borús égbolt
Az ügy mellé állni
Végre felismerte a politikum, a városvezetés és a megyei önkormányzat, hogy mennyire fontos azon rendezvények mellé állni, és megtartani folytonosságát, amelyek identitásunk megőrzéséért jöttek létre, hagyományainkat viszik tovább, gondoskodnak az utánpótlásról és a különféle kézművesképzések elsajátításáról, nem beszélve a színvonalról, minőségről, nívóról. Ez a mi kiváltságunk, ez határoz meg minket, ettől is vagyunk érdekesek más kultúrájú emberek szemében. Ha külföldre megyünk, mi is bemerészkedünk a nép közé, minél közelebb a gyökerekhez, és rácsodálkozunk azokra az értékekre, amelyeket évszázadokon át magukkal hoztak, őriztek és megmentettek. A fejlődés fontos bizonyos szempontból, de ahogy egyik ismerősöm fogalmazott, a csilivilizáció sokszor csak délibáb, hisz a lélek bennünk nem változik olyan gyors ütemben, mint körülöttünk a fizikai világ. Most már bebizonyosodott, hogy a természet, a természetes anyagaink nélkül nem élhetünk teljes és boldog életet, aki ezt időben nem ismeri fel, megbetegszik. Saját szűkebb és tágabb életterünket úgy kell kialakítanunk, hogy jól érezzük magunkat benne. Az elmúlt két-három évtizedben ránk szakadt valóságból most kezdtünk ébredezni, próbálunk magunkhoz visszatalálni és keressük Istent.
A Míves Emberek Sokadalma már a kezdetekkor olyan színvonalas rendezvényként indult, amelyre azelőtt nem volt példa a városban. Emlékszem, hogy olyan neves zenészek, művészek léptek fel a székelyudvarhelyi Székelytámadt várban, akik emlékezetes műsoraikkal lopták be magukat a szívünkbe. Mindannyian szívesen emlékszünk vissza, személyesen ismerkedhettünk a kézművesekkel, belekóstolhattunk a szakmába, de még jósnővel is találkozhattunk az egyik sátor alatt. Nemcsak a szórakozás, hanem tartalmas beszélgetések színhelye is volt, a közösségi lét örömteli pillanata. Régi ismerősökkel való találkozások helyszíne, új barátságok születésének helye. Örülünk tehát annak, hogy ismét életre kelt, hogy újra megélhetjük ezen a helyszínen a hagyományainkhoz való kötődésünket, megint találkozhatunk azokkal az ismerősökkel, kézművesekkel, művészekkel, akiket talán évek óta nem láttunk. A szervezők a család minden tagjának kínálnak programot, valódi ízeket, hangokat és alkotásokat, mesterségek bemutatását. Régmúlt időkről mesélnek az erdélyi arisztokraták és népviseletek. A MES idén rólunk szól: helyi forrásokból, helyi alkotókkal és előadóművészekkel teremtenek keretet a találkozásnak, a tartalmas időtöltésnek és az együtt alkotásnak. Ígérik, hogy nem ápolják a hagyományt, mert nem beteg, de megvilágítják és megmutatják, hogy miként néz ki mindannyiunk népművészete. Nem muzeális értékeket szeretnének megmutatni, hanem a velünk együtt élő népművészetet az alkotók műhelyeiben.
Öt év kimaradás után ismét van egy olyan családi rendezvényünk, amely igazi tartalommal töltött, és reméljük, hogy ezentúl nem marad ki egyetlen évben sem. Megmarad, fejlődik, ha az ügy mellé állnak azok is, akiknek állítólag fontos a megmaradásunk.
Nagyálmos Ildikó
