Idén ünnepli fennállása tizedik évfordulóját a Gyergyó Területi Ifjúsági Tanács (GYTIT), a szervezet rendezvényei is e köré épülnek majd. Rengeteg munka, ennek eredményeképp pedig számos projekt és rendezvény van a hátuk mögött, legfőbb céljaikként pedig a bővülést és a fejlődési lehetőségek keresését említik. A fiatalság megszólításának formáiról, valamint a GYTIT további terveiről Erős Leventével, a szervezet elnökével beszélgettünk. [caption id="attachment_42159" align="aligncenter" width="1000"] Erős Levente – GYTIT Fotó: Keresztes Zoltán[/caption] – Már a GYTIT alapításánál is jelen volt, mit gondol az elmúlt tíz év tevékenységéről? – Igen, ez így van: kezdetben alelnökként, majd ügyvezető elnökként tevékenykedtem, és két éve dolgozom mint a szervezet elnöke. A tíz évvel ezelőtti csapat szinte már teljesen kicserélődött, mivel egy ifjúsági szervezetnél sosem állandó a felállás, mindig változik az összetétel. Számos ötletünk volt, amelyek segítségével el tudtunk indulni, de ezek időközben változtak, majd jöttek az új lehetőségek, amelyeket mindig igyekeztünk megragadni. A mai állapothoz képest, akkor kevesebb pályázási lehetőség volt, viszont könnyebb volt támogatókat szerezni. Ma már teljesen más lehetőségek vannak, mint akkoriban. – Milyen típusú szervezet a GYTIT? – A Gyergyó Területi Ifjúsági Tanács egy ernyőszervezet, amely azt jelenti, hogy több tagszervezetből, jelen esetben 44 gyergyószéki szervezetből épül fel. A miénkhez hasonló még Hargita Megyében a Csík Területi Ifjúsági Tanács (CSTIT) és az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács (UIET) is. Mindannyian – egy országos hálózatot alkotva – a Magyar Ifjúsági Értekezletben (MIÉRT) „tömörülünk.” – Milyen a kapcsolatuk a csíki és az udvarhelyi szervezettel? – Jó viszonyt ápolunk, partnerként dolgozunk együtt, megyei és országos szinten is voltak már sikeres együttműködéseink. – A tavalyi évben is rendkívül aktív volt a szervezetük, amely idén lesz tízéves. Készülnek valamivel ez alkalomból? – Nagyjából az összes idei programunk a tízéves évforduló gondolata köré épül majd, több elképzelésünk is van a megünneplésére. Tavaly részt vettünk a Rólad szól elnevezésű országos karavánban, emellett tervezünk egy átfogó kutatást végezni gyergyószéki középiskolások körében, hogy ennek eredményeire tudjuk építeni a programjainkat. Terveink szerint a kutatást idén megvalósítjuk, ugyanakkor a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően megújult honlappal indítottuk az évet: a gytit.ro már egy fiatalosabb, modernebb arculattal várja a látogatókat. – Sokan azt mondják, hogy manapság már lehetetlen megszólítani a fiatalságot. Mit gondol erről? – Igaz, hogy nem könnyű, de semmiképp nem lehetetlen. A szórakozási lehetőségekkel lehet őket a legnagyobb létszámban megszólítani, de a különböző képzések, fejlődési lehetőségek iránt is nyitottak. Folyamatosan érdeklődést mutatnak a körülöttük lévő dolgok iránt, csak épp bátortalanok, és nem tudják, hogy mihez kezdjenek. Ebből kifolyólag sokan olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyeket a legkönnyebben elérnek, de van az érem másik oldala is, amikor a fiatalok tudatosan keresik azokat a lehetőségeket, ahol önkéntesként szerezhetnek tapasztalatot. Ezért bátorítom mindig őket, hogy lehetőségként használják az önkéntes munkát, mert rengeteget fejlődhetnek általa, ugyanakkor olyan tapasztalatokat szerezhetnek, amelyekre a hétköznapokban nem biztos, hogy rálelnek. – Van lehetőség arra, hogy új tagok jelentkezzenek a GYTIT-be? – Természetesen. Nagy öröm számunkra, ha új emberekkel bővül a csapat, mivel munka mindig akad, csatlakozni pedig folyamatosan lehet. Az adott fiatalnak mindössze annyi a dolga, hogy jöjjön el egy gyűlésünkre, de megkereshet minket a Facebookon, sőt az utcán is nyugodtan megállíthat. A következő rendezvényen talán már ő végzi azt a munkát, amely számára a legmegfelelőbb. – Milyennek látja a szervezetet tíz év múlva? – Nagy álmunk volt, hogy legyen egy saját irodánk, és úgy tűnik, hogy ez idén megvalósul. Azt kívánom, hogy tíz év múlva nagyon sok fiatal sürögjön-forogjon ott, és olyan projekteket valósítsanak meg, amelyekről ma még csak álmodni tudunk. Kertész László