven, amire könnyen lehet építeni. Én azt láttam, hogy bizonyos helyek – például a Békás-szoros vagy Sóvidék – rettenetesen zsúfoltak, más látnivalóknál viszont egyedül voltam. Amikor készültem az útra, megnéztem néhány otthoni utazási irodának az ide szervezett programjait, hogy talán onnan is meríthetek ötleteket, de megütközve láttam, hogy pont ugyanazt az útvonalat járja be minden egyes utazásszervező. Talán velük kellene leülni, hogy próbáljanak olyan utakat is szervezni, ami a kevésbé ismert látnivalókat fedezi fel, esetleg study tourra körbevinni ezen irodák képviselőit. Én mindenesetre megteszek majd mindent, hogy legalább az én olvasóim minél több látványosságot ismerjenek meg. Negyvennél is több helyen megfordultam a tíz nap során, és ezeket be is mutatom a blogomon. A látnivalókon túl a szállásokkal sincs probléma, könnyedén találni mindenütt. Ami nekem gondot okozott, és amin talán érdemes elgondolkodni, az az étkezés. Reggeli és vacsora megoldható a szálláshelyen, de ebédidőben épp valami látványosságnál van az ember, és legtöbbször szinte kizárólag kürtőskalácsot lehet kapni. Akármennyire is imádom, nem tudok mindennap folyamatosan azt enni, és tényleg döbbenetes, amikor ott sorakozik tíz kürtőskalács-árus, és nincs egyetlen alternatíva sem. – Az ide látogató külföldi turisták jelentős része magyarországi, másokat nagyobb számban még nem igazán sikerült „idevonzani”. Ön, aki annyi helyen járt, mit gondol, vajon miért?  – Én úgy látom, a külföldi turisták jelentős része Kelet-Európában csak nagyvárosokat látogat, például Magyarországon is legnagyobb részük kizárólag Budapestet keresi fel. Románia viszont abban a helyzetben van, hogy nem Bukarest az ékessége, hanem a vidék – ahova mindig is nehezebb látogatókat csábítani. Hasonló „cipőben” jár több ország is a régióban, Montenegrótól Bulgáriáig – ezeken a helyeken is elvétve akadnak csak külföldi turisták. Nem lehetetlen népszerűsíteni ilyen régiókat sem, Izlandnak például sikerült, de ők elképesztően sokat költöttek marketingre, véleményvezérek beutaztatására. – Van olyan látnivaló, esemény, amiről úgy érzi, hogy kimaradt, és majd egyszer pótolnia kell? – Úgy gondolom, Székelyföldet elég szorgalmasan bejártam, de ez csak egy fejezet az Erdély útkönyvben, maradt még bőven felfedezni való régió. Egy korábbi, 2013-as utamon már körbejártam a Partiumot, Máramarost és az Erdélyi-medencét, de még hátravan Szászföld, Dél-Erdély és a Bánság. És akkor még mindig csak Erdéllyel „végzek”, de kíváncsi vagyok Észak-Moldva világörökségi kolostoraira is. Asztalos Ágnes