borús égbolt
Az időknek hasonlatosságiról és változásiról
Tusnádfürdőn történt, 115 évvel ezelőtt, a székely kongresszus idején, csúcsszezonban az eset, amit most kommentár nélkül felvillantok. Az akkori idők egyik legszebb és leglátogatottabb fürdőhelyén ezekben a napokban minden korábbinál díszesebb társaság gyűlt össze: a kongresszusra érkező vendégseregben többek között huszonhét országgyűlési képviselő, öt főispán és számos minisztériumi tisztségviselő is jelen volt. A nagyon komoly tanácskozások mellett a kongresszus első napján, augusztus 28-án ifjúság bált rendezett, másnapra, augusztus 29-re pedig a fürdőigazgatóság nagyszabású tombolajátékot helyezett kilátásba. „Már napokkal azelőtt kezdték árulni a jegyeket, s különösen a kongreszusi tagok igen sok jegyet megvásároltak – számolt be a Csíki Lapok 1902. szeptember 3-án. – Minden jól ment egész a húzás megkezdéséig. A mint azonban a rendezőség a nyerő számokat kikiáltani kezdte, még pedig magyarul, két oláhországi zsidó kereskedő követelte, hogy vagy kiáltsák ki németül is a számokat, vagy pedig adják vissza a pénzüket. A rendezőség engedett a zsidók kérésének és a számokat németül is kikiáltotta. A mint azonban az első német szó elhangzott, felzudult az egész közönség mint a nyugalmukban megzavart méhek. Olyan éktelen kiabálás, fütyülés és dörömbölés támadt, hogy a játékot nyomban félbe kellett szakítani. Egy debreczeni ur kirohant a fedett sétányra s az ott nyugodtan vacsorázó közönségnek magyarázta hangos szóval a teremben történteket, hogy magyar fürdőn az ilyen sérelmet nem lehet megtűrni és nem lehet megtűrni azon igazgatóságot sem, mely ilyeneket elnéz. A hazafias lelkesültségtől elragadt urat, a hol csak megfordult, megéljenezték, de senki sem mutatott hajlandóságot arra, hogy a német szót követelő zsidókat meglincselje, avagy az igazgatóságot rövid uton elüzze. A rendezőség az általános felháborodásnak azzal vetett végett, hogy a jegyek árát visszaadta, a tombolát pedig megszüntette. A tombolázok lassankint elosztottak, a debreczeni ur pedig mosolygott a bajusza alatt, hogy mégis csak neki van igaza és nem a nimetnek.”
Daczó Katalin
