Ballagós Ferrari
Ballagós időszak van, diákok százai mondanak búcsút az iskola, egyetem által biztosított rendszernek. Nem is olyan rég volt az, hogy én is megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és kalapot, virágot az ég felé röpítve konstatáltam, hogy az életem egyik legmeghatározóbb részét hagyom magam mögött.
Határozottan megkönnyebbültem, amikor végleg kiléptem az oktatási intézmények küszöbén. Úgy éreztem, hogy a sok év, amit különböző méretű és formájú padokban töltöttem, igen negatív hatást gyakoroltak a belső szerveimre, és szabadulni akartam a sok kötöttség alól. Később, amikor én is megtapasztaltam, hogy a felnőttlét másból sem áll, mint kötelességből és tennivalókból, a csöbörből vödörbe életérzés igen hamar magával ragadott.
Ebben a kicsengetésekkel túlzsúfolt időszakban pedig a nosztalgia lesz úrrá rajtam, és nem is tudok másra gondolni, mint az idő múlására, a halványodó emlékekre. És amikor elhaladok egy ballagó diákcsapat mellett – akik között egyetlen ismerős arcot sem látok –, rájövök, hogy öregszem.
Fájdalmas felismerés ez május végén, amikor minden kivirul és megújul. De hát nincs mit tenni, amíg egyesek örömkönnyeket hullajtanak a Gaudeamus igiturt dúdolva, addig mások már azt sem tudják, hogy kikkel jártak egy iskolába.
Azt hisszük, hogy a diákévekre, életünk sarkalatos pontjaira, örökké emlékezni fogunk, de amikor a valódi életünk elkezdődik, az iskolában töltött napjaink ködös porfelhővé válnak. Már nem értjük, hogy miért kritizáltuk annyit az évfolyamtársakat, miért panaszkodtunk annyit a dolgozatok miatt, de legfőképp azt nem tudjuk felfogni, hogy miért tűnik el minden olyan hirtelen.
Vagy talán nem is olyan hirtelen, inkább alattomosan, és sunyi módon. Az idő a hibás mindenért! Szépen átver mindenkit, hogy úgy érezzük, előttünk az élet, és még csak most kezdődik minden, aztán megállunk egy percre, és kiderül, hogy a baráti körünkből sokan férjhez mentek, és nyakunkon a tízéves találkozó.
Nem tudom, hol az igazság, de annyi szent, hogy az élet nevű Ferrari nem áll meg egyetlen ballagós stoptábla előtt sem. Sajnos erre mindenki csak akkor jön rá, amikor át akar kelni azon a bizonyos útszakaszon.
Keresztes Bea