Fiatal Hargita megyei orvosokat bemutató sorozatunk második részében még mindig a megyeszékhelyen jártunk. Ezúttal a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház Bőrgyógyászati Osztályának fiatal orvosnőjével ismerkedtünk meg. Dr. Galaczi Zsuzsanna már az általános orvosi képzés alatt erre a szakmára összpontosított, a bukaresti rezidensképzése alatt pedig tudatosan Csíkszeredába készült. A fiatal orvossal és anyukával a kisvárosi kórházi munka előnyeiről is beszélgettünk. [caption id="attachment_39922" align="aligncenter" width="932"] Fotó: László Róbert[/caption] – Honnan érkezett hozzánk, mi kell tudnunk Önről? – A Kovászna megyei Baróton születtem 1982-ben, ahonnan hamar elköltöztünk a szüleimmel Székelyudvarhelyre. Általános és középiskolába már itt jártam. 2000-ben felvételiztem a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre, ahol 2006-ban végeztem az általános orvosi karon. Nagy döntés előtt álltam, hiszen a szakirányt ekkor választottuk ki. – Miért éppen a bőrgyógyászat irányába indult le? – Édesapám is orvos, ő már az egyetem alatt formált engem, és a bőrgyógyászat felé terelgetett. Mivel ő akkor már évek óta együttműködött dr. Borsa István főorvos úrral, jó volt a kapcsolatunk Csíkszeredával. Aztán ötödéven tanultuk a bőrgyógyászatot, akkor nagyon szerettem a tantárgyat. Ahhoz azonban, hogy szabadon választhassunk az egyetemi központokban zajló rezidensképzések között, minél jobb eredményt kellett elérni a záróvizsgán. Én sikerrel vettem a megmérettetést, ezért választhattam. Bukarest mellett döntöttem, és 2007 januárjától az ELIAS Kórházban elkezdtem a rezidensképzésemet dr. Călin Giurcăneanu professzor vezetésével. – Hogyan telt az az öt év a fővárosban, milyen tapasztalatokkal gazdagodott? – Nagyon jó közösségbe kerültem, sok érdekes esetet láttam. Ekkor már tudatosan készültem a csíkszeredai bőrgyógyászati osztályra. Udvarhelyi vagyok ugyan, de a férjem gyimesfelsőloki, ő akkor már itt dolgozott Csíkszeredában. Borsa István főorvos úr is nagyon támogatott abban, hogy hazajöjjek. Bukarestben szerencsém volt, hogy hosszabb-rövidebb időre hazaengedtek Csíkszeredába, ahol rezidensként már dolgozhattam. Ez azért volt nagyon jó lehetőség, mert más egy egyetemi központban dolgozni, és teljesen más egy kisebb város kórházában. Különbözik a beteganyag, emiatt sok dolgot tanultam, amire ott nem lett volna lehetőségem. – Miket tanulhat a csíkszeredai bőrgyógyászaton, amit Bukarestben nem? – A kisebb bőrsebészeti beavatkozásokat a főorvos úrtól tanultam, mert Bukarestben a rezidenseket nem nagyon engedték, hogy első kéz legyenek. Oda az egész országból érkeztek páciensek olyan ritka betegségekkel, amelyekkel addig és azóta sem találkoztam. Abban a kórházban csak 22 ágy volt, miközben néha 17 rezidens is dolgozott ott egyszerre. Csíkszeredában a főorvos úr az összes beteget engedte vizsgálnom. Persze itt kevesebb különleges esettel találkoztam, de a munka ugyanolyan fontos volt. – Milyen volt, amikor végleg átkerült Csíkszeredába a rezidensképzés után? – A rezidensképzés ideje alatt szültem az első kislányomat. A szülés után igyekeztem minél hamarabb visszatérni a munkához, így 2012-ben szakvizsgáztam bőr- és nemigyógyászatból. Ezt követően itt Csíkszeredában sikeresen vizsgáztam szakorvosi posztra. Ekkor már terhes voltam a második kislányommal, ezért nem sokat dolgoztam, de a két év gyermeknevelés után visszatértem. Újabb két évet dolgoztam, most pedig a harmadik kisbabámat várom, úgyhogy hamarosan újra hosszabb szabadságra megyek. Természetesen, ha ez a gyermeknevelési szabadság is lejárt, folytatni szeretném az itt elkezdett tevékenységemet. – Miben más az itteni munka az évek tapasztalatai alapján? – Úgy gondolom, a bőrgyógyász számára nagyon fontos, hogy minél több beteget lásson. Az emberek többségének úgy tűnhet, hogy nagyon egyszerű a bőrgyógyászat, de valójában az egyik legnehezebb. Sok betegségnek bőrtünete van, mi pedig számtalanszor kiderítjük, hogy nem is bőrbetegségről van szó, hanem csupán egy tünetről, amelyet más, komoly belgyógyászati probléma okozott. – Mindenhez érteni kell… – Igen. A dermatoszkópia – a műszer, amelyet mi is használunk – most már a bőrgyógyászat külön ágazata, emellett ugye ott van a bőrsebészet, a fényterápia. Nyilván mi kisváros vagyunk, ezért próbálunk minden beteget ellátni, míg a nagyvárosokban már külön gyermekbőrgyógyászat is van. Számtalan olyan bőrtünet van, amelyek más betegségeket takarnak. Ott vannak például paraneopláziás tünetek, amelyek a daganatos betegségek megjelenését előzik meg. Mondok egy konkrét példát: ha valakinek a hajlatokban intenzívebben pigmentált a bőre, az daganat kialakulásának a jele lehet. Ezek megfigyelésével időben diagnosztizálhatunk komoly betegségeket. De az egyszerű viszketés mögött is nagyon sok minden megbújhat, ilyen például a veseelégtelenség. Ezeket általában mi derítjük ki, a munka mindig komoly kihívást jelent. A bőrgyógyásznak tehát nagyon jól kell ismernie a belgyógyászatot is, hogy a megfelelő kollégához irányítsa tovább a beteget. Márk Boglárka