tiszta égbolt
Az a baj
„Hogyha belelátok a fejedbe, az a baj. / De ha nem látok bele a fejedbe, az a baj. / Ha felveszem a papucsot, az a baj. / Ha nem veszem fel, felfázok, az a baj” – ez csak egy részlet Belga hajdani slágeréből, melyben hosszú szakaszonokon keresztül sorolja, hogy mi minden, s mindennek az ellenkezője is baj. Valahogy úgy, mint a viccben a nyuszikával és a sapkával. S valahogy én is így érzem magam mostanság.
Legutóbb például épp benéztem az új sátortetős jégpálya megnyitójára, s megállapítottam, belülről is impozáns, a pálya szélén sorakozó ifjú jégkorongozókról és a pályán kecsesen sikló műkorcsolyázóról nem is beszélve… Az eufória azonban csak a dupla ajtóig tartott, ahol egy szintén kijutni vágyó személy megjegyezte: majd a gyerekeket is beterelik ide, mint az állatokat a karámba. Aztán kiérve az utcára figyelem meg, hogy bár a pálya elkészült, parkolót egyelőre nem sikerült létesíteni mellé, vagyis vannak parkolóhelyek a kukák melletti kövezett részen és átellenben az úttesten, azonban azokat eddig is használták a lakók. Azaz egy hellyel sem lett több, a forgalom viszont valószínűleg nőtt.
A pontot az i-re egy másik megjegyzés tette fel, ami úgy hangzott, hogy bezzeg már két jégpálya van a városban, de az egyetlen futópályát bezárták – az másik kérdés, hogy ahogy a napokban lapunkban is olvashatták, a városvezetés a Gyermek sétányon elhelyezett gumiszőnyeget javasolja e tevékenységre.
Biztos vagyok benne, hogy azok a szülők, akiknek gyerekei itt kezdhetnek el korcsolyázni, vagy az új létesítménynek köszönhetően több időt tölthetnek a jégen, vagy épp jobb program szerint, azok nem látják bajnak a felsoroltakat. A többieknek pedig marad a régi mondás: A vannal baj van, a ninccsel jaj!
Háromszéki Eszter
