borús égbolt
Az élet máshol van
Rég volt, úgy húsz évvel ezelőtt lehetett, hogy elolvastam Milan Kundera Az élet máshol van című regényét. Egy nő vett rá erre. Nem kell csodálkozni, ez akkor volt, amikor még alig múltam húszéves. A Gorcsev Iván-i poétikus korban, hogy a Mestert parafrazáljam. Emlékszem, hogy tetszett is, meg nem is. Tetszett, ahogy Kundera bemutatta a kelet-európai társadalmak kisszerűségét, a mindent átható kicsinyességet, a kényszeres kivagyiságot és azt az iszonyatos mennyiségű hazugságot, amellyel önmagunkat ámítjuk, a Földnek ebben a kissé fura szegletében. Ennek ellenére volt benne – vagy csak én magyaráztam bele, egyre megy – olyasmi is, ami nem tetszett. Más kérdés, hogy ezt akkoriban nem nagyon mertem hangoztatni, mert a nőnek – aki rávett Kundera olvasására – éppen ez a cseh író volt a kedvence. Nem akartam elveszíteni a jóindulatát.
De attól még érzékeltem, hogy valami nem kóser. Számomra is megmagyarázhatatlan ellenszenvet éreztem. Valami nem tetszett a regény stílusában. Akkoriban még nem tudtam szabatosan megfogalmazni, hogy mi. Később aztán kezdett derengeni.
Mindenekelőtt kénytelen voltam felismerni, hogy a hiba javarészt az én készülékemben van. Ennek pedig többnyire az az oka, hogy Rejtő Jenő regényein nőttem fel. Már azelőtt megkedveltem az abszurd humort, hogy olvastam volna Örkény István egyperceseit. Az abszurd humorban ugyanis van valami végtelenül felszabadító. Hozzásegít ahhoz, hogy egy pillanatra kívül tudjuk helyezni magunkat a közvetlen környezetünkön, a bennünket körülvevő hétköznapi valóságon. Egy kicsit olyan, mint amikor az ember fia (vagy történetesen lánya) egy nagyobb társaságban elvegyül, de nem vesz részt minden szórakozásukban. Inkább csak megfigyeli őket. Ott van köztük, de nem velük.
Ezt az érzést tudja előcsalogatni belőlünk az abszurd humor. Kundera regényében is volt humor, de mégsem tetszett annyira. Aztán rájöttem, miért. Mert az a humor nem abszurd volt, hanem groteszk. A groteszk humor is humor persze, de messze nincs olyan felszabadító hatása, mint az abszurdnak. A groteszk humor nem engedi meg, hogy az ember pusztán szemlélője legyen az eseményeknek. Ahelyett, hogy felszabadítana, visszarángat a földre: nézd, ez a mocsár, amelyben élsz – mondja kérlelhetetlenül. Nincs menekvés! Ha az ember az abszurd humorhoz van szokva, akkor előfordulhat, hogy a groteszkkel való találkozása nyomasztani fogja. Az abszurd humor teret enged az emberi méltóságnak, a groteszk meg rámutat: nincs olyan.
Azt hiszem, ezért vagyok pacifista, és ezért nyomaszt a háború. Mert a háború annyira szörnyű, hogy nem engedi felülemelkednünk rajta. Értelmetlen, pusztító és végtelenül keserű szájízt hagy maga után. Mint egy jól megírt Kundera-regény. Nem biztos, hogy a véletlen műve, ha olyan érzésünk támad, mint a cseh írónak. Az élet máshol van.
Kiss Előd-Gergely
web.jpg)
