borús égbolt
Anna örök?
Anna névnap van. A hétvégén a megye számos településén Anna-búcsút ünnepeltek, a füredi Anna-bálon ezúttal egy hétig szól a zeneszó, hiszen Anna-fesztivált tartanak, értesüléseim szerint a Szent Anna-tónál is sokan megfordultak a napokban, és külön öröm számomra, hogy kedves barátaim az Anna nevet választották a múlt kedden született lányuknak. Igen-igen, továbbra is hallgatom a rádiót! Ezúttal a Magna Cum Laude együttes egyik dalának a következő sora ütötte meg a fülemet:„Anna, visszakapna." Nagyjából ennyi annás élményem volt a múlt héten, és még nem is köszöntöttem a kedves Anna nevet viselő ismerőseimet. Tudjuk, hogy Szent Anna Szűz Mária édesanyja volt, napjainkban a várandósok, édesanyák, házaspárok, nagyszülők és bányászok védőszentjeként tiszteljük. Kérdés, hogy napjaink életellenes világában van-e szükségünk nagyobb pártfogóra, mint az említett szentre. Láthatjuk, hogy mennyi veszély fenyegeti a várandós kismamákat, a megfogant magzatokat és az örök harcot vívó édesanyákat. A házaspárokat sem kerüli a baj, lassan már az sem ritka, hogy a nagyszülői kort elérve, 25-30 év után döntenek a válás mellett. Bizonyára a bányakitermelés kockázatait sem kell részletezni. Ezért arra bátorítok mindenkit, alkalomadtán kacsintson Annára, kérje segítségét, és a hétköznapokon ne Édes Annaként viselkedjen barátaival, ismerőseivel. Bízom abban, hogy az értékekben megroggyant nyugati ideológia szele csak kevésbé érinti térségünket, és egyszer olyan lesz minden, mint Anna(k) idején. Addig is próbáljuk meg kizárni életünkből a világ hisztijét, a szivárványos hírek és más badarságok helyett inkább olvassunk (verseket), hiszen Juhász Gyula is megmondta, Anna (és nemcsak) örök:
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen.
Biró István
.jpg)
