A nyáron a gyermekeknek legyen sok közösségi, természetközeli élménye, hisz sok a pótolnivaló ezen a téren, a már oltható korosztály számára pedig vegyék igénybe a koronavírus elleni védőoltást – ajánlja dr. Velkey György. A Magyar Gyermekorvosok Társaságának tanácsadó elnökével és a budapesti Bethesda Gyermekkórház főigazgatójával az V. Csíkszeredai Kórháznapokon beszélgettünk. Mint mondta, a koronavírus-járvány legfontosabb gyermekegészségügyi hatását a pszichés problémák jelentik. – A Csíkszeredai Kórháznapokon tartott előadásában arról is beszélt, hogy milyen hatást gyakorolt a gyermekekre a világjárvány, illetve az azzal járó korlátozások. Mit tapasztaltak ezzel kapcsolatosan? – A járvány kezdetekor optimistán nyilatkoztunk arról, hogy a gyermekeket nem érinti súlyosan a fertőzés, aztán azt láttuk, hogy helyenként maga a fertőzés is okozhat súlyos szervi tüneteket, de így közel másfél év után kijelenthető, hogy a pszichés problémák a legfontosabb gyermekegészségügyi hatásai a járványnak. Nálunk a Bethesdában nagy gyermekpszichiátria működik, ott is rengeteg erre mutató tapasztalatunk van és a szakirodalom is nagyon sok ilyenről ír. Sokrétűek ezek a problémák. Ebben a másfél évben a gyermekeknek sok időt kellett karanténhelyzetben tölteniük, nagyon sokat voltak otthon, izoláltan, a szociális hálójuk hiányában, különböző családi összetételekben. Ez az elszigeteltség, ez a speciális életforma a gyermekekre nagyon kedvezőtlen hatással van. A mozgásszegénység is rossz hatással van, gyakoribb az elhízás, sokszor jelentkezik a mozgáshiány miatt bekövetkező szervi tünet. Nagyon gyakori lett ugyanakkor az internet-addikció, a közösségi médiától való függőség kialakulása. Sokszor észleljük ma is a szorongást, depressziót, az internethez való fokozott függőség kapcsán pedig gyakori az alvászavar is. Látszik, hogy a fizikai aktivitás véd ezen a téren, tehát akik a sportra nagyobb hangsúlyt tudtak fektetni vagy a család mozgásban volt sokat, ott az említett hatás kevésbé érvényesült. A családok ugyanakkor nagyon sokfélék manapság, sokan élnek rendezetlen családi körülmények között és a koronvírus-járvány alatt az elszegényedés jelensége is fokozottá vált, ez a családokban sok feszültséget okozott. Ennek következménye, hogy – a nemzetközi szakirodalmi adatok szerint is – mintegy másfélszeresére nőtt a családon belüli erőszak. Ennek nem ritkán tapasztaltuk mi is a jeleit, a legkülönbözőbb formában. Sajnos a baleseti sebészetünkre a szokásosnál több olyan gyerek érkezett, akiknél a családon belüli erőszak, fizikális bántalmazás jeleit észleltük. Elég sok szakirodalom szól ugyanakkor arról – közvetlen tapasztaltunk erről nem volt – hogy a serdülők körében az öngyilkosság fokozódott, a depresszióhoz társuló öngyilkossági kísérletek többször fordultak elő. Ez az izoláció, az életformaváltás miatt lehet így. Ugyanakkor hozzátartozik a járvány hatásainak kérdésköréhez talán még az is, hogy bármennyire is próbálkoztak a pedagógusok egy magasabb minőségű online oktatással, pszichológusaink feltételezése a vizsgálatok alapján az, hogy a gyermekeknek, különösen az iskolakezdésben lévő gyermekeknek a kognitív szellemi fejlődése nem volt olyan jó, mint szokott lenni. És hozzáteszem, a szociális fejlődése sem, hiszen az óvodás-, de különösen a kisiskoláskor a közösségbe szokás és a közösségi viszonyrendszerek kialakulása, a társas kapcsolatok egyre intenzívebb megélésének az időszaka, ez pedig most nagyon másként zajlott, sokkal kevésbé intenzíven és sokkal inkább kényszerpályán. Nyilván hosszú távú kutatást is szükségessé tesz, hogy ezek a szellemi funkciók mennyire tudnak helyreállni, és hogy milyen lesz ezeknek a gyermekeknek a szociális adaptációja, integrációja. Még egy nagyon fontos, érdekes probléma a félelem, illetve a halálfélelem jelenléte a családban történt betegség vagy nem ritkán haláleset, a nagyszülők elvesztése miatt. Betegeink között, környezetünkben is vannak olyan családok, ahol az egyik szülő meghalt. Sajnos újszülöttek is kerültek ebbe a helyzetbe, a Covid miatt Magyarországon is több várandós édesanya halt meg. Nyilvánvaló, hogy ez a családok terheit nagymértékben fokozza. Maga a félelem a gyermekeknél jellegzetesen mérhető volt, önmaguk féltése is, illetve a családtagok féltése is. És ha bekövetkezett a trauma, egy-egy hozzátartozó súlyosabb betegsége vagy elvesztése, akkor a poszttraumás stressz jellegzetes tünetei is gyakran előjöttek, sokszor alvászavarral, szorongással, depresszióval. Ez is egy fontos jelenség, ami sokszor betegségben is megnyilvánul. Megfigyelhető volt a különböző pszichológiai állapotok, pszichiátriai betegségek romlása is a gondozott betegeinknél. Volt az elején egy olyan rövid idejű megfigyelésünk, hogy az autizmusban szenvedőknél, az autista spektrumzavarban lévő gyermekeknél átmenetileg a nyugodtabb életforma és rend javított az állapotukon, de aztán nagyobb volt a stressz, amikor a közösségbe és az új szokásokhoz újra adaptálódni kellett. A nagy gyermekcsoportot jelentő hiperaktív gyerekeknek a családban, zárt térben való kezelése sok zavart okozott, s időnként súlyosabb helyzetekhez vezetett, úgyhogy ezekkel a családokkal is többet és érzékenyebben kellett foglalkoznunk. Leginkább ezeket tapasztaltuk. – És még nem beszéltünk arról, amikor konkrétan megbetegedtek a Covid-19 miatt a gyermekek. Ezen a téren milyen tapasztalataik vannak? – Magyarországon azt tapasztaltuk, hogy az első hullámban alig voltak komolyabban megbetegedő gyermekek, de különösen a második hullámban jelentkezett már az az egyébként nagyon izgalmas gyermekbetegség, amit sokszervi gyulladásos betegségnek neveznek. Ez általában egy hónappal a sokszor észrevétlen koronavírus-fertőzés után jelentkezik és súlyos, gyakran intenzív osztályos kezelést igénylő furcsa immunreakció, magas lázzal, helyenként szervi tünetekkel, szívelégtelenséggel, keringési zavarokkal, bőrelváltozásokkal. Nem is ritka, száznál több eset volt Magyarországon. Szerencsére mindenki életben maradt, de sok betegért meg kellett küzdenünk. Ez a betegség a koronavírushoz köthető, de nem közvetlenül a fertőzéskor jelentkező, hanem egy hónappal utána bekövetkező regulációs zavar következménye. A koronavírus-fertőzés két gyermekcsoportot érintett súlyosabban. Leginkább a túlsúlyos vagy kissé túlsúlyos serdülőket, közülük többet lélegeztetni kellett. A másik csoport a koronavírusos édesanyák újszülöttei, itt is volt néhány olyan gyermek, akik a fertőzést elkapták és komolyabb kezelésre szorultak. A harmadik hullámban, amikor a legtöbb beteg volt, előfordult, hogy leterhelődtek a koronavírusos gyermekekkel foglalkozó centrumok is, bár sosem teltek be a helyek. Érdekes, hogy a koronavírus nagyon változatos tünetekkel jelentkezett, például különös bőrelváltozás vagy nem ritkán hányás, hasmenés hátterében is koronavírus állt. – Mit tanácsol a szülőknek, mire figyeljenek a következő időszakban? – Most így nyáron, a harmadik hullám elmúltával és a lazítások idején zajlanak a táborok, újjáélednek a közösségi terek. Azt gondolom, hogy nagyon sok mindent kell a gyermekeknek pótolni, a közösségi élményből, természetközeli élményből, családi, békés együttlétekből, és a nyár erre nagyon alkalmas. Én azt javaslom, hogy miközben figyelni kell minduntalan, mert a járványmatematikusok szerint számíthatunk ősszel egy negyedik hullámra, de mindenképpen az a legfontosabb, hogy miközben próbálunk józanok maradni, aközben igyekezzünk a nyáron minél inkább közösségbe és élményhez juttatni a gyermekeket. Kicsit érdemes a tanulási lemaradásokat is pótolni, ha van erre a családnak energiája, de sokkal fontosabb, hogy a gyermekek mozgásigénye legyen kielégítve, történjen velük sok minden. A másik, amit nagyon fontosnak tartok, az az oltás kérdése. – Mit ajánl az oltással kapcsolatosan? – Azért, hogy a koronavírus minél kisebb közösségben tudjon továbbterjedni, és minél kevesebb áldozat legyen, a gyermekeket is célszerű beoltatni, abban a korosztályban, ahol a tudományos megállapítások, klinikai vizsgálatok szerint ez már lehetséges. Nemcsak a felnőttek, hanem a saját védelmük miatt is. Mi nagyon sok gyereket beoltottunk már Magyarországon, kórházunkban is oltunk felnőtteket és gyermekeket is. Előbb a 16 év feletti, aztán a 12 év feletti gyermekek kapták meg az oltást nálunk, és azt tudom mondani, hogy több ezer gyermek beoltásánál sem láttunk olyan számottevő mellékhatást, amitől félni kellene. A gyermekek egy-egy hőemelkedéssel, karfájással, ilyesmivel megúszták az oltást, és még ez is ritkaságszámba ment. Mint mondtam, léteznek olyan komoly, a koronavírussal összefüggésbe hozható állapotok, amit az ő esetükben is kivéd az oltás, ezért én mindenképpen arra biztatom a szülőket, hogy a nyári programokat igazítsák úgy, hogy ha a gyermekek az oltásokba beférnek, akkor legyenek ott az oltóhelyeken. Nagyon jó lenne, hogy mire az iskola elkezdődik minél nagyobb számban oltott legyen az a korosztály, amelyik már oltható.

R. Kiss Edit