kevés felhő
szórványos felhőzet
Az Édenkertben vagy az állatkertben kalákázunk?
„Az igazi férfi dudán játszik, vörös szakálla messzire látszik” – énekli a Kaláka együttes az egyik gyerekdalában. S micsoda vagányság, hogy tegnap este a Csíki Moziba hozott budapesti tücsökmuzsikát éppen az együttes egyik alapítója, Gryllus Dániel. Külön öröm számomra, hogy hetente érkeznek Székelyföldre, Csíkszeredába neves előadóművészek, képzőművészek, írók, tudósok és különböző együttesek, hiszen ez is azt jelzi, hogy jó helyen lakunk, jó programokon vehetünk részt. No de vissza a Kaláka muzsikájához, vagyis ahhoz, hogy miért jutott eszembe az idézet. Tegnap ünnepelték (tágabb) hazánkban, azaz Magyarországon a férfiak napját. Egyébként november 19-e a nemzetközi férfinap, amelyek megünneplését először 1999-ben szervezték meg Trinidad és Tobagóban azzal a céllal, hogy ráirányítsák a figyelmet a férfiakra, illetve elismerjék az értékes és pótolhatatlan hozzájárulásukat, amelyet a közösségükért és a társadalmukért tesznek. A világnap céljai közé tartozik az erő és a bátorság kiemelése, amellyel a férfiak a jobb és biztonságosabb közösségi élet kialakításában vesznek részt, továbbá a hétköznapi pozitív férfi példaképek bemutatása is, akik megtestesítik a mindennapi dolgozó embert, akik egészséges és tisztességes életet élnek. Mint említettem, Magyarországon nemcsak a novemberi, hanem a májusi dátumon is aprócska figyelmet fordítanak a teremtés koronáira. Rendszeres olvasóink tudják, hogy elég gyakran szólok az ellen, hogy nemcsak a jeles napokon kell különös figyelmet fordítani erre vagy arra, hanem a hétköznapokon is, de úgy látom, ha már léteznek a kivételes alkalmak, akkor jó lehetőséget teremtenek arra, hogy egy-egy téma kapcsán kicsit megkapargassuk a felszínt. Vajon tényleg olyan az igazi férfi, mint ahogyan a Kaláka énekli? (Megjegyzem, ők a skót férfiakra gondoltak, amikor ezt a dalt írták.) Vagy milyen is? Nem fogom a kérdést megválaszolni egyrészt azért sem, mert az internet bugyraiban tettek erre már kísérletet, másrészt úgy vélem, azzá válni lehet, hogy egy teljes élet sem elegendő. Nyilván már az anyaméhben eldől az ember neme, a születés után is folyamatosan alakul a testalkat, a fizimiska, a serdülőkorban rohamosan, de még a teljes fejlettség után is. Ezzel az alakulással nem arányos a férfivá válás. S ahhoz, hogy mindezt lássuk, nem kell pszichológusnak, terapeutának, kuruzslónak lenni. Elég csupán szétnézni a hétköznapok történései között: az alig néhány éves Jancsika nap mint nap cipeli a nála alig kisebb flakonos sört, Józsi még az utcán is jó pásztor módjára, bottal és fizikai erejével próbálja egyben tartani a családját, tökéletlenségét nemhogy vállalni nem tudja, hanem aljasabbnál aljasabb módszerekkel leplezi. Az is tény, hogy évekkel ezelőtt a kaláka nem a perpatvarokat jelentette, hanem a jó célért végzett közös munkát, vagy a már említett együttesre utalt. Csak néhány apróság, amelyek azt mutatják, hogy valaki nem halad a férfivá válás útján. S a Venus együttes szerint „a szép váll, csinos láb, csupasz mell, bronzos bőr és kék szemek, illetve az izmos kockahas és az üres fej sem a férfi, hanem a kirakatbábu egy-egy eleme. Szóval kedves férfitársaim, van miben fejlődnünk. S talán szerencsésebbek vagyunk, mint napjaink legkisebbjei, hiszen voltak és vannak józan paraszti ésszel, határtalan bölcsességgel, tapasztalattal, türelemmel és szorgos-dolgos, jó humorral megáldott nagyapáink, hétköznapi vagány példaképeink. Még ezt-azt megtanulhatunk, elleshetünk tőlük. A jövő rajtunk is múlik! S nem, nemcsak a gyermeknemzés miatt, az talán a legkönnyebb része a dolognak. A kérdés csupán az, hogy milyen mintákat, jó példákat adunk tovább a felnövekvő generációknak. Lesznek-e ismét jó példaképek, vagy csak a jövő fiataljai mellett gyermekfejjel totyogó apókák? Tudjuk és egyre inkább érezzük, furcsa a külsőségekről szóló ünnep! Ne hagyjuk, hogy a férfiak napja is arról szóljon! Bikákra nincs szükség, az állatkert időnként így is szűkösnek bizonyul!
Bíró István
.jpg)
