kevés felhő
tiszta égbolt
Árpád-házi Szent Erzsébet napja
November 19-e Árpád-házi Szent Erzsébet liturgikus ünnepe. A középkor egyik legismertebb és legkedveltebb szentjét évszázadok óta nagy tisztelet övezi. Szent Erzsébet 1207-ben született Pozsonyban (más forrás szerint Sárospatakon) II. András magyar király és Merániai Gertrúd harmadik gyermekeként. 1211-től Wartburg várában nevelkedett Hermann türingiai tartományi gróf Lajos fiának menyasszonyaként, akihez 1221-ben ment feleségül. Nagy hatással voltak Erzsébetre a német földön Assisi Szent Ferenc tanait terjesztő ferencesek, ami után a szegények és betegek ápolásának szentelte magát. A szegényeket és betegeket támogató Erzsébetről számos legenda maradt fenn: egy alkalommal, egy ünnepség előtt elajándékozta köpenyét, és egy angyal hozott neki helyette mennyei köntöst. Ismert ugyanakkor az 1226-ban kitört nagy éhínség idején tanúsított magatartása, amikor a hercegi palota összes élelemkészletét szétosztotta az éhezők között. Erzsébet fölnyitotta a kamrákat és hombárokat az éhezők számára, és csodálatos módon megsokszorozódott a kenyér és a sör, amit kiosztott a rászorulóknak. A kenyerek, amit titokban vitt el a szegényeinek, rózsákká változtak, amikor férje felelősségre vonta. Egy másik legenda szerint Lajos távollétében befogadott egy, a várban segítséget kérő leprás beteget és a hitvesi ágyba fektetve ápolta. Mikor a férj hazatért, a várnép sopánkodva adta elő, milyen veszélyes őrültséget követett el az asszony. A herceg feldúlva rohant az ágyhoz, felrántotta a takarót, ám alatta magát a megfeszített Krisztust találta. Lajos térdre borulva imádkozott a csoda hatására, és többé nem kérdőjelezte meg hitvese kiválasztottságát. Számos Szent Erzsébetet ábrázoló képen maga Krisztus lép Erzsébet betegei vagy szegényei helyébe.
Erzsébet férje, Lajos 1227-ben csatlakozott II. Frigyes keresztes hadjáratához, de még ugyanabban az évben Brindisiben meghalt. Férje halálának tudomásulvételét a Szent Erzsébet életét ábrázoló ciklusokon gyakran úgy jelenítik meg, amint egy követ meghozza neki a jegygyűrűjét és férje földi maradványait.
Özvegysége idején Marburgban élt, a legenda szerint sógora három gyermekével együtt elűzte Wartburg várából, egy koldusasszony is kigúnyolta, akit korábban megajándékozott. Marburgban belépett a ferences harmadrendbe, javait és élete hátralévő esztendeit a betegek és rászorulók gondozásának szentelte. 1228 nagypéntekén néhány ferences barát jelenlétében lemondott a világi javakról, kórház építésébe kezdett, ahová befogadta a földönfutókat, betegeket, és ő maga gondozta őket. 1231-ben, huszonnégy éves korában halt meg, a kórház kápolnájában temették el. Sírja azonnal vonzani kezdte a zarándokokat, akik a csodás gyógyulások hírére egyre többen jöttek Marburgba. Szent Erzsébet gyóntatóatyja, Marburgi Konrád nagyobb kápolnát építtetett. 1234-ben a német lovagrend vette át a templomot és az ispotályt. Sírja mellett számos csodás esemény történt. IX. Gergely pápa 1235-ben szentté avatta. Marburgi sírja fölé 1236-ban elkezdték építeni az Erzsébet-templomot, mely 1283-ban készült el. Amikor 1236-ban áthelyezték a hamvait, Frigyes császár saját kezűleg koronázta meg szent rokonát. 1250 körül elkészült a pompás Szent Erzsébet-ereklyetartó, ami jelenleg is a Szent Erzsébet sekrestyéjében áll, tetejét a szent életőből vett jelenetek díszítik. A jelenetek fölött őt magát Mária, Szent Ferencet pedig Krisztus koronázza meg. Az ereklyetartón és az 1240 körül készült szentélyablakon a cselekvő felebaráti szeretet példáit ábrázolták, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlóját.
Szent Erzsébet tisztelete halálától nagyon gyorsan elterjedt egész Európában. Egymás után alakultak a Szent Erzsébet-kórházak, -templomok, -kápolnák és -kolostorok. Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba temetésének napjára, november 19-ére.
Szent Erzsébet legendájának részletes ábrázolása látható a tiszteletére épített gótikus kassai dóm főoltárán, ahol a kinyitott szárnyasoltáron Árpád-házi Szent Erzsébet élete elvenedik meg 12 táblán. A kassai dóm Szent Erzsébet-főoltárának egyik képén egy kórház belseje látható, amint Erzsébet egy leprás beteget fürdet.
Ez a jelenet köszön vissza a 13–14. század táján épült, majd a 14. század második felében, sokszögzáródású, támpillérsoros, bordás keresztboltozatú szentéllyel bővült nagygalambfalvi református templom északi hajófalán, ahol három igen jó állapotban lévő, színpompás, finoman kidolgozott és a magyar festészetben ritka témaválasztású, a XIV. század vége felé készült, változatos és látványos mintájú keretbe foglalt freskót figyelhetünk meg. Bal oldalt a betegeket ápoló Árpád-házi Szent Erzsébet látható, amint egy sebhelyekkel borított beteget mosdat. A sugaras és aranyló glóriájú királyleány társadalmi rangját jelző szimbólum a vöröslő, fehér hermelinprémmel szegélyezett, a nyaknál díszes csattal összefogott pazar palást látható. Alatta az önként vállalt szegénységre utaló egyszerű, szürke koldusruhát visel, ez a nyilvánvaló ellentét kiválóan alkalmas Erzsébet társadalmi helyzetével ellentétes szolgálatának hangsúlyozására. Bár elismert szent volt akkoriban, mégis csak elvétve szerepelt freskón, ami még becsesebbé teszi ezt a példát.
Szent Erzsébet kultusza a 19. században (és a 20. század elején) újjáéledt, erre jó példa vidékünkön a csíksomlyói kegytemplom, ahol a déli oldalon az első mellékoltárt az ő tiszteletére emelték 1938-ban. A díszes felépítménybe foglalt oltárképen Szent Erzsébet életéből azt a jelenetet láthatjuk, amint gyermekeivel menekülni kénytelen férje várából. Ez a jelenet látható a medgyesi egykori ferences templom Szent Erzsébet tiszteletére emelt mellékoltárán. A székelyudvarhelyi ferences templom is híven őrzi Szent Erzsébet emlékezetét. A Rózsafüzér társulat adományából 1901-ben készült el az első keleti oldalkápolna Szent Erzsébetet ábrázoló vitrója, melyen királynői öltözetben, kezében kenyérrel, ölében az illatos rózsákkal láthatjuk.
Források:
Jutta Seibert (szerk.): A keresztény művészet lexikona. Budapest, 2002, Corvina Könyvkiadó.
Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Bukarest, 1981, Kriterion Könyvkiadó.
http://www.magyarkurir.hu/kultura/arpad-hazi-szent-erzsebet
Kovács Árpád
