Mozdonyok és vonatok között A magány lassan belém költözött. Bármi történik: – állomás. Bármit látok: – csak látomás. Boldognak lenni? Nem tudom, mi az... Nékem az élet: – tél van, vagy tavasz. Látom, hogy rengnek búzatengerek S hogy elmaradnak mind az emberek. Napra nap jön, árnyékot vált a fény... Egyik vonattal sem jön a remény.