erős felhőzet
kevés felhő
tiszta égbolt
Az órák…
„Azon az éjjel / az órák összevissza vertek. / Azon az éjjel / holdfényben úsztak mind a kertek. / Azon az éjjel / kocsik robogtak a kapunk alatt. / Azon az éjjel / könnyben vergődtek a fülledt szavak.”
Nagyon gyakran olvastam Kosztolányi Dezső Azon az éjjel című versét egyetemistaéveim, majd korábbi munkahelyem beszédtechnika-óráin, hiszen rendkívül alkalmas és hasznos artikulációs és szöveges légzőgyakorlat. Aztán az elmúlt napokban elhunyt szeretteinkre való emlékezés közben jutottak eszembe az idézett sorok, miközben a téli időszámításra áttérve az órák is valóban sokunknál összevissza vertek. Egyrészt azért is vertek összevissza óráink (legalábbis az enyéim, de tudom, másnál is előfordult), mert nem minden analóg órát állítottunk át szombat este vagy vasárnap reggel, főként nem szombatról vasárnapra virradó hajnalban. Így emiatt tegnap és tegnapelőtt akadtak némi bonyodalmak.
Jót mosolyogtam azon is, amikor hétfő reggel a rádióban a műsorvezető töredelmesen bevallotta, hogy amiatt késett a műsorból, mert megzavarta az óraátállítás. Emberek vagyunk! Tévedünk! De hibáinkat az óraátállítással együtt korrigálhatjuk! Időnként nem árt, ha a facebookos „óráinkra” is ránézünk, és csavarunk egyet-kettőt rajtuk. Az online „biológiai óránk” is ketyeg! Sőt, sajnos van olyan is, akinek már lejárt az ideje – és most nem a bukott politikusokra gondolok. Az elmúlt hetekben két olyan barátomat is többen köszöntötték születésnapjuk alkalmából, akik már nincsenek közöttünk, legalábbis nem e világban.
E gesztusok sok mindent elárulnak kapcsolataink minőségéről. Bizonyára nem lehetünk napirenden mind a 2372 „barátunk” hétköznapi eseményeivel, de azért, ha már „barátok” vagyunk, legalább úton-útfélen köszönjünk egymásnak. Ha nem, akkor ne is „barátkozzunk”, pláne ne köszöntsük születésnapján, úgy, hogy ő már elköltözött az örök hazába. Ha meg tudjuk, hogy eltávozott az élők sorából, sírjához virágot vinni bármikor lehet, gyertyát gyújtani és érte imát mondani sem ütközik akadályokba. És ha netán újra és örökre eltűnne az életünkből az online pletykapad (hadd ne írjam székelyesebb nevét), akkor se feledkezzünk meg egymást (élő) virággal köszönteni! Mindegy, hogy téli vagy nyári időszámítás van, az óra ketyeg, ne hagyjuk, hogy összevissza verjen!
„Azon az éjjel / az órák összevissza vertek. / Azon az éjjel / holdfényben úsztak mind a kertek. / Azon az éjjel / kocsik robogtak a kapunk alatt. / Azon az éjjel / könnyben vergődtek a fülledt szavak.”
Biró István
.jpg)
.jpg)
