Minden év február 4-én a daganatos betegségek megelőzésére hívják fel a figyelmet a 2000-ben először meghirdetett Rákellenes Világnap alkalmából. A világnap kapcsán dr. Holló Gergely csíkszeredai onkológussal beszélgettünk többek között a betegség megelőzési lehetőségeiről, az alternatív gyógymódokról, a lelki egészségről, illetve betekintést nyertünk a megyei kórház onkológiai részlegének mindennapjaiba is. [caption id="attachment_43907" align="aligncenter" width="6000"] Fotó: László F. Csaba[/caption]   – Mióta a dolgozik a csíkszeredai kórházban? – Három évvel ezelőtt kerültem ide, akkor még dr. Csíki Csongor is itt volt. Talán négy-öt hónapig dolgoztunk együtt, majd ő átkerült Székelyudvarhelyre. Jelenleg egyedüli szakorvosként látom el a mind az osztályos, mind a járóbeteg-szakrendelésen lévő teendőket. Van egy gyergyói származású harmadéves rezidensünk, akit 2019-ben várunk ide. De legkevesebb három onkológus szakorvosra lenne szükség, hogy megfelelően dolgozhassunk. – Mennyi ideig tartózkodnak a részlegen a betegek? – A kezelési sémákat úgy alakítjuk, hogy átlagban két, két és fél napot töltenek itt. Előkészítjük a kemoterápiás kezelést, majd utókezelést kapnak. Aztán vannak, akiket többnapos sémák szerint kezelünk. Nagy gond, hogy nincs palliatív kezelés, ezért a súlyos esetekkel nehezen boldogulunk, hiszen így is túlterhelt a részleg. Ilyenkor a szentegyházi belgyógyászaton dolgozó kollégák látják el az utókezelést. Nagyon jó lenne, ha erre a célra létrehoznának egy központot a megyében. – A kórházi részleg státus bizonyos korlátozásokkal jár. Van esély rá, hogy osztállyá nyilvánítsák az onkológiát? – Folyamatban van, hogy teljes értékű osztály legyünk 25 ággyal, a jelenlegi 20-szal szemben. Szükség van rá, hiszen jelenleg Hargita megyében csak a csíkszeredai kórházban biztosítanak onkológiai betegellátást. Székelyudvarhelyen csak járóbeteg-rendelés működik dr. Csíki Csongor vezetésével, aki idéntől egy másik szakorvossal dolgozik együtt, a hematológus mellett. Reméljük, hogy ott is részleget nyitnak, így a ránk eső betegszám csökkenne. – Hány beteg fordul meg havonta a megyei kórház részlegén? – Ha az osztályos és az egynapos bennfekvést is ideszámoljuk, akkor havonta 350–380 beteg fordul meg nálunk, nem beszélve a járóbeteg-szakrendelésen megjelent páciensekről, akiknek a száma rendelési napon elérheti a 70-et is. Ez a szám hatalmas a 2011-es forgalommal összevetve, akkor még 120–130 beteg volt a havi átlag. Nem tudjuk megmondani, hogy mitől van ez, mert az országos statisztika csupán 10 százalékos növekedést mutat a rákos megbetegedések terén. De valószínű ez azért is van, mert egyre több beteg választ minket az egyetemi központok helyett. – Mekkora segítséget jelentene, ha Udvarhelyen is onkológiai részleg nyílna? – Készítettünk korábban egy statisztikai felmérést arra vonatkozóan, hogy a megbetegedések hány százalékát adja az a térség: 30 százalék körüli az arány. Ha Udvarhelyen csak azt a térséget ellátnák, nálunk nagy tehermentesítés történne általa. – Mit tudhatunk a betegek életkoráról, tapasztalható változás az elmúlt években? – Sajnos egyre fiatalabbak a pácienseink, tehát 40 éves kor alattiak. 10–15 évvel ezelőtt még kuriózum volt, ha valaki 40 éves kora előtt daganatos megbetegedésben szenvedett. – Mi lehet ennek az oka? Az életmódunk romlott, vagy elővigyázatosabbak ez emberek és korábban eljutnak orvoshoz? – Nem mondanám azt, hogy elővigyázatosak, mert jellemzően a súlyosabb – harmadik és negyedik – stádiumban kerülnek hozzánk a betegek. Úgy gondolom, hogy egyértelműen gyakoribb a daganatos megbetegedés. Ennek oka az életmódban keresendő: testi, lelki, szellemi állapotunkban. Egyre nagyobb a rohanás, egyre kevésbé figyelnek oda az emberek arra, hogy kik ők. A táplálkozás kritikán aluli. Az üzletekben található étkek nagy hányada messze áll a minőségi élelmiszertől. Ez is nagyban befolyásolja a betegség kialakulását. Úgy gondolom, hogy amit stressznek nevezünk, nem tesz sokat hozzá a betegséghez, a baj szerintem belülről jön, semmiképp sem a külvilág, a másik ember az oka. – Melyek a leggyakoribb daganatos megbetegedések, amelyekkel a csíkszeredai onkológiára kerülnek az emberek? – A legelterjedtebb a melldaganat, a tüdő-, a méhnyak-, valamint a petefészekrák. Férfiaknál a gyomordaganat is gyakori. Azokban az országokban, ahol a cigarettaellenes kampány sikeres, kimutathatóan kevesebb a tüdőrákos megbetegedés. – Hogyan fejlődik a gyógymód? Változik a kemoterápiás szerek és sugárkezelés összetétele? – Az elmúlt 10–20 évben nagyon sokat fejlődött a sugárkezelés kivitelezése, sőt maga a sugár minősége és létrehozásának módja is. Ma már tizedmilliméteres pontossággal tudják bemérni és megcélozni a rákos sejteket. Sőt, a gammasebészet segítségével a központi idegrendszernél, az agyban tudnak sugárkezelést végrehajtani úgy, hogy a körülötte található terület sértetlen marad. A kemoterápiában megvannak az alapvegyületek. Most nagy fellendülést tapasztalunk a gyógyszerpiacon is, ugyanis megjelentek az úgynevezett célzott molekuláris terápiás szerek is. Ezekkel személyre szabhatjuk a kezelést: genetikai vizsgálatokat végzünk, és attól függően, hogy milyen mutáció lépett fel az illetőnél, ahhoz igazítjuk a terápiát. Ennek előnye és hátránya is van. Előnye, hogy a mellékhatás kialakulásának esélye sokkal kisebb, hatása jobb, mint a citosztatikumoknak, viszont a kezelés ára nagyon magas. – Beszélhetünk-e daganatos betegségek esetében megelőzésről? – Összefüggést tapasztalunk a tüdőrák és a dohányzás között, a fül–orr–gégészeti daganatok és az alkoholfogyasztás között. De a kapcsolat nem annyira egyenes arányú, hiszen ehhez még hozzáadódik például a nem megfelelő táplálkozás. Minél több a vegyszer egy élelmiszerben, annál nehezebb a kezelés. Ha valakinek a szervezete telítődött kemikáliákkal, akkor sokkal érzékenyebben reagál a kezelésekre, gyakoribbak a mellékhatások, az allergiás reakciók. [box type="shadow" ]Növekedik a betegek száma Világviszonylatban a rákos megbetegedések évente 8,2 millió ember halálát okozzák. Országszerte 2014-ben 50 ezer, 2008-ban 46 ezer, 2002-ben 43 ezer ember halt meg rákos megbetegedésben. Hargita megyében is egyre növekszik a szám: 2016-ban 672, 2014-ben 644, 2008-ban 598, 2002-ben pedig 545-en távoztak a betegség következményeként – közölte a Hargita Megyei Egészségügyi Igazgatóság. [/box] – A melldaganat esetében a rendszeres ellenőrzés megoldást jelent? – Volt arra próbálkozás, hogy mammográfiával szűrjék a melldaganatot, azonban úgy tűnik, hogy ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A rendszeresen végzett mammográfia ugyanis daganatos megbetegedést okozhat, hiszen röntgensugarat használnak erre – ez a nagy paradoxon. Az Amerikai Egyesült Államokban már kimutatták, hogy a túlzott CT-vizsgálatok is okozhatnak rákos megbetegedést. – Mi lehet a megoldás? – Egy jó onkológus tapintással nagyon jó eséllyel meg tudja állapítani azt, amire a mammográfia képes. A fiatalabb nők esetében nehezebb a tapintásos vizsgálat, mert feszesebb a mellszövet, viszont esetükben a mammográfia sem állja meg a helyét. Az ultrahangos vizsgálat jelenthet megoldást. A melldaganat időben történő felfedezésében a családorvosoknak is nagy felelősségük van, biztatjuk őket, hogy legalább évente egyszer vetkőztessék le a pácienst és tapintsák át a mellét. – A melldaganat esetében is tapasztalnak a fiatal korosztály felé történő eltolódást? – A melldaganat alapvetően a középkorúak betegsége, viszont egyre jobban tolódik a fiatalok felé. Ez komoly nehézséget jelent, mert a gyermekvállalás viszont későbbre halasztódik, miközben a méhnyakrák és a melldaganat egyre fiatalabb korban jelentkezik. Ha kései stádiumban fedezik fel a betegséget, akkor mind a mell, mind a méhnyak eltávolítása elkerülhetetlen lesz. Tehát mesterséges meddőállapot lép fel. – Mekkora szerepet játszik a genetika a mellrák kialakulásában? – Statisztikailag valóban veszélyeztetettebbek azok, akiknek a felmenőik körében volt már példa erre a betegségre. Ma már a genetikai tesztekkel könnyen kimutatható, hogy valakinek hány százalék esélye van a mell- vagy a méhnyakdaganat kialakulására. Ha 60–70 százalékos az esély, akkor érdemes jobban odafigyelni. – Minden daganatos betegségre igaz a genetikai hajlam szerepe? – Nem, a genetikai tényezők körülbelül 4–5 százalékban váltanak ki daganatot. A többiről nem tudjuk biztosan, hogy mi okozza. A melldaganatok kezelésében nagy fejlődés volt az utóbbi időben. Régen egy bizonyos mutációval rendelkező hölgyek két éven belül meghaltak, mára kifejlesztettek egy olyan gyógyszert, amelyet mindenki automatikusan megkap, és nagyon jó eredményeket produkál. Ilyen szempontból a mellrák ma már az egyik legjobban gyógyítható daganatos betegség. – Mit kell tudni az áttétekről? – Alapvető különbséget kell tenni az elsődleges és a másodlagos vagy az áttétes daganatok között. Primer tumor, amely elsőként alakul ki a szervezetben. Ezzel szemben az áttétes daganatos góc az elsődleges ráknak már következménye, de nem kizárt, hogy olykor az áttéteket fedezik fel hamarabb.  Minden szervi daganatnak megvan a típusos áttétrendszere. Például, ha a végbélben található az elsődleges daganat, akkor egyértelmű, hogy a vér, illetve a nyirokrendszer és a máj fele terjed. A ritkább, és inkább fiatalokat érintő heredaganat a tüdőben képez áttétet. A tüdő úgynevezett kissejtes daganata rendszerint az agyban idéz elő áttétet. Bármilyen kicsi legyen a daganat, ha áttét képez, az már negyedik stádiumú betegség, és csekély a gyógyulás esélye. Ez alól is vannak kivételek. Ha például csak a májban van egy-két áttétes daganat, amelyet bármilyen módszerrel el lehet távolítani, akkor nyert ügyünk van. Nagyobb szóródás esetén csak kemoterápiával vagy sugárkezeléssel lehet kezelni, akkor esetleg időt nyerhetünk. Ilyenkor megtörténik az, hogy társbetegség okozza a beteg halálát. – Lelkileg hogyan tehetünk jót? – Fontosnak tartom, hogy amikor az orvos gyógyít, akkor az egész embert kell látnia, ezért nagyon jó, hogy pszichológus is dolgozik a kórházban. Most azon vagyunk, hogy bevezessük a Simonton-technikát a kórházban. Ez bizonyos relaxációs meditációkat jelent, ami statisztikailag 40–50 százalékkal emeli a pozitív válaszreakciókat. Most – amennyire az időnk engedi – igyekszünk testi-lelki támaszt nyújtani az embereknek. – Mi a helyzet az alternatív terápiákkal? – Addig nincs baj, amíg az orvos is tud róla, esetleg eltanácsol tőle, különben olyan reakciók léphetnek fel, amit nem tudunk, hova tenni. Nem jó, ha utólag derül ki, hogy a beteg olyan szereket szedett, amelyek nem kompatibilisek a mi kezelésünkkel. Mondok egy egyszerű példát: ha valaki citosztatikumot kap, és még aznap narancsot, almát vagy bármilyen savas dolgot eszik, utána nagyon rosszul érezheti magát. Ennek oka, hogy a kezeléssel nyálkahártya-irritációt okozunk, amelyre a savas gyümölcs még rosszabb hatással van. Én nem az alternatív, hanem a kiegészítő terápiában hiszek. Igyekszek is követni az aktuális trendeket, hogy éppen melyik alternatív kezelés „gyógyítja” a rákot. . Nagyon sok a sarlatán, és a laikus nehezen igazodhat el az interneten fellelhető irodalomban. Itt hívnám fel a figyelmet például arra, hogy, ha valakinek bélrendszeri daganata van, és szénhidrátokat eszik húsokkal, akkor a kezelésünk eredménye gyengébb lehet. A hús jó táptalaj, míg a szénhidrát jó energiaforrás, ennek köszönhetően könnyen szaporodnak azok a kórokozók, amelyek fenntartják a daganatos állapotot. Ilyenkor, ha radikálisan megváltoztatjuk a táplálkozást, akkor a kezelés hatása is jobb lesz. Növényalapú táplálkozásra kell elsősorban gondolni. Nagyon hatásos eredményeket ad továbbá a vízböjt, ezért javasoljuk a betegeknek, hogy hetente egy böjtnapot tartsanak, amikor csak tiszta vizet fogyasztanak, ezzel tehermentesítik a szervezetet, ezzel tehermentesítik a szervezetet, amely így könnyebben gyógyulhat. Márk Boglárka