Az emberekkel való találkozás a fontos számunkra Ma ismét Csíkszeredába érkezik a Flying Freedom Festival. A többnapos rendezvény programjában a helyi érdeklődők számára nyitott műhelymunka, felolvasóest, örömzene és bábszínházi előadás is található. A rendezvényeken több nemzetiségű fesztiválcsapat várja az érdeklődőket, a fesztiválnyitás előtt a helyi szervezővel, Deák Rékával beszélgettünk. – Tavaly volt először Flying Freedom Festival Csíkszeredában. Akkor felolvasóesttel, színház- és bábszínház-előadásokkal, illetve örömzenével várták az érdeklődőket. A fesztivál különlegessége, hogy több nemzetiségű (francia, szlovák, mexikói, arab, lengyel, portugál, cseh és magyar) művészek alkotják. Hogyan verbuválódott össze a csapat? – A legelső találkozásunk egy lengyelországi fesztiválon volt. Oda még mindenki külön-külön érkezett, aztán pedig számunkra is hihetetlen módon egy olyan erős művésztársaság alakult ki, amire mindannyian azt mondtuk, hogy jó lenne folytatni. Három hónap múlva újra találkoztunk Prágában szilveszterkor, és akkor véglegesen eldöntöttük, hogy egy nyitott fesztivál keretében szeretnénk tovább együtt dolgozni. A fesztivál neve ezért is lett Flying Freedom Festival, vagyis oda repülünk, ahol szükség van ránk, tiszteletben tartjuk egymás szabadságát, a mi értelmezésünkben pedig a fesztivál az emberi találkozásokról szól. – Nyáron van inkább lehetőségük arra, hogy közösen utazzanak és alkossanak? – Nem, ez változó. Mivel a csapat több nemzetiségi, mindenki a saját országában szervezi meg a Flying Freedom Festivalt, ezeknek a rendezvényeknek az időpontja pedig sok mindentől függ. Az első rendezvényünk szilveszterkor volt, idén februárban volt egy farsang fesztiválunk Prágában, májusban voltunk Portugáliában. – A fesztiválnak állandó tagjai vannak? – Részben, hiszen vannak alapító tagok, de folyamatosan változik a fesztiváltagok összetétele, nem régen csatlakozott hozzánk például Daniel és Mafalda Portugáliából. A fesztivál alaptétele, hogy ez egy nyitott csoport, amihez bármikor lehet csatlakozni, de bármikor el is lehet hagyni. – A csíkszeredai fesztivált Ön szervezi, amit idén egy rövid felkészülő időszak előzött meg az András Alapítvány lázárfalvi birtokán… – Idén két projektet viszünk végig párhuzamosan, amelyek olykor fedik is egymást. A Visegrádi Alaptól ugyanis támogatást kaptunk vidéken élő fiatalok gyermekprogramjainak lebonyolítására, szinte egyszerre csináljuk tehát a szociális közösségi rendezvényeket, majd jövő héten keddtől aktívan a fesztivált. Az András Alapítvány birtokán reggelente felkészültünk a műhelymunkákra, segített nekünk Silló Erika Erzsébet helyi pszichológus, hogy megértsük a gyermekvédelmi rendszerben élő gyermekek sajátos igényeit, illetve korukból fakadó sajátosságaikat. A gyermekfoglalkozásokon tehát a vidéken élő, illetve elhelyezésben lévő gyermekekkel foglalkoztunk. – Ön csíkszépvízi születésű. Marosvásárhelyen, a Színművészeti Egyetemen szerzett diplomát. Hogyan került kapcsolatba a fesztiváltagokkal? – Prágában tanultam tovább a Művészeti Akadémián, ott ismerkedtem meg a jelenlegi tagok közül néhánnyal, aztán találkoztunk a lengyel fesztiválon is. – Milyen pénzügyi forrásokból működtetitek a fesztiválokat? – Ez az izzadósabb része a dolognak. Vannak alapítványok, civilszervezetek, vállalkozók, akik támogatnak bennünket. Vannak saját produkcióink, amelyeket megpróbálunk eladni, idén például sikerült a Csíkszeredai Városnapok programsorozatában is helyet kapnunk ezekkel. Néhány csíkszeredai vállalkozó is felpártolt bennünket, nekik külön köszönöm. – Hogyan viszonyulnak a helyi emberek a fesztivál multikulturális jellegéhez? – Ez a kihívás számunkra. Azt gondolom, mindenki csak a saját valóságáról tud leginkább beszélni, és azt érti a leginkább. Jó volt azonban látni, hogy most például Lázárfalván olyan emberek találkoztak, kávéztak együtt és próbáltak kapcsolatot teremteni a lengyel, portugál, mexikói, és sorolhatnám művészekkel, akiknek semmi köze a multikulturális társadalomhoz. Ott vannak viszont azok a fiatalok, akiknek mindennapos valóság az, hogy több nemzetiségű emberrel találkozhatnak egyszerre, és van az a csoport, akiket egyáltalán nem érdekel ez. A mi célunk, hogy mindhárom típusú csoport felé nyitottak legyünk és amennyiben tudjuk, megtörjük a közösségek érdektelenségét. Pál Bíborka