tiszta égbolt
Az ostobasággal szemben védtelen
„Hallom a híreket, nézem a képeket, ... és semmi sem jó, ami hír” – énekeli Koncz Zsuzsa egyik dalában. Ha nem is teljesen, de részben egyetértek az idézett dalszöveg soraival, hiszen szinte naponta szembesülünk azzal, hogy a járvány áthúzza terveinket, és alkalmanként a „nagy” vezetőink is keresztbe tesznek. Minap értesültünk arról, hogy nemet mondtak a nemzeti ünnepünkre, készülni kell a járvány második hullámára, csak annyit emelik a nyugdíjakat, amennyivel a jelenlegi gazdasági helyzet megengedi, holott közben a képviselőház elutasította a különnyugdíjak 90 százalékos megadóztatását előíró törvénytervezetet. Aztán ma, holnap, holnapután vagy amikor egyetértés lesz az elöljárók között, újabb részleteket közölnek a járvány okozta fogságból való leszerelésünkkel kapcsolatosan is, és sok barátom életében újra aktuális lesz a „megszabadulok, meg is házasodok” kezdetű katonadal is. Jelenleg úgy tűnik, hétfőtől még szabadabban, de annál inkább maszkosabban intézhetjük ügyes-bajos hétköznapi dolgainkat. Kedden, szerdán aztán jöhet egy újabb pontosítás, és kiderülhet, hogy a teraszokon egy kilyukasztott maszkon keresztül szívószállal ihatjuk az üdítőt, kávét, vagy – ne adj Isten – ily módon kell fagyizzunk. Ki tudja?! Mindeközben a vonatokon (igaz, ott is maszkosan) emberek százai fordulnak meg, kénytelenek megfogni a kilincseket, megérinteni az ajtónyitó gombokat, mindazok ellenére, hogy nem takarítják sűrűbben a tömegközlekedési eszközöket, mint a járvány előtt. Úgy gondolom, nem mondok újdonságot azzal, hogyha azt állítom, a koronavírus nem tavaly év végétől van jelen a mindennapjainkban. Mindannyian tudjuk, látjuk, tapasztaljuk, hogy milyen körülmények vannak a vonatokon. Rettentően iszonyatosak a fülkék, az ülések, és hadd ne említsem az illemhelyiségeket. Mint minden esetben, itt is vannak kivételek, történetesen a (véletlen egybeesés!) Korona járat még olyan amilyen. De igen, arról a vonatról is el lehet kapni a „koronavírust” ,és még ott van a Hargita Expressz, vagy csak az úgynevezett kursza. Vajon korábban a vonatokon uralkodó áldatlan állapotok miatt a „dicsőséges nagyurak” miért nem javasolták a maszkviselést? (Nem mintha szívesen hordaná bárki is, vagy megvédene bármitől is.) Vajon a jelenlegi helyzetben is miért nem tesznek azért, hogy higiénikusabb környezetben járjanak munkába mindazok, akik még megtehetik? Azt hiszem, ezek a kérdések megválaszolatlanul maradnak. Nem vagyok optimista az esetleges változásokkal kapcsolatosan. Azt gondolom, hogyha valaha el is tűnik a COVID-19, országunkban mégis folyamatosan jelen lesz a koronavírus vagy annak valamilyen vonatos formája. A kisnyugdíjasok juttatásait sem biztos, hogy növelni fogják (ha meg is teszik, akkor csak nagyon keveset emelik), a különnyugdíjak 90 százalékos megadóztatását bizonyára a továbbiakban is elhalasztják, és a tapasztalatok alapján folytathatnám a sort. Nem beszélve arról, hogy néha még a természet is megnehezíti a hétköznapokat. Hiszen láthatjuk, hogy a szegény embert nemcsak az ág húzza, hanem még az ár is viszi. Így hát mindannyiunknak azt kívánom, hogy legyen bennünk hit, kitartás, jóravaló készség, hogy legalább tudjunk védekezni az ostobasággal szemben. S a maszkot se felejtsük otthon!
Biró István
.jpg)
