Az élet küzdelem. Aligha létezik ennél ordasabb közhely. Bármikor visszakézből el tudjuk sütni, ha valamelyik ismerősünk panaszáradatát éppen megelégeljük. Márpedig panaszból kerül elég, mert ugye „senkinek sem könnyű”. Ezzel szemben mondhatnánk, hogy „mindenkinek nehéz”. Igen, mindenkinek. Még a gazdagoknak is, mert nem lehet könnyű eldönteni, hogy mire költsék a sok pénzt. Bizony még az ilyen családokban is előfordul, hogy a legújabb divatmárkák termékeinek tucatjai között válogató hölgy felsóhajt: „Nincs egy rongyom sem, amit felvehetnék!” Ha pedig valaki szóvá teszi, hogy ez így nem igazságos, akkor nyugodtan mondhatjuk neki cinikus legyintéssel, hogy „az élet küzdelem”. Azért jó ez a közhely, mert kiváló eszköz arra is, hogy a parttalannak tetsző vitákat rövidre zárjuk. Különösen olyankor, amikor beszélgetőpartnerünk valójában nem kíváncsi az álláspontunkra, csak jóváhagyást szeretne. Ilyenkor tökéletesen kapóra jön egy ilyen közhely. Persze megvan az a kockázata, hogy ismerősünk esetleg megsértődik, mert kiolvassa a sorok között a közömbösségünket. Ezt esetleg együttérző mosollyal, figyelmesnek látszó tekintettel megelőzhetjük. Már ha jó napunk van. Hiába! Az élet küzdelem. Pedig bármerre nézünk, tényleg azt látjuk, hogy az élet küzdelem. Itt van például nekünk a labdarúgó-Európa-bajnokság. Mint minden sportesemény, a küzdelemről is szól. Rögtön az elején Christian Eriksen például az életéért küzdött, illetve az ő életéért küzdöttek az orvosok. Hál’ istennek, sikerrel. Vagy ugye ott van még a müncheni városvezetés, amely szivárványszínűre világította volna ki a helyi stadiont, az Allianz Arénát. Így tiltakoztak volna a magyarországi jogszabály ellen, amely „megtiltja a homoszexualitás vagy a nemváltás témájának népszerűsítését”. Nekünk itt és most nem tisztünk állást foglalni a kérdésben. Mármint hogy kinek van igaza: valóban melegellenes-e az a jogszabály, vagy nem. Minket elsősorban az érdekel, hogy a kérdés mennyire megosztotta az európai közvéleményt, valamint az, hogy a foci-Eb hirdetésfelülete akkora nyilvánosságot biztosít, hogy azonnal elindult érte a harc. Hiába! Az élet küzdelem. Megint mások meg az ellen tiltakoznak, hogy a sport összekeveredik a politikával, és ez nincs jól. És persze akadnak, akik sztoikusan beletörődnek abba, hogy egy ekkora társadalmi esemény túl nagy ahhoz, hogy a politikusok ne használják ki a kínálkozó lehetőséget, hogy üzenjenek választópolgáraiknak. Hiába! Az élet küzdelem. Azután meg ott vannak a hétköznapok is. Nyár van, meleg, de közben az eső is esik, jég is hull. Van, aki esküvőt szervez, de ügyesen kell sakkoznia a létszámkorlátozásokkal. Más meg most már tényleg, csakugyan, igazán megszabadulna fölös kilóitól, de bosszantja, hogy az edzőteremig is hegyre fel kell sétálni egy szűk kilométert. Előfordul, hogy beiratkoznánk egy tanfolyamra, megszereznénk a jogosítványt, de mindenféle közbejön, és kénytelenek vagyunk halasztani. Ahogy az is megesik, hogy épp semmi kedvünk nincs dolgozni, de már csak egy óránk van hátra, amíg elkezdjük a délutáni műszakot. Hiába! Az élet küzdelem.

Kiss Előd-Gergely