szórványos felhőzet
borús égbolt
kevés felhő
„Az édesanyák szíve olyan, amelyen keresztül megláthatjuk az Istent!”
Május első vasárnapján templomainkban az anyák napját ünnepeljük, amelyet sajnos nem övez már megfelelő érdeklődés. A mai világ értékrendje az anyaságot és a karriervállalást egymással szembeállította, azt a tévhitet keltve sok nőben, hogy a gyerekvállalás, a tisztes családi élet idejét múlta, felesleges nyűg.
E szép vasárnapon minden bizonnyal még nagyon sokan hisszük azt, hogy anyának lenni a világ legszebb női feladata, amit lehet és kell vállalni. Jövőnk és anyanyelvünk, de személyes létünk boldogsága is ettől függ. Előbb-utóbb talán eljutunk egy olyan világba, ahol a család szerepe és jelentősége visszanyeri egykori rangját és szépségét, hiszen enélkül nem épülhet egészséges társadalom, egészséges nemzet. A család megtartó ereje pedig a mindenkori édesanya, aki emberi lényünk kezdete, a legszebb élmény, amit magunkkal vihetünk az életbe.
Amikor egy gyermek születik, egy anya és egy apa is születik a földre. Attól lesz egy fiatal lányból édesanya, hogy gyermeket szül, s ezzel önmagát is megszülte. Amikor ez a kisgyermek néhány év múlva a szemébe nézve azt mondja, hogy „édesanyám”, abban benne van, hogy a legjobb, a legszebb a világon az én édesanyám. Teremtő tekintet a gyermeké, ahogyan szüleire néz, a világ legerősebb emberévé teszi az édesapát, s a világ legszebb asszonyává az édesanyát. Ezek a tekintetek olyan forrásokat fakasztanak fel az emberben, hogy elfelejtik az édesanyák mindazokat a csínytevéseket, amelyeket gyermekeik elkövettek, s képesek szembeszállni mindenkivel, bármilyen erővel és hatalommal.
Minden édesanya előtt álljon példaként a 2004-ben szentté avatott Gianna Beretta Molla, aki a hősies szeretet asszonya volt, példamutató hitves és édesanya, aki mindennapi életével tett tanúságot az evangélium nagyszerű értékeiről. Amikor ezt az édesanyát példaképül állítjuk magunk elé, tiszteletünket fejezzük ki az összes édesanya előtt, akik vonakodás nélkül családjuknak szentelik magukat, akik szenvednek, hogy világra hozzanak minket, majd készek minden áldozatot meghozni, hogy a legjobbat adják tovább nekünk mindabból, amit magukban hordoznak. Megköszönjük nekik, hogy beszéltek nekünk a jóságos mennyei Atyáról, megtanítottak bennünket imádkozni, hiszen mi úgy gyökereztünk bele Istenbe, hogy megkapaszkodtunk édesanyánk méhébe!
Nemrégiben hallottam egy olasz mondást, ami magyarul így hangzik: „Az édesanyák szíve olyan, amelyen keresztül megláthatjuk az Istent.” Ha azt mondjuk az édesanyákról, hogy az ő szívükön keresztül meglátjuk az Istent, akkor ez a Boldogságos Szűz Máriára még inkább igaz. Ő a mi égi édesanyánk, aki nagyon közel áll a mi istengyermeki szívünkhöz. Talán ezért is ragaszkodunk hozzá, ezért vagyunk annyira bátrak iránta. Bármilyen kis nyűgeinkkel is szaladunk Hozzá, anyai tekintetével ránk mosolyog, és mi rögtön kinyílunk arra a szeretetre, amelyben ő él.
Urbán Erik OFM
.jpg)
