A Csíki Székely Múzeum legújabb időszakos kiállítása a művész elmúlt évtizedeinek alkotói korszakát tárja a közönség elé. A válogatás gerincét az emberi arc méltóságát hirdető, monumentális közelképek és a szakrális kéztartásokat megörökítő, meditatív mudra-sorozatok alkotják.

A tárlatot L. Simon László író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja nyitotta meg. Beszédében az idő és a test különös összefüggéseit járta körül: bár az időt fizikai értelemben nem érinthetjük meg, a festményeken keresztül mégis testet ölthet. Mint mondta: Verebes György képei nem csupán beszélnek az időről, hanem megtestesítik azt – a mélyülő ráncok, a tekintetek, vagy éppen a feszülő inak mind-mind az idő lenyomatai a vásznon. Festészete különleges erővel bír, mert képes egyetlen pillanatba sűríteni több idősíkot: alakjain egyszerre látszik a mozdulat előzménye és folytatása, így a néző nem egy statikus tárgyat, hanem a létezés folyamatát szemlélheti. L. Simon László szerint a művész klasszikus mesterekre emlékeztető tudással nyúl az emberi testhez, de nem áll meg az ábrázolásnál: a képeit belengő befejezetlenség-érzés révén a látogatót is bevonja a „készülés”, a történés idejébe.
Megnyitóbeszéde végén a kiállítás címét idézve tette fel a kérdést: Lehet-e az időnek teste?

– A válasz ott van a falakon: Verebes György festményei a bizonyítékok arra, hogy a festészet nemcsak ábrázolja, hanem meg is testesíti az időt, körülhatárolható fizikai anyaggá téve azt. A tárlat így arra hívja a látogatót, hogy ismerje fel: az idő nem csupán egy tőlünk független dimenzió, hanem maga az emberi lét az idő legvalóságosabb teste

– hangzott el a tárlatnyitón, amelyen közreműködött Boldizsár Szabolcs fuvolán.
Az idő teste című kiállítás április 5-ig látogatható a Csíki Székely Múzeumban.