A Gyergyói-medence méhészei igazi gyülekezőt fújtak, és idén első alkalommal megszervezték a Gyergyói Méhész- és Méznapot. A méhészkedésnek komoly múltja van az ország egyik leghidegebb medencéjében, ezt az is bizonyítja, hogy a szervezők Aranykaptár-díjat alapítottak, melyben azokat a méhészeket részesítik, akik már több mint ötven éve „házasságot kötöttek” a méhekkel. [caption id="attachment_2358" align="alignright" width="344"] Látványkaptár: zsongás kívül-belül[/caption] [dropcap color="#" bgcolor="#" sradius="0"]A[/dropcap] méheket már előkészítették a telelésre, de a gyergyói méhészek még kihasználták a verőfényes szeptemberi szombatot, hogy Gyergyószentmiklóson, a Varga Katalin utcai Agrocaritas udvarán bemutassák tevékenységüket, megismertessék az érdeklődőkkel a méhek életét. A Gyergyószentmiklósi Méhész Egyesület és a Caritas Vidékfejlesztés közös eseményén harminc méhész dolgozott. Az alkalomra üvegből látványkaptár is készült, ezáltal a méhekkel teli kaptár belsejébe is beleshettek az érdeklődők, így egy idő után már nemcsak a kaptárban, de a kaptár körül is nagy volt a nyüzsgés. A bemutatókon a méhekkel kapcsolatos tévhiteket próbálták oszlatni a méhészek, de praktikus tanácsokkal is ellátták a hallgatóságot, például, hogy mit ne tegyenek méhek közelében, illetve mit tegyenek méhszúrás esetében. Méhészeti eszközök kiállítása A tematikusan berendezett sátrak között régi és új méhészeti eszközöket is bemutattak. A múzeumsátorban beszélgettünk Varga Attilával, aki tizenegy évvel ezelőtt kezdett méhészkedni, akkor kapta az első rajt, mára pedig huszonegy méhcsaládja van. A kiállított eszközök között több pergető is volt, köztük egy facsebres, amely a mai napig használatban van, de az inoxból készült pergető működését is lehetett tanulmányozni. Varga Attila egy 1937-ben készült füstölőt is bemutatott, ennek rugós szerkezetét egykori tulajdonosa átalakította, ventilátort szerelt bele, ez fújja a levegőt a füstölőbe. A múzeumi tárgyak között sokan nézelődtek, mozgatták a pergetőt, emelgették a méhkasokat, füstölőket. Varga Attilától azt is megtudtuk, hogy saját méhészetében fekvő, tizenhat keretes kaptárokkal dolgozik. A Tekerőpatak határában lévő állóméhészetében csak a pergetés után használt atkaölő szereket. A 21 családtól 280 kilogramm mézet sikerült kipergetnie. Megfigyelése szerint az állóméhészetben kicsit később indul be a méztermelés, de már augusztus második felében elégedetten zárta az idei méhészeti esztendőt. A méhésznap szervezését fontosnak tartja, mert a látogatóknak, érdeklődőknek ezáltal lehetőségük van a méhészeket is megismerni. A méhészet nagy öregei Az első méhész- és méznap kiemelkedő eseménye volt az Aranykaptár-díjak átadása. A Hobaj József vezette Gyergyói Méhész Egyesület által alapított díjat Bencze Géza, Kovács Domokos, Szőcs Mária, Portik József, Erős Sándor és Fülöp Árpád kapta. – A díjazottak és a méhek kapcsolata igazából már egy házasság, ami ötven éve tart. Ők voltak azok, aki népszerűsítették, életben tartották ezt a szakmát a Gyergyói-medencében, és átadták a következő nemzedékeknek. Nagyon sok fiatal méhész tanulta tőlük a mesterséget – magyarázta a díj alapítását Kastal László, a gyergyószentmiklósi Caritas Vidékfejlesztés igazgatója. Hetvenhét évig tartó „házasság” [caption id="attachment_2360" align="aligncenter" width="786"] Generációk találkozása a kaptárak körül[/caption] Bencze Géza, akit Aranykaptár-díjjal tüntettek ki, hatéves korában kezdett méhészkedni, idén kilencvenhármat töltött. Tíz évvel ezelőtt hagyta abba a méhészkedést, s a méhekkel való első találkozásának történetét is elmesélte magazinunknak. – Apám a falu közelében kaszált, anyám a nyakamba akasztotta a tejeskávés üveget és a kezembe a táskát, úgy vittem a reggelit a mezőre. Apám a martból kipiszkálta a dungókat. Úgy megtetszett a munkájuk, hogy attól a perctől kezdve belebolondultam teljesen. Egy szekér szára tűzifával vett egy rajt édesapám, ez volt az első rajom. A második raj megszerzése is érdekes volt. A harmadik szomszédunkban lakó asztalosnak méhei voltak. A szomszéd csűrben megszállt egy raj. Nem tudta befogni, mert füstölőt nem használhatott, hiszen bent széna volt. Ott firegtem-forogtam mellette. Az öreg nagyon idegeskedett, otthagyta, elment. Mondtam, adja nekem a rajt, amire ő csak annyit mondott: fúdd fel! Én olvastam, hogy ha egy rajt nehezen tudunk megfogni, akkor az anyát kell megkeresni, egy gyufaskatulyába beletenni, és a közelbe letenni, mert a raj oda megy reá. Ezt megcsináltam, és amire az öreg visszajött, be volt fogva a raj. Tizennégy évesen mentem Csíkszeredába tanoncnak, akkorra tizenkét család méhem volt. Sokszor megszakadt a méhészkedésem. Tizenkét évet voltam bezárva politikai okokból, azalatt tönkremet a méhészet. Ami suszter és szabó volt a faluban, annak mind méhe lett, csak nekem nem volt. A méhészet és a méhészkedés csak gyötört. Megállapítottam és láttam, hogy a Gyergyói-medencében a felső-ditrói, güdüci részen a legtisztább a levegő, mert nincs vasút, nincs gyár. A hegyről enyhén leszálló huzat mindig tisztán tartja a virágokat, ami fontos a nektárhozásnál. Utoljára Güdücön az öregség miatt hagytam abba a méhészkedést – mesélte Bencze Géza. Megismertetni a méhészetet a fogyasztókkal – Mindenki méhszorgalommal vett részt a rendezvény szervezésében. Ezúttal is próbáltuk közelebb vinni a szakmát a fogyasztóhoz, a vásárlóhoz. A legtöbb ember azt tudja, hogy a méhecske csíp, a méz pedig folyékony kell legyen. A méhecske tényleg csíp, de elkerülhető a csípés. A méz, ha kristályos, akkor sokkal jobb, és az az igazi – hangsúlyozta Kastal László, a Caritas Vidékfejlesztés igazgatója, aki hozzátette: szakmai képzésekkel az itthon maradást ösztönzik. Méhészek számára is tartottak képzéseket, innen jött az ötlet a méhésznap szervezésére. – Mi a terepet, a csapatot biztosítottuk a méhésznap szervezéséhez. Támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely a mezőgazdasággal kapcsolatos. Az első méhésznap egyben a Gyergyói Méhész Egyesület első nyilvános bemutatkozása is volt. A mostani sikeres rendezvény a további egyesületi élet erősödését is segítheti. Daczó Dénes