tiszta égbolt
Az emlékek íze, illata
Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy emlékek áradatát indíthatja el bennünk egy-egy íz vagy illat. Sokszor emlékeztet egy helyre, egy tevékenységre, esetleg egy személyre. Sőt érzelmeket válthatnak ki belőlünk az emlékek hatására az ízek vagy illatok. Én nagyon gyakran tapasztalom ezt, és sokszor nagyon jólesik emlékezni rég elfeledett történetre. Persze rossz emlékek is eszünkbe juthatnak ilyenkor.
Nekem például a napközivel kapcsolatos talán legrosszabb élményem az, amikor számomra ehetetlennek tűnő hús volt ebédre, de mivel rám szóltak, hogy enni kell, hát befaltam, de lenyelni nem tudtam, így alvás időben is a szájamban volt, s csak amikor hazaértem, akkor mertem kiköpni. Na, annak a húsnak az ízét most is érzem. Szintén kiskoromhoz kapcsolódóan az óvó néni illatára emlékszem... az arcára nem.
A számban érzem a finom házi csoki ízét is, amit hokimeccseken vett nekem édesapám. S nagyon kellemes emlék a frissen sült házi kenyér illata, íze is, amit nagymamám vett ki a kemencéből.
A minap valósággal elárasztottak az emlékek egy íz hatására. Nagyon hosszú ideig nem ettem házi pástétomot, pedig valamikor nagyon szerettem, most pedig ismét megkívántam. Az első falatnál eszembe jutott, amikor gyermekként a nagyszüleimnél falatoztam a pástétomos kenyeret, jó meleg volt, és a pinokkiós mesekönyvemet lapozgattam. Annyira élénk volt ez a kép, hogy könnyel telt meg a szemem. Milyen jó, hogy így tudunk emlékezni. Egy idézet is eszembe jutott erről: Egy gazdagon tartott emlékezet teszi az életet gazdaggá...
Lázár Hajnal
.jpg)
.jpg)
