A jelenlegi kegyhely máig eleven emlékei, történetei a török időkre nyúlnak vissza. A szájhagyomány szerint 1668-ban egy roskatag öregember érkezik ekhós szekéren a szerzetesekhez – Vrichnossa Georg, jómódú bosnyák kereskedő, 80 éves. Évek óta őrzött kincsét, egy színes, olajnyomatos, vastag papírképet ajándékoz a szerzeteseknek, úgymond álmában történt angyali sugallatra. A kép a Kármelhegyi (Skapulárés) Boldogasszonyt ábrázolja. Ma azt mondanánk, na és mi van? Egy papírkép a sok ezer repro között igazán nem nagy érték! Akkoriban azonban nem így volt. Alig találták fel a színes nyomás technikáját Európában, és nagyon kevés példány készült az első nyomatokból. A mi csodatevő képünk Bassano Remondini olasz nyomdász műhelyéből került ki, és onnan jutott el a Balkánra. Azóta sok minden történt a kép körül Máriaradnán. A csodatételek sorozata 1695-ben kezdődött, amikor II. Musztafa szultán katonái beveszik Lippát – mintegy 1100 férfit kivégeznek, a nőket és gyerekeket rabszíjra fűzik, a ferencesek kis fatemplomát felgyújtják. Az akkori kápolnát egyébként 1520-ban egy tehetős özvegyasszony emelteti a mostani kegytemplom helyén. A porig égett kápolnából csak a Mária-kép került ki épen, kissé megfeketedve a koromtól. A ferencesek feljegyzései szerint sok minden árulkodott az istenanya haragjáról. Például a teljesen szélcsendes időben az égő zsindelyek átrepültek a Maroson a török táborig, és felgyújtották azt, ugyanakkor egy török lovas átúsztatott a Maroson, hogy a képet megsemmisítse – lova lába azonban belesüppedt a puhára olvadt sziklába, és ő a nyakát szegte. Nem csalás, nem ámítás, ma is bármikor bárki megtekintheti a pata nyomát a kőben, ami egy verses szöveggel együtt ott díszeleg a templom falán. A csodatételeket századokon át mind a mai napig évkönyvekbe jegyezték a szerzetesek. A kegytemplom alapkövét 1756-ban tették le, 1767-ben már miséztek benne, majd 1872-re a tornyok is elkészültek. 1820. április 9-én Rudnay Sándor esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása szentelte fel. A zárda épülete három szakaszban, 1727-ben, 1748-ban és 1824-ben épült. A templomtornyokat 1911-ben megmagasítják, így ma elérik a 70 métert. A templomhajó hossza 59, szélessége 21 m. Stílusa barokk–klasszicizáló kombináció. A templom freskói 1902-ben készültek. A betegeket gyógyító, csodatevő Mária-képet ma díszes arany-ezüst, rokokó keret öleli körül. A 30 kg ezüstöt Mária Terézia adományozta a szerzeteseknek, hogy méltó foglalatot készíttethessenek belőle. A ráma Moser József bécsi ötvös munkája. Az aranyozott kiegészítések, Mária és a kis Jézus ékkövekkel kirakott koronája Rudnay Sándor esztergomi érsek és Magyarország hercegprímásának adománya. Rudnayt, habár Szlovákiából származott, erős szálak fűzték Erdélyhez, különösen, amikor a fő egyházmegye, Gyulafehérvár püspökévé szentelték. Erdélyi éveit soha nem felejtve, végakarata szerint formalinba helyezett szívét kedvenc búcsújáró helyén, a radnai templomban őrzik, egy kis ezüst szelencében, a jobb oldali mellékoltár tabernákulumában. A „nemzetek feletti főpap” teste az esztergomi bazilikában nyugszik. A felsoroltakon kívül a templom látnivalói közé tartozik barokk stílű orgonája (Temesvár, 1905), Mária szüleinek, Szt. Joákimnak és Annának életnagyságú szobrai az oltár két oldalán (a tiroli Stuflesser alkotásai), valamint II. János Pál pápa 2,4 m magas szobra, aki 1992-ben a „basilica minor” (kisbazilika) címet adományozza a templomnak. Habár nehezen, de a kegyhely a kommunista érában is működött, takaréklángon! A hívők hűsége, adományai éltették. Végre 2003-ban a rendház visszakerül az egyház birtokába. 2012 és 2015 között európai uniós támogatással mint „A” kategóriás műemléket, teljesen felújítják, az egész barokk együttest, a kálvária kápolnáival együtt. A templom újraszentelése 2015. augusztus 2-án zajlott, 25 püspök és egyházi méltóság részvételével. A pápai küldött Joachim Meisner bíboros volt, a templom megáldását Jakubinyi György és Ioan Robu hazai, katolikus püspökök végezték. A máriaradnai kegyhelyet a magyarokon kívül a cseh, bolgár, horvát, román, sváb és szerb hívők is magukénak érzik. Így nem csoda, ha a kultikus helyen, a gyóntatófolyosón elhelyezett képek, kegytárgyak mind a Szűzanya segítségét köszönik meg különböző nyelveken. A felújítás óta egy kis múzeumot is berendeztek, ahol a legszebb 100 ajándékikon tekinthető meg. Csíksomlyó mellett Máriaradna Erdély második legnagyobb búcsújáró helye, ahol évente háromszor, pünkösdkor, Nagyboldogasszony napján (augusztus 15.) és Mária születésnapján (Kisasszony napja, szeptember 8.) tartanak búcsút. A temesvári egyházmegyéhez tartozó templomot a déli Mária-út közvetlen érinti, a 7-es nemzetközi út és a 200-as fő vasútvonal mentén. Zsigmond Enikő