Az informatika mellett talán az orvostudományban zajló fejlődés gyorsasága az, amit „a saját bőrünkön is tapasztalunk”. Az csontok és ízületek gyógyításával foglalkozó ortopédián sokan megfordulnak, hiszen ezekkel a betegségekkel és traumákkal a többségünk előbb-utóbb találkozik. Az e heti Életmódban dr. Szántó András ortopéd főorvossal beszélgettünk, aki érdekes információkat osztott meg velünk mind az orvoslásról, mind az osztály működéséről. [caption id="attachment_46391" align="aligncenter" width="542"] Fotó: László F. Csaba[/caption] – Hogyan működik a megyei kórház ortopédia és traumatológia osztálya? – Harminc ággyal működik az osztály, öt orvos és egy rezidens orvos látja el a betegeket. Nagy segítségünkre van dr. Kraft Zsolt főorvos, az osztály alapítója, aki nyugalmazott orvosként továbbra is részt vesz a munkában. A fiatalok lelkesek, jó helyen tanultak. Két aktív főorvos dolgozik itt, én és dr. Gaál László. Van két szakorvosunk, dr. Deák Barna, és most jött haza dr. Szilveszter Attila, aki Győrben dolgozott az elmúlt egy évben. Van egy rezidensünk is, aki ősszel szakvizsgázik. Állandó ügyeletet tartunk, tehát mindig van egy ortopéd szakorvos a kórházban. – Ezek szerint rengeteg a munka. Mennyire megterhelt az osztály? – Körülbelül 1000-1100 moz­gásszervi-traumatológiai és idült, vagyis krónikus ortopédiai műtétet végzünk évente. Csupán gerincoszlopot és komplex medencetöréseket nem operálunk Csíkszeredában, ezeket az eseteket klinikára küldjük. De a nagyízületi pótlásokat, valamint a csípőprotézis-beültetést már rutinszerűen végezzük. Az idén pedig szeretnénk bevezetni a térdprotézis-beültetést is. – Milyen körülmények között zajlik a betegellátás? – Az osztály nagyjából rendben van, viszonylag jól felújított. A műtőket lenne jó minél hamarabb befejezni, mert ha megkapnánk a modern műtősarkot, amely tervben van, akkor tényleg európai körülmények között tudnánk dolgozni. De szeretnénk modernizálni az egész műszerparkot is: endoszkópos (üreges szervekbe történő betekintés) és artroszkópos (ízületi tükrözés) sebészeti eszközöket szereznénk be, amire már ígéretet is kapunk. Persze tudjuk, hogy ez hatalmas befektetés, de ennek köszönhetően lecserélhetjük az oszteoszintézises anyagainkat, vagyis azokat a szögeket, csavarokat, lemezeket, amelyeket törések gyógyításában használunk. Most néhány szervezési gondot kell megoldanunk, például azt, hogy a nap 24 órájában tudjunk operálni. Ez azt jelenti, hogyha például éjszaka érkezik egy nyílt törés, amit eddig úgy láttunk el, hogy a sérült testrészt úgymond huzatóra tettük, azt most egy órán belül tudnánk műteni, ez magában foglalja a fertőtlenítést, valamint minden műtős felszerelés előkészítését. – Folyamatos járóbeteg-szakrendelés is van a kórházban. – A járóbeteg-rendelőnk délelőttönként működik. Minden orvosnak megvan a konzultációs napja. Van az osztályunknak egy végtagokra használt mágnesesrezonancia-készüléke, tehát elég szabadon dolgozhatunk. Gondot jelent azonban a nagy forgalom, az új előre bejelentkezős módszerrel csak 28 beteget fogadhatunk naponta. Ez a szabályozás eléggé visszahúz minket, hiszen korábban arra is volt példa, hogy 50-60 beteget vizsgáltunk meg. A páciensek részéről is igény mutatkozik az ambulanciai szolgáltatás bővítésére. – Milyen eszközökre van szükség egy ortopédián? Nyilván sok más szakághoz képest, ez is rendkívül eszközigényes. – A végtagsebészetben bármilyen törést, amelyet nem tudunk gipsszel rögzíteni, valami mással tesszük meg. Ez lehet csavarlemez, csak csavar vagy velőűrszegek. Ezek az eszközök sajnos nagyon drágák, mivel inox-, acél-, króm-, kobalt-, titán- és nemesfémötvözetek, és természetesen egyszer használatosak. Mi minden műtéthez elhasználunk valamit a felsoroltak közül. A nagyízületi, valamint a csípőízületi protézisek beültetéséhez támogatást is kapunk országos programból, így pályázaton keresztül ingyenes protézist tudunk biztosítani a betegeknek. De sajnos abból sincs soha elég, és folyamatosan két-három hónapos várólista van. Az elmúlt másfél-két évben jók voltak a tapasztalataink, folyamatosan együtt tudtunk működni a biztosítóval. Azelőtt gyakori volt, hogy a betegeknek kellett megvásárolniuk a csípőprotézist, amit mi beültettünk. A különleges titánötvözetek előállítása az űrtechnológiához hasonlít: légüres térben három-négyezer fokon nyújtják, nem kalapálják, azért ilyen drágák. Évente követjük a fejlesztéseket, eljárunk továbbképzőre, kongresszusokra. Nagyon sokat fejlődött az eszköztár. Amikor idekerültem Csíkszeredába, egy év alatt talán 5-10 csípőprotézist ültettünk be. Ma már pedig száznál is több ilyen beavatkozást végzünk. Én még úgy kezdtem a szakmát, hogy az építőtelepen is használatos gipszet szórtuk rá a kiterített gézre. Ma már a műanyagpolimérektől kezdve az előregyártott, becsomagolt gipszfáslin, gyantán át a műanyagig minden van. Megváltoztak a gyógyszerek is. Régen komoly komplikáció volt a vérrögképződés, amely tüdőembóliát is okozhatott, ma már ez gyógyszerekkel kiválóan megelőzhető, mivel olyan alvadásgátlók kaphatók, amelyeknek minimális a mellékhatásuk. – Ezek akkor nagy előrelépést jelentenek. Az eddig osztályon belüli fejlesztések milyen előnnyel járnak? – Modern ortopédia és traumatológia nincs a már említett artroszkópos sebészet nélkül. Ez úgynevezett miniinvazív műtéteket takar. Régebben többcentis vágásokat kellett ejtenünk a térden, most pedig két apró lyukon keresztül, komplex videokamera-rendszerrel dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy mivel nem ejtünk vágást, nem kell hetekig bent tartanunk a beteget, két-három nap után hazaengedhetjük. Mivel csak két lyuk van az adott testrészen, azt nem úgy kell kötözni, mint a sebeket, sokkal egyszerűbb a kórházi ellátás, és természetesen a betegnek is sokkal kényelmesebb. Az általunk most használt eszköz már elavult, de várjuk az újat, amellyel már keresztszalag-pótlást és más, komolyabb, a vállat és ízületeket érintő műtéteket is el tudunk majd végezni. – Melyek a legelterjedtebb krónikus betegségek? – A legtöbb ember kopással küszködik, többségük falusi vagy kisvárosi ember, akik gazdálkodnak vagy valamilyen fizikai munkát végeznek. A csípő-, térd-, gerincbántalmak szintén nagyon gyakoriak. A kopás nem válogat, nőket és férfiakat egyaránt érint. Az idősebb nőknél a csontritkulás miatt gyakoribbak a csípőtáji törések, a csuklótörés és a vállcsonttörés. A férfiak általában a körfűrész, a fejsze, a zuhanó farönk okozta sérülésekkel kerülnek hozzánk. Persze a töréseknek megvan a szezonjuk. Nyáron van a legtöbb autóbaleset, télen elcsúsznak az idősek, esetükben a csípőtáji törések gyakoribbak. A téli sportot űzők között a boka- és lábszártörések az elterjedtek. Aztán ott vannak az idénymunkások, tavasszal az almafametszők, ősszel a diófametszők kerülnek be hozzánk. Húsvét előtt egy héttel az idős nők, akik ablakmosás közben esnek le a székről. – Milyen életmódbeli tanácsot adna az embereknek ortopédiai szempontból? – Az általános elvek itt is érvényesek. Fontos a rendszeres mozgás, viszont a túlzott megerőltetés sokszor ugyanolyan káros, mint a teljes mozgáshiány. Tehát a napi kellemes sport fontos ortopédiai szempontból is. A táplálkozás terén a kiegyensúlyozottság a cél, amely a megfelelő kalciumszintet biztosítja. A kisgyermekeknek megfelelő mennyiségű napfényt kell kapniuk, mivel elég ködös vidéken élünk, így a D-vitaminbevitelt meg kell oldani. Én azt tudom az általános tanácsokhoz hozzátenni, hogy alkoholos befolyás alatt ne másszunk létrára, ne üljünk a volán mögé, vigyázzunk a testi épségünkre. Márk Boglárka