Közeledik a gyereknap, ilyenkor a gyerekek a figyelem középpontjába kerülnek, különösen igaz ez azoknál a családoknál, ahol a gyermekáldás, bármennyire is szerették volna, elmaradt. Egy örökbe fogadó házaspár női tagjával beszélgettünk az örökbefogadásról, a lányukkal való találkozásról. Az örökbefogadás meglehetősen kényes társadalmi kérdés, az örökbe fogadó szülők nem szívesen beszélnek róla. A Hargita Népével egy neve elhallgatását kérő szülő osztotta meg tapasztalatait az örökbefogadást illetően. Őszintén beszélt az örökbefogadás folyamatáról, okáról és az örökbefogadást követő időszakról is. – Nem lehetett gyerekünk, húszas éveim elején már magzatbeültetésekre jártam, azonban az élet valami miatt nem fogant meg – mondta a későbbiekben örökbe fogadó pár női tagja. Hozzátette: a kudarccal záruló próbálkozások után férjével szinte azonnal az örökbefogadás mellett döntöttek. Az ötletet a közvetlen környezetük is helyeselte. Az elhatározást tett követte, felkeresték a Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóságot és elindították a folyamatot. Elmondása szerint erkölcsi bizonyítványt és fizetési igazolást is kellett vigyenek. Mint részletezte: talán ma már elképzelhető, hogy egyedülálló személy is fogadhat örökbe, de mindenképp előnyt jelentett, hogy férj és feleségként határozták el magukat az örökbefogadás mellett. – Saját otthonnal kellett rendelkezzünk, ez kissé gondot okozott, bár a férjem szülei segítettek ebben is, hogy álmunk teljesülhessen. Azután jöttek a többlépcsős pszichológiai tesztek nekem, férjemnek és a szülőknek is, mivel egy fedél alatt éltünk. Amikor látszólag minden kritériumot teljesítettünk, az örökbefogadási listán a 0–2 éves kort tüntettük fel, viszont az évek teltek, és nem kaptunk gyereket. Egyvalamiről nem szóltak nekünk, mégpedig, hogy két-három évbe telik, míg a vér szerinti szülők lemondanak, vagy teljesen megszűnik a joguk a gyerekek fölött – mondta az örökbefogadó. Hozzátette: az örökbefogadási igényük meghosszabbításakor már úgy töltötték ki a formanyomtatványt, hogy a nullától 5-7 éves korú gyerekeket szeretnének. Hosszú bürokratikus eljárás Elmondása szerint ez a próbálkozásuk már sikeresnek bizonyult, ám még így is kellett várjanak, de már láttak gyerekeket az örökbefogadó listán. – Igazából nem is fontos, hány éves, számunkra egyetlen dolog volt fontos, hogy kislány legyen. Természetesen az örökbe fogadó szülők tele vannak elképzelésekkel, elvárásokkal. Valami miatt a csecsemőket szeretné mindenki örökbe venni, mégis egy percig sem bántam meg, hogy végül nem így történt. Sőt igazából könnyebb volt, ugyanis nem kellett elmagyarázni, hogy nem az igazi szülei vagyunk – mondta. Kiemelte: mivel gyerekotthonból fogadták örökbe, a kislány élt már meg nehézségeket. Hozzátette: bár a nevelőotthonban is jó körülmények vannak, azért még mindig jobb szülőknél. – Több szeretetet adhatunk neki, és ezt ő is érzi. Amikor először találkoztunk a lányunkkal, szerelem volt, kölcsönös szerelem első látásra. Még azt is mondják, hasonlít ránk – jegyezte meg elcsukló hangon az örökbe fogadó nő. Bár személyazonossága titokban tartását kérte, annyit elmondott, hogy azoknak a pároknak, akiknek nem lehet gyerekük, ajánlani tudja, fogadjanak örökbe. – Hosszú és fárasztó bürokratikus eljárást és tesztek sorozatát kell kiállni, mégis a végén mindenért kárpótlás lesz a gyerektől kapott szeretet. Az örökbefogadást követően a gyermekvédelmi igazgatóság munkatársai figyelemmel kísérik a családok és az örökbe fogadott gyerek életét, de az már tényleg csak formaság ahhoz képest, amilyen hosszú és időnként bonyodalmas procedúrát kellett teljesíteni – fejtette ki az örökbe fogadó szülő. A második esély öröme Elmondása szerint azóta az örökbefogadás előírásain lényegesen könnyítettek, sőt a család elgondolkodott egy második gyerek örökbevételén is, bár ezt még hárman előbb hosszasan megtárgyalják. – Nem szeretnénk, hogy a lányunk azt higgye, már nem szeretjük, vagy háttérbe kerülne, bár nagycsaládot szerettem volna, nem adatott meg, de most mégis úgy érzem, kaptam második esélyt – nyugtázta az anyuka.

Vlaicu Lajos