Kozma Vilmos csíkszenttamási gazda nyolc évvel ezelőtt úgy döntött, hogy zöldségtermesztésbe kezd. Megtapasztalta korábban, hogy mit jelent vendégmunkásnak lenni idegenben, és milyen érzés az, amikor gyermeke idegen bácsiként tekint apjára a hosszas távollét után. Ma fiaival, Szabolccsal és Dániellel közösen járnak a mezőre. A negyedikes Szabolcs – akinek nem kell túl sokat magyarázni, amikor sarabolni indulnak a lóval – büszke édesapjára. Látszik, hogy összeszoktak a munkában is, amint a sorok között haladnak. Csíkszenttamás határában kezdjük  szántóföldi terepszemlénket, Kozma Vilmost arra kértem, hogy mutassa be tevékenységét. Vilmos zöldségek termesztésével foglalkozik, több éve a Székely termék védjegyet is birtokolja. A családi háztól indulva velünk tart Vilmos két fia, Szabolcs és Dániel is, akik szívesen kísérik édesapjukat a mezőre. Szabolcs már igazi segítségnek számít, Dániel játszva „lopja” el a tudást. Évről évre gyűl a tapasztalat Kozma Vilmos háromáras háztáji veteményesben kezdte a zöldségtermesztést. Ma mosolyogva jegyzi meg, hogy az első évben annyi magot vetettek három árba, hogy a következő évben annak fele is elég volt tizenkilenc árnyi területre. – Az ember saját tapasztalata alapján tanul és fejlődik. Az első évben itt csak murok volt, a második évben már egy kicsi hagymával is próbálkoztam, a harmadik évben tettem egy kicsi paszulyt és céklát is, majd petrezselymet, fokhagymát és főzőtököt. Lassan növekedett a bevetett, beültetett terület, mára már 3 hektár 70 áron gazdálkodunk, emellett pedig 1 hektár 80 ár pityókánk is van. Kezdetben hobbiszinten végezte a zöldségek termesztését felesége nagymamájának háromáras kertjében. – Három évig nem volt semmi a területen, aztán én is el kellett menjek, mint sok más fiatal, Németországba dolgozni. Telefonálgattam haza, s kérdezgettem, hogy bújt-e ki a murok. A feleségem azt mondta, hogy nem, de a gyep nagyon kijött, ezért ollóval megnyírta a tetejét. Amikor hazajöttem, gyönyörű murok volt benne, viszont két hetet egyeztük a három ár murkot. A három ár évről évre növekedett, így mostanra elérte a közel négy hektárt. Vilmos szerint az elnyert 141-es pályázat húzta előre, amelynek ötödik éve az idén jár le. A pályázat befejezte után is szeretné folytatni a munkát, s nem véletlen, hiszen az elmúlt évek tapasztalatai nagyban segítik a tevékenységet. – Az első évben kézzel húztam a sort és kézzel hintettem bele a magot. Akkor azt ajánlották, hogy homokkal vegyítsem össze. Én össze is vegyítettem, de sokat kellett egyezni. Második évre vettem egy kicsi, egyszerű kézi vetőgépet, de az nem vetette pontosan a magokat. A negyedik évre egy magyarországi gyártmányú gépet vásároltam, s a döntést nem bántam meg, mert azzal mindenféle magot el tudok vetni a petrezselyemtől el egészen a paszulyig. Gazdát dicsérő parcellák Terepszemlénket a családi házhoz közeli parcellánál kezdtük. A határban kalászosok és burgonyaparcellák váltják egymást, de elvétve akad egy-két répával beültetett terület is. A petrezselyemsorok igazi kakukktojásnak számítanak itt a nyílt mezőn. Hetekkel ezelőtt a víz is megmosta a területet, de ennek nyomait már nem lehet felfedezni. Vilmos azt mondja, az áradás után a köveket, a darabosabb hordalékot igyekeztek gyorsan kitakarítani. A földön azóta többször saraboltak, így szépen fejlődik a petrezselyem. A gazda szerint veszteséggel is kell számolni, ami nemcsak természeti jellegű. A lopások is károsítják a gazdát… A területekbe ma már drágább típusú vetőmagok kerülnek, bár kezdetben Vilmosnak volt próbálkozása helyi magokkal is, azok nem váltak be. Az időjárás nagyban befolyásolja a magok kelését, a vetést pedig a holdjárás hordozza – állítja a gazda, aki szerint nem mindegy, hogy mikor vetünk. Ha holdfogytára vetünk, akkor várhatjuk, hogy kikeljen. De ha ki is kel, nem fejlődik rendesen a növény. Vilmos azt mondja, inkább egy hónapot is vár, de holdfogytára nem vet. Itt nincs megállás A munkálatok április első napjaiban kezdődnek. Az idén kivételes volt a tavasz, így akár márciusban is lehetett volna már dolgozni a mezőn. Ahhoz képest, hogy a petrezselyem 5 hétre szokott kelni, idén már három hétre kibújt a földből. Jó tavasza volt a termelőnek, bár a sok eső miatt nehéz volt ennyi földet beültetni. Traktorral bakhátakat készítettek, majd azok tetejét elgereblyélték, s oda kerültek a magok dupla sorban úgy, hogy a sorok között lehessen sarabolni. A töltögetést, sarabolást is lóval végzik. – Sajnos mindenből többet kell ültessek tíz árral, mert annyit mindig elvisznek. S ezt olyan emberek teszik, akik nincsenek rászorulva. Van olyan, hogy nem feltétlen ezért megy a mezőre, de megtetszik neki, belemegy a sorokba, és hazavisz a termésből. Volt olyan év is, amikor szekeresleg vitték el a hagymát. Amikor elkezdődnek a munkálatok, szombat és vasárnap is a mezőn kell lenni. A parcellák nagyobb távolságra vannak egymástól, így azzal is sok idő eltelik, amíg körbejárja azokat az ember. – Ha esik, és egyebet nem lehet csinálni, körbejárom a területeket, úgy 20-22 parcellánk van. Megnézem, hogy mi a teendő, és amint a földre rá lehet menni, folytatjuk a munkát. Közben a csíkszenttamási parcellákról egy Csíkjenőfalva határában lévő területhez megyünk át. Ott az idén éppen hagymát termeszt a Kozma család, amelynek az ültetéséhez Vilmos tervezte a gépet. A hagyma szára még szépen zöldell, ezért egyelőre nem kell a betakarításra gondolni, de már szinte minden zöldségből lehetne a vásárba is vinni. Kozma Vilmos egyik állandó értékesítési pontja a helyi termékek csíkszeredai vására. Általában augusztustól februárig tart ki a zöldség, az egész évet egyelőre nem tudják lefedni, mivel jó raktározási felület kellene ahhoz. Vilmos személyes tapasztalata, hogy a vásárok előtt a nagyobb üzletek is leszállítják az áraikat, így az árversenyben ők is alacsony áron kínálják termékeiket. – Ezek a vásárok nagyon jók, mert rengeteg emberrel összehoztak. Hálás vagyok a szervezőknek, hogy lehetőséget biztosítottak nekünk, termelőknek – fogalmazott, majd hozzátette: Amikor a vásárokra kezdtem járni, akkor határoztam el, hogy én is kérni fogom a Székely termék védjegyet. Fényképet készítettünk a munkálatokról, majd kértük a védjegy használatának jogát, amit el is nyertünk. Kezdetben nagyon nehéz volt, de az emberek megszokták, és van, akinek számít, hogy helyi termékeket vásároljon. Azonban vannak olyanok is, akiknek mindegy, csak olcsó legyen. S így nagyon rugalmas kell legyek az árakkal, kell kövessem az igényeket. Vannak vendéglátóipari egységek, amelyek egyik évben megveszik, ezért a következő évben számítok rájuk, viszont a következő évben ott veszik, ahol olcsóbb. Nem kitartóak, de reménykedem abban, hogy rájönnek, hogy a helyi termékeket kell támogatni. Úgy tartom, hogy a zöldségtermesztés is olyan lottóféleség. Belerakom a sok pénzt, de nem biztos, hogy visszajön. Van olyan év, hogy jó, a másik évben kevésbé. Ugyanúgy van ez, ahogy a pityóka esetében is, de ki kell tartani, csinálni kell, nem szabad feladni. Daczó Dénes