Felfordulás a városban, felfordulás a politikában – többek között e két dolog (is) jellemezte Székelyudvarhely életét az elmúlt esztendőben. Gálfi Árpád azt mondja, hogy minden újdonság megszokásához időre van szükség, de meggyőződése, hogy utólag, amikor megszokjuk, már nem fogjuk visszakívánni a régebbit.

               Fotó: Polgármesteri Hivatal

– Kemény éven van túl az udvarhelyi városvezetés. Egész évben feltúrt utcák, forgalomkorlátozások és változások befolyásolták a mindennapokat, felerősödtek a kritikus hangok, de a politikai viták is a városi közéletben, és eközben nehéz volt az eredményeket is jól láthatóan kidomborítani. Hogyan élte meg mindezt? – Elsősorban engedje meg, hogy áldott, sikerekben és beteljesülésekben gazdag új évet kívánjak a Hargita Népe olvasóinak. Valóban intenzív munkával telt a 2019-es évünk is. Tény, hogy olykor ijesztő volt a város egyes utcáinak látványa a vezetékcserék, javítások miatt, de erről interjúkban, rádióban, nyomtatott sajtóban és a közösségi oldalon is többször tájékoztattuk a városlakókat. Mindig a lakók türelmét és megértését kértem a felfordulásért, mert egyszerűen képtelenség újjáépíteni, felújítani bármit is felfordulás, bontási törmelék és adott esetben lezárt útszakaszok nélkül. Alázattal fogadtam az építő, jogos kritikát és figyelembe is vettem. Csak a megalapozatlan, hangulatkeltő, politikai vagy egyéb érdekeket szolgáló kritikával van bajom, mert az nem a közösség érdekeit szolgálja. Sajnos többnyire nem az építő, hanem az érdekeket szolgáló kritikus hangok erősödtek fel, és hallom, egyre erősebbek a választási kampányhoz közeledve. De ez várható volt. Szerencsés alkat vagyok. Bírom a gyűrődést, az akadályokat sem tragédiaként élem meg, inkább mindig a megoldásokat keresem, nem pedig a kifogásokat. – Mi kezdjük a pozitívumokkal. Lapunk több ízben is beszámolt a város által elnyert pályázatokról. Melyik projektet tartja a legfontosabbnak a város élete szempontjából? És melyikre a legbüszkébb? – Kivétel nélkül mindegyik fontos számomra és mindegyik projektre büszkék lehetünk. Többes számban mondom, mert ezek mögött a munkatársaim igen nagyszámú csapatának erőn felüli munkája van. Összesen több mint 30 millió euró értékben nyertünk vissza nem térítendő támogatásokat olyan projektekre, amelyekre – valljuk be őszintén – a székelyudvarhelyi büdzséből semmiképpen nem tudtunk volna forrást biztosítani a következő évtizedekben. – Van-e az elnyert pályázatok között olyan, amelyből már az idén láthat valamit a városlakó? – Ezekről a projektekről tudni kell, hogy a támogatás elnyeréséhez szükséges pályázati anyaghoz még elegendő egy-egy megvalósíthatósági tanulmány. A támogatás elnyerése után lehet elkezdeni közbeszerzést kiírni a műszaki tervdokumentációk elkészítésére, majd amikor a műszaki tervek elkészülnek, azt követően indulhat a közbeszerzés a kivitelezésre. Ez többéves folyamat lesz majdnem minden projektnél, de a támogatási szerződésekben rögzített határidőket kell tartani, amelyek a 2021–2023 közötti időszakban esedékesek, a projektek nagyságától függően. Hiszem, hogy tartani tudjuk majd a határidőket. Azt, hogy ebből leghamarabb mi lesz átható, nehéz most megmondani. Rengeteg dolog késleltetheti ezek megvalósulását. Például az is, hogyha egy munkára a közbeszerzést többször kell kiírni, mert nem jelentkeznek kivitelező vállalkozók. Nagy késleltető erő ez a jelenleg futó projektjeinknél is. – Milyen mérleggel zárta a 2019-es esztendőt a városvezetés? – Pozitív mérleggel zártuk az évet. A városnak nincs tartozása, az el nem költött pénzből maradt még 3 millió lejünk, amivel kiegészíthető az idei költségvetésünk. Gyarapítottuk a város vagyonát. Több mint 1,6 millió lej értékben vásároltunk ingatlanokat, kül- és belterületeket. Ezek további fejlesztések helyszínei lesznek. Sikerült közvagyonba venni 256 mezei utat, amelyek a város kül- és belterületein helyezkednek el, ezek telekkönyvezése is folyamatban van. Furán hangzik, de ez is siker: egy évtizedeken át hanyagolt dolog rendbetétele. A legelőszabályzat véglegesítését, egy erdős pályázat megnyerését is megemlíteném, ami plusz 222 ezer euró a városnak. Ez a mezőgazdasági osztályunk bravúrja volt, ami nem annyira látványos, de sok kitartás és munka van mögötte. A látványosabb dolgokról már többször beszámoltunk. A 30 millió euró vissza nem térítendő támogatás mellett ott van a Homoród utcai és Malom utcai hidak teljes felújítása, a fedett korcsolyapálya, 48 lakás átadása a Csereháton, aszfaltjavítások, 20 km teljesen új gázvezeték. A kisebb munkákat nem is említem, pedig azok szintén sok időnket veszik igénybe, olykor még több bosszúságot okozva, mint a nagy projektek. – Most beszéljünk a mindennapi kényelmetlenségekről. Józan ésszel mindenki tudja, hogy jó dolog a gázvezetékek cseréje, de tény, hogy talán nincs is olyan utca, amit ne törtek volna fel, a helyreállítás pedig helyenként elég nehézkesen alakul. Mennyire lehet ráhatása a polgármesternek a munka menetére? Tehetett volna-e többet azért, hogy minél hamarabb aszfaltozzák újra az utcákat? – Emlékezzünk vissza, hogy a múlt télen katasztrofális állapotok alakultak ki a szolgáltató által jelzett gázszivárgások miatt. Kimondani is sok: tavaly télen közel ötszáz helyen tátongtak gödrök a szivárgások elhárításai miatt a városban. Ez biztosította a szolgáltatóval történt egyeztetéseink alapját, amely során beláttattuk velük is, hogy ebben a formában tarthatatlan a helyzet. Így sikerült elérni, hogy a szolgáltató több lépésben hozzákezdjen a teljes gázvezetékrendszer cseréjéhez Székelyudvarhelyen. 2019-ben közel 20 km új vezeték került a rendszerbe, idén újabb 20-25 km új vezetéket helyeznek el. A feltúrt utcák sokaságát az is gyarapította, hogy helyenként még a régi szivárgások miatt kellett burkolatot bontani, míg más utcákban már a teljes csere indokolta a feltöréseket, így a párhuzamosan zajló – helyenként javító, máshol felújító – munkák csak növelték az akadályok számát. Valóban voltak fennakadások, késések a helyreállításoknál. Azt a hozzá nem értő ember is tudja, hogy sokkal könnyebb bármit bontani, feltúrni, mint azt követően szakszerűen helyreállítani, felépíteni. Képtelenség volt az ásások, feltörések ütemében tartani a helyreállítások ritmusát is, mert olyan sok szivárgásnál bontottak, javítottak. Úgy érzem, mi a magunk részéről mindent megtettünk a mielőbbi helyreállításokért, aszfaltozásokért és most már hála Istennek, kialakult egy olyan állandó együttműködés a szolgáltató és a hivatal illetékes szakemberei között, ami egyre gördülékenyebbé teheti az ásások, helyreállítások összehangolását. – A városi közbeszédben talán legnagyobb felzúdulást a Bethlen Gábor és Bethlenfalvi utcákban kialakított biciklisáv okozta, majd az okos jelzőlámpák működésbe állítása. Városgazdaként ön milyennek találja ezeknek az intézkedéseknek a hatását? Megérte? Bevált? – Ez pontosan az egyik elnyert EU-s támogatásból finanszírozott óriási projektünk előintézkedéseként, főpróbájaként is értelmezhető. A biciklisávok felfestésének beválásáról korai lenne nyilatkozni, hiszen az intézkedés után csupán egy-két hónapig tartott még a bicikliszezon. Lehet hihetetlen, de a hangoskodó kritikusokkal szemben sokkal több pozitív visszajelzés érkezett, miszerint a városból kivezető sugárút megtisztult a parkoló autóktól, közlekedhetőbbé vált. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hangerő mértéke nem feltétlenül határozza meg a létszám nagyságát. Általában a többség mindig csendesebb, mint a hangoskodó kisebbség. Egyetlen embernek sincs igaza feltétlenül attól, hogy idegesebben, hangosabban mondja, vagy esetleg megrendelésre mondja a véleményét. Az okos jelzőlámpákra is igazak az előbbi észrevételeim. Minden újdonság megszokásához időre van szükség, de meggyőződésem, hogy utólag, amikor megszokjuk, már nem fogjuk visszakívánni a régebbit. – Ismert, hogy a korábbi vízszolgáltató, az Aqua Nova Hargita beperelte az önkormányzatot, és hatalmas összegű kártérítést követel a várostól. Korábban pedig igencsak konfliktusos volt a viszony a hulladékgazdálkodási vállalattal is. Van közös szál ezekben az ügyekben? – A korábbi vízszolgáltatóval való szerződésbontásra egy új, országos törvény kötelezett, nem én kezdeményeztem. Az Aqua Nova az általuk mondott beruházásaik, fejlesztéseik értékét igényelné vissza az említett perben. Ezzel nem is lenne baj önmagában, de közpénzből, a város pénzéből nem lehet, nem is szabad olyasmit kifizetni, amit az igénylő nem tud a törvények által előírt dokumentációval igazolni. Itt az építkezési engedélyekre, a beépített anyagok leltári igazolására, vásárlásokat igazoló, elszámolható számlákra, a munkálatok során vezetett építési naplókra gondolok. Ez nem úgy működik, hogy egy korábbi szolgáltató összeír egy óriási összegű beruházást, nem tudja igazolni ezeket, de én elhiszem nekik és kifizetem az adófizetők pénzéből. Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy ki kell fizetni be nem bizonyítható beruházásokat, munkákat is, akkor mi tiszteletben fogjuk tartani a jogerős döntést, de akkortól már nem a mi felelősségünk. A hulladékgazdálkodási vállalat korábbi vezetőségével valóban nem volt felhőtlen a viszonyunk. Nem nézhettem tétlenül, hogy csak az extraprofitot tartották szem előtt, és ennek érdekében a szerződésben foglalt szemétmennyiség sokszorosát fogadták be a telepre. Ennek köszönhetően a csurgalék mennyisége is olyan mértékben megnőtt, hogy egy-egy nagyobb esőzést követően a környéket elöntötte a szennyvíz. Még ezt is lehetett volna kezelni tárolók növelésével, a szelektív hulladékgyűjtés fejlesztésével, tisztítók beszerzésével, de azt láttam, hogy a profit a lényeg, a közösségünk környezetének védelme már nem annyira fontos. No meg a 8 évre tervezett tárolócellát az óriási mennyiségű szeméttel sikerült másfél év alatt majdnem teljesen feltölteni. Hát ez sem a közösségünk érdekét, egészségét szolgálta. El akarták hitetni velem, hogy nem árt az nekünk, ha az ország szemétdombjává válunk, csak néhány ember jól járhasson az extraprofitból. Ez generálta a legtöbb konfliktust az előző vezetőséggel. Én nem keresek közös szálakat az ügyek mögött, nem gyártok összeesküvés-elméleteket. Külön-külön próbálok kezelni mindent. Valóban mindkét cég a Szász Jenő polgármestersége idején kezdte tevékenységét a városban, de ez nem jogosít fel senkit arra, hogy ennél többet lásson, gondoljon vagy feltételezzen az egészről. A városnak több peres ügye van olyan cégekkel is, amelyekhez nem köthető Szász Jenő személye. Én arra törekszem, hogy a törvényesség medrébe, törvényes keretek közé tereljek mindent, aminek köze van a városhoz, attól függetlenül, hogy ki mit akar a döntéseim mögé képzelni, belegondolni. – Sok pletyka futott a városban akkor is, amikor Ön egy beruházás kapcsán felmerült esetleges törvénytelenségek miatt az Országos Korrupcióellenes Igazgatósághoz (DNA) fordult. Hol tart ez az ügy? – A pletykákkal ellentétben nem jelentettem fel személy szerint senkit. Egy valóban kétes ügy kivizsgálását kértem (szejkefürdői víz- és csatornahálózat kiépítésére kiírt közbeszerzés – szerk. megj.). Úgy tudom, tart még a kivizsgálás. – Látványossá vált az elmúlt év önkormányzati munkájában a legutóbbi választásokat elnyerő MPP-EMNP koalíció szakadása, meggyengülése, miközben az RMDSZ frakció bekeményített. Mennyire volt ez hatással a városvezetésre, a város életére? – Aki figyelemmel követi az eseményeket, az láthatja, hogy ez a szakadás tulajdonképpen nem is mondható pártok közötti szakadásnak, mint inkább annak, hogy az MPP néhány tagja, képviselője egyes kérdésekben más álláspontot kezdett képviselni. Bizonyos területeken az egyet nem értés nem teljesen hatástalan, de inkább hangulatában van hatással, mint a város működését illetően. Azt nem állítom, hogy a választások közeledtével nem fog felerősödni a negatív hatás, de nem szeretnék vészmadár lenni. – A nyáron nagy volt a felfordulás az MPP helyi berkeiben (is), amelynek Ön már nem elnöke és nem tagja. Kudarcként éli meg a történteket? – Normális ember nem örvend annak, ha a több mint egy évtizedes munkáját, kitartását, küzdelmét kárba veszni látja a közösségén, pártján belül. Annak sem örül senki, ha azt kell megélnie, hogy hosszú időn át saját csapattársainak, barátainak hitt emberek szúrják hátba. Nem feltétlenül kudarcként éltem meg, inkább egy óriási leckeként, tanulságként: ez az ára annak, ha az ember nem áll be a sorba, nem akarja a személyes vagy kiscsoportos érdekek szolgálatát a közösségének érdekei elé helyezni. Nevetséges számomra, hogy az engem leváltó, kizáró, szidalmazó társaság most éppen azzal a párttal készül fúzióra, összeolvadásra, amelynek a rám gyakorolt állítólagos befolyása volt a leváltásom és kizárásom oka. Én akkor sem szeretném feladni az értékrendemet és a 2016-os kampányban vállalt álláspontomat, ha ez akár a polgármesteri székembe is kerül. Megígértem, hogy senkinek a bábja nem leszek. Most úgy tűnik, egyesek meglepődtek, hogy nem is vagyok senkinek a bábja. Lehet, akkoriban azt hitték, hogy csak viccelek. – Választási évben járunk. Hogyan tovább? Egyébként e téma kapcsán a városlakókat is megkérdezte Ön a Facebook-oldalán. – Valóban volt egy adott pont, amikor elbizonytalanodtam és megkérdeztem a városlakókat, hogy támogatnának-e, ha függetlenként is indulnék a következő választáson. Az eredmény több mint meggyőző volt. Több ezren vállalták nyilvánosan is a támogatásomat, de az valóban megdöbbentett, hogy hány magánlevelet, privát üzenetet, telefonhívást kaptam olyanoktól, akik teljes családok, munkaközösségek, társaságok nevében írtak, vagy hívtak és biztosítottak támogatásukról, bátorítottak, biztattak, jelezve és elnézést kérve azért, amiért ezt nyilvánosan nem merik felvállalni. Hogyan tovább? Jó kérdés! Hát megyünk előre, nem torpanunk meg, tesszük a dolgunkat, és a választási eredményektől függetlenül ugyanolyan szenvedéllyel szeretem Székelyudvarhelyt, amilyennel mindig is szerettem. Ameddig nem voltam polgármester, addig is rengeteget tettem a közösségemért. Ha nem leszek polgármester, akkor sem fog ez megváltozni.

Asztalos Ágnes