Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveim, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva mindazokat a köteteket, amelyeket úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. Mivel az „is” helyett „es” van, rögtön eszünkbe juthat, hogy ez valamiféle székelykedés. Az is. Nevezhetném akár székely Kinsey-jelentésnek is a szexualitásról, miután jó hetven évvel ezelőtt megjelent az amerikai változata és rendkívül gyorsan bejárta a világot, hogy mind a mai napig a szexuálterapeuták referenciakönyve legyen. Vagy nevezhetném székely Káma Szutrának, hiszen akadnak benne olyan pózok, hogy nem röptében, hanem mondjuk a hegyoldalon lefelé gurulva miként lehet elérni azt a boldog pillanatot, amikor mind a kettőnek jó (idézet az egyik interjúalanytól). De hogyha végigtekintünk Balázs Lajos (1939) néprajzi kötetein, amelyek leginkább egyetlen felcsíki nagyközség, Csíkszentdomokos köré csoportosulnak, akkor említhetném megint csak az amerikai Edgar Lee Masters (1868–1950) Spoon River Antológiáját is, amelyben úgyszintén egyetlen falunak állít emléket. Persze kissé másként, versekben, de a szándék közös. Annál is inkább, mivel amikor Balázs Lajos négy hatalmas kötetben vizsgálja a négy emberi sorsfordító – születés, párválasztás, nemiség és halál – szokásvilágát, akkor ugyancsak tekintélyes magyar és nemzetközi könyvészeti források birtokában gyakran von le olyan következtetéseket, amelyek jóval túllépik Csíkszentdomokos határait és egyetemessé, illetve, hogy pontosabban fogalmazzak, időtől és tértől függetlenül válnak emberközpontúvá, igazi antropológiai gyűjteményé, a kifejezés klasszikus értelmében. Kászoni származású, többször is eszembe jutott, hogy megkérdezzem, miért nem ezt a kimondottan jellegzetes szokásvilágú térségét választotta kutatásainak céljául, de soha nem került rá sor. A társadalomkutatók más kritériumok alapján döntenek, mint a köznapi emberek, lehet, az is közrejátszott, hogy egy ideig Balánbányán volt tanár, és hozzá közeli községben találta meg azokat a jellemzőket, amelyeket sok száz interjú segítségével, oral history alapon ki lehetett bontani. Az így keletkezett adathalmazok között azonban meg kellett találni a kapcsolatrendszereket, olyan modelleket felállítani, amelyek felhasználják a lélektan, a magatartástan, a vallás, a szokásjog, a történelem, a közösségi hagyományok, a tulajdonjog és több más tudományág vagy vonatkozás elemeit, méghozzá olyan szintézisben, amely mindenképpen újat jelent az eddigi néprajzi kutatásokhoz képest. És Balázs Lajos teszi mindezt ráadásul rendkívül olvasmányosan, mindvégig vigyázva a pontos és szabatos, de egyúttal érzékletes fogalmazásra. És nem csupán a könyveiben, hanem több száz tanulmányában is. Így nem véletlen, hogy a nyugdíjas Sapientia professzor minden jól és kevésbé ismert néprajzi társaság tagja, az Akadémia kültagja és több kitüntetése, oklevele, elismerése mellett Csíkszentdomokos díszpolgára. Nem tudom, ott hogyan szólítják, de Csíkszeredában mindenkinek doktor Balázs. Aki még nyolcvanon túl is okozhat számunkra meglepetést. Balázs Lajos: Amikor az ember nincs es ezen a világon. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009. Szerkesztő: Sarány István, borítóterv: Gutenberg Grafikai Műhely

Székedi Ferenc