Egyre nagyobb a veszélye a képernyőfüggőségnek, annak, ha a közösségi oldalakon látott virtuális valósághoz mérik magukat a kamaszok, a gyermekek – figyelmeztet dr. Manda Roxana. A gyermekpszichiáter szakorvos a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház Gyermek Lelki Egészség Központjában dolgozik, és azt tanácsolja a szülőknek, beszélgessenek sokat a gyermekekkel, figyeljenek fel a problémák korai jeleire, és forduljanak szakemberhez, amikor szükséges. – Előzetes beszélgetésünk során úgy fogalmazott, egyre gyakoribb, hogy sok gyermek olyan állapotba kerül, mintha egyfajta buborékban élne… – Egyre gyakrabban találkozunk ezzel a jelenséggel. Úgy jelentkezik ez a probléma, mint egyfajta zsibbadt állapot: a gyermekek nem járnak ki, bezárkóznak, és folyton a telefonon, a közösségi oldalakon tartózkodnak. Ott viszont olyan dolgokat látnak, amelyek kilencven százalékban hamisak: különböző szűrőkkel kicsinosított képeket mások csodálatos életéről. A kilenc-tíz éves kor fölötti gyermekeknél, akiknek már van hozzáférésük a különböző közösségi oldalakhoz, gyakori, hogy úgy érzik, ők nem elég jók, nem elég szépek, nem felelnek meg a társadalmi elvárásoknak, és ebből idővel egyfajta depresszív, zsibbadt állapot alakul ki. A valós szocializáció hiánya, a kortársakkal való találkozások, beszélgetések, együttlét hiánya ugyanoda vezet, hogy a gyermek egyfajta buborékban kezd élni. Mindannyiunknak szükségünk van az emberi találkozásokra, együttlétre. Ha a szülők nem veszik észre időben azt, hogy a gyermek bekerült úgymond egy ilyen buborékba, akkor ez az állapot súlyosbodhat, és akár öngyilkossági kísérletekig fokozódhat, előfordulhat, hogy a gyermek megkarcolja magát, megvágja magát, bevesz valamilyen tablettákat. Veszélyesek az egyes, a gyermeket nagymértékben befolyásoló csoportok is. Az is lehet, hogy táplálkozással, diétákkal kapcsolatos információkat értelmeznek félre vagy követnek vakon, anélkül, hogy tisztában lennének azok káros hatásaival, így kialakulhat anorexia, bulimia vagy hasonlók. A közösségi oldalakon az álprofilok mögött ártó szándékú emberek is megbújhatnak, interakcióba léphetnek a gyermekekkel, akik gyanútlanul belesétálhatnak egy-egy beszélgetésbe, aminek később káros következményei lehetnek. – Ez a jelenség fokozódott a pandémiás korlátozások alatt, következtében? – Igen, határozottan több az esetünk. Ügyes, okos, rendezett családokban élő gyermekekkel találkozunk, akik ebben a letargikus állapotban élnek, nem járnak ki a házból, depresszívek, esetleg öngyilkossági kísérletet is elkövettek már. Nem találják a helyüket a világban, úgy érzik, nincs értelme a létüknek. Azt tanácsolom a szülőknek, hogy beszélgessenek a gyermekekkel. Tudom, hogy a szülők is terheltek, nincs vége sosem a munkaidőnek, későn érnek haza, alig van idejük, de legalább hétvégén töltsenek együtt minőségi időt. Vegyenek elő egy társasjátékot, bármilyet, csak legyenek együtt és játsszanak, beszélgessenek együtt. Vagy menjenek ki a levegőre. Minél többet, amilyen sokat csak lehet. Egy fél napra is elmehetnek, nem kell a világ végére kirándulni, elég kimozdulni együtt. A szülőknek ugyanakkor meg kell szabniuk a határokat. Ők fizetik az internetszámlát, ők veszik a telefont a gyermeknek, náluk van az irányítás, a határokat is nekik kell megszabniuk. Vállalni kell a szülői szerepet, és nemet kell mondani, amikor kell. Természetesen nem kell átesni a ló túloldalára, nem lehet teljesen eltiltani a kommunikációs eszközöktől a gyermeket, hisz ma már mindenkinek van telefonja, tabletje, de nem mindegy, hogy a gyermek hat-hét órát tölt a telefon vagy a gép mellett, vagy esetleg másfelet-kettőt. Az elalvás előtti idő ugyanakkor legyen minőségi idő, olyankor legyen idő megnyugodni. Fürdés és pihenés, lefekvés, ne a képernyőt nézze éjfélig a gyermek. – Miért jobb a személyes találkozás, a valós interakció, a kortárskapcsolat a gyermekek számára? – Mert a személyes találkozások kevésbé hamisak, mint amit a képernyőn látnak. Amikor találkozunk valakivel, akkor lehet, hogy kicsit kisminkeljük magunkat, de a valós érzelmeket, azok kinyilvánítását nem lehet a végtelenségig megjátszani. A közösségi oldalon mondhatom, hogy milyen jól vagyok, milyen jó nekem, de attól még lehet, hogy ez egyáltalán nem igaz. Egy-egy képernyő mögött nagyon nehéz észlelni azt a valóságot, ami a másik embert jelenti. – Gyermekeknél melyek a depresszió tünetei? – Nehezebb meghatározni ezt, mint a felnőtteknél, hisz ők jobban kifejezik, megfogalmazzák az érzelmeiket. A gyermek esetleg csak annyit mond, hogy nincs kedve semmihez, vagy nem tud aludni, vagy unatkozik. Lehet, hogy egy kamasz csak ennyit mond, hogy „nincs kedvem semmihez”. Ez a kedvetlenség lehet a kamaszkori „nincs kedvem semmihez és ellenkezem mindennel” jelenség, de lehet súlyosabb is. Ha az a kamasz, aki ezt mondja, elszigetelten él, sok időt tölt képernyő előtt, nem tud jól aludni, gyakran tiltakozik és elutasít mindent, nem kommunikál, akkor ezek már olyan jelek, amelyeket érdemes kivizsgálni. Nem mindig jelentenek problémát, de ilyenkor már jó pszichológushoz, iskolai tanácsadóhoz, terapeutához, pszichiáterhez fordulni. – Milyen gondokat okoz még a túlzott médiafogyasztás a gyermekeknél? – A pandémiás időszak fokozta a képernyőfüggőséggel kapcsolatos gondokat, de nemcsak ez az oka ennek a jelenségnek. Gondoljunk csak arra, mennyire gyakori, hogy a kisgyermekek rajzfilm mellett esznek. Az evést, aminek teljesen ösztönösnek kellene lennie, a rajzfilm ritmusa szabályozza. Nagyon sok rossz származhat ebből, evési rendellenesség, képernyőfüggőség. És aztán a gyermek ötéves korában itt ülnek a szülők, és panaszkodnak, hogy nem tudják kivenni a telefont a gyermek kezéből. Ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy ki adta oda neki először. Megértem a szülőket is, nagy a nyomás rajtuk, de mindenképpen más megoldásokat kell keresni. Van egy közösségi oldal, ahol rövid, tíz-húsz másodperces filmeket vetítenek egymás után. Ha a gyermek ezeket nézi, a figyelme automatikusan megáll tíz-húsz másodperc után, majd kezdődik elölről. Egy idő után a figyelme erre állítódik be a gyermeknek, nem tud hosszabb ideig koncentrálni más területen sem. És ugye, egyre több a figyelemzavaros gyermek… – Hogyan működik a Gyermek Lelki Egészség Központ? – Hétfőtől péntekig nyolc és három óra között dolgozunk, a telefonszámunk, amin előjegyzést lehet kérni: 0732–500794. A pszichiátriával kapcsolatosan sokakban vannak előítéletek, ezért a szülők és a gyerekek számára is szeretném kihangsúlyozni, hogy itt emberek dolgoznak, nem tabletta-automaták, nem a gyógyszerek az elsődlegesek a számunkra, hanem hogy segítsünk, hogy meghallgassuk őket. A városban és a térségben is sok terapeutával dolgozunk együtt, mindig tudunk segíteni, ötletet adni, segítséget kérni más szakemberektől, átirányítani más kollégához, ha szükséges. Ne várjanak túl sokáig, ha úgy érzik, hogy gond van, ne várják meg a szülők, amíg fokozódnak a problémák. Még hozzátenném, hogy én olténiai születésű vagyok, a magyar nyelvet csak értegetem, nem beszélem, de együtt dolgozok Vitos Annamária pszichológussal, aki segít a fordításban, kommunikációban. – Honnan érkezett Csíkszeredába? – Kolozsváron végeztem az orvosi egyetemet. Az első rezi­denciátust – mert felnőtt pszichiáteri szakképzésem is van – Marosvásárhelyen, a második szakképzésemet pedig Kolozsváron folytattam, ezt követően jöttem a csíkszeredai kórházhoz. Kedvelem Csíkszeredát, itt a magam ritmusában végezhetem a dolgomat, és örülök, hogy jól együtt tudok működni a többi orvossal. Ha olyan eset van, akkor az endokrinológussal, a gyermekgyógyásszal vagy bármelyik kollégával jól együtt tudunk működni. Sok a fiatal orvos, vannak ismerősök, kollégák a rezidenciátusi időszakból, és ha felmerül valami más betegség gyanúja is, azonnal tudom, kihez fordulhatok. Ez pedig a pácienseknek is jó, hisz több szem többet lát, és a tapasztaltabb kolléga többet tudhat. A csapatmunka ugyanakkor nagyobb biztonságot ad a betegeknek is.

R. Kiss Edit