erős felhőzet
szórványos felhőzet
Az igazságszolgáltatás arcai
Tegnap végre a magyar közösség számára kedvező döntést hozott a bíróság, és hatályon kívül helyezte a Bákó megyei Dormánfalva helyi tanácsának az úzvölgyi katonatemetőt közvagyonná nyilvánító 2019. márciusi határozatát. Ez határozottan kedvező fejlemény. Azt is mondhatnánk, hogy visszatértünk a normalitáshoz. De még mielőtt pezsgőt bonthattunk volna, arról érkezett hír, hogy jogerősen elutasította a legfelsőbb bíróság a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár visszaszolgáltatását.
Egy sima, egy fordított – jegyezhetnénk meg némi iróniával. A román állam nem szívesen adja vissza az erdélyi magyar közösségnek elkobzott ingatlanjait és ingóságait. Ha mégis megteszik, akkor olyan arcot vágnak hozzá a bukaresti hivatalosságok, mintha a fogukat húznák. Érzéstelenítés nélkül.
Ráadásul Romániában nincs egységes joggyakorlat. Gyakorta szembesülünk azzal, hogy hasonló ügyekben akár homlokegyenest ellentétes ítéletek hoznak a bíróságok. Nem egyszerű eligazodni ebben a káoszban. Édes hazánk, ugye…
Jó néhány alkalommal nagyon „titkosszolgálati megrendelés” íze volt az ítéleteknek, ha magyarokról volt szó. Elég, ha a Beke-ügyre vagy a Horváth Anna perére gondolunk. Azért veszélyesek egy jogállamban az ilyen kirakatperek, mert magában az igazságszolgáltatásba vetet hitet ingatják meg.
Azt üzeni ezzel az állam, hogy „hiába van igazad, attól még te húzhatod a rövidebbet, ha nem úgy táncolsz, ahogy mi fütyülünk”. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy éppen minden gazságot nem lehet következmények nélkül véghezvinni. Az úzvölgyi katonatemető ügyében született tegnapi döntés legalábbis ezt látszik alátámasztani.
Ha ön most az orra alá dörmögve megjegyezte, hogy „nyugtával dicsérd a napot”, akkor sajnos azt kell mondjam: önnek igaza van. A bizonytalanság és kiszámíthatatlanság ugyanis ennek az országnak egyik legnagyobb rákfenéje. Többek közt ez az oka annak is, hogy jó néhány külföldi befektető elállt beruházási szándékától. Az embernek önkéntelenül is eszébe jut, hogy a bizonytalanságban tartott tömegeket sokkal könnyebb irányítani.
Egy magára valamit is adó jogállamban ugyanis a jog biztonsága az a sziklaszilárd talaj, amelyen az ország polgára megvetheti a lábát. Nálunk sajnos csak mértékkel és tartózkodással lehet megbízni az állami intézményekben. Sok esetben ugyanis teljesen esetleges, hogy hatékonyan működnek-e vagy bűn rosszul. Elég, ha egy dilettáns hivatalnok kulcspozícióba kerül valahol ahhoz, hogy elakadjon a gépezet.
A romániai bíróságok hol szebbik, hol rútabbik arcukat mutatják nekünk. És ez érvényes a többi állami hivatalra is. Újságíróként tapasztaltam, hogy a Hargita megyei rendőrséggel sokkal könnyebb szót érteni, mint a Kolozs megyeivel.
Csak az látszik biztosnak, hogy ha bármilyen eredményt szeretnénk elérni, azért közösségként meg kell küzdenünk, miközben „jóakaróink” éppen a kifárasztásunkra játszanak.
No hát ehhez kívánok erőt, türelmet és strapabíró idegrendszert magunknak. Szükségünk lehet még ilyesmire. A tegnapi részsikernek az úzvölgyi katonatemető ügyében tehát merjünk örülni nyugodtan, mert erőt lehet belőle meríteni.
Kiss Előd-Gergely
-min.jpg)
