tiszta égbolt
kevés felhő
Amikor a zene adja az élet ritmusát
A zene jó eszköze annak, hogy a feszült helyzetekben menedéket találj – vallja a gyergyószentmiklósi György László, aki több évig filozófiatanárként tevékenykedett, másodmagával átbiciklizte Európát, ezt követően körbestoppolta az Öreg Kontinenst, legutóbbi élménye pedig a Sun Princess nevű hajóhoz köthető.
[caption id="attachment_40890" align="aligncenter" width="918"]
György László Vancouverben[/caption]
A gyermekkori évekre nyúlik vissza a zene szeretete, ahogy György László fogalmaz: ez már a gitározás előtt szerves része volt az életének. Mindig pörögtek a bakelit lemezek, forogtak a kazetták a lejátszóban, az akkori világslágerek ritmusa és üzenete pedig mély nyomot hagyott.
– A zene nagyon fontos része az érzelmi világomnak, egy kicsit olyan, mintha az életemnek lenne egy háttérzenéje: minden meghatározó élményemhez társul egy dal – fogalmaz György László, hozzátéve: egy idő után, középiskolásként késztetést érzett, hogy megmutassa a benne rejlő zenét, ehhez bizonyult nagyszerű eszköznek a gitár.
Napi 2-3 óra gyakorlás következett – mint mondja, erre senki nem kényszerítette, pusztán jólesett. A kolozsvári egyetemi évek alatt már gitáresteket szerveztek, majd tanulmányai végeztével szülővárosában igyekezett folytatni a zenélést. Közel tíz évig tanított logikát, szociológiát és filozófiát a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban, vezényletével pedig számos gitárestnek adott otthont a középiskola.
Zenei tevékenységének köszönhetően gyorsan köré gyűltek a fiatalok: többek között a Bagossy fivérek, és az X Faktor tehetségkutató egyik korábbi szériájából ismert Baricz Gergő pályájának kezdeti lépéseit egyengette a filozófiatanár.
Tanári pályafutását 2011-ben fejezte be. Mint mondja, annyira odaadta magát a „tanárkodásnak”, hogy úgy érezte, túlvállalja önmagát, és nem fordít elegendő időt a magánéletére. Fontos döntést hozott: felállt a katedra mellől, és teljesen más, új élet felé vette az irányt. Bátyjával elhatározták, hogy kerékpárral átszelik Európát, útjuk pedig Gyergyószentmiklóstól Gibraltárig vezetett: két és fél hónap alatt, 6000 kilométert tekertek, néhol ismerősöknél, máskor a maguknál hordott sátorban szálltak meg éjszakára.
A hazatérést követően László úgy érezte, nem volt elég a kalandból, így néhány hónap után úgy döntött, stoppal utazik el az Angliában dolgozó barátnőjéhez, ahonnan majd együtt hazastoppolnak. Az elsőre merésznek tűnő elhatározásból – akaraterővel és kitartással – gyorsan valóság lett, a filozófiatanár pedig ismét a nyakába vette Európát. Elmondása szerint négy nap múlva már az Egyesült Királyságban volt, egy hét elteltével pedig akkori párjával együtt álltak ki az út szélére, hogy hazajöjjenek Gyergyószentmiklósra. Jól haladtak, sok esetben kamionosok vették fel őket, akik mosolyogva hallgatták elhatározásukat.
– Belgiumban és Hollandiában is egy hetet töltöttünk, onnan pedig Németország volt az útirány, ahol Berlinben egy taxis vendégelt meg bennünket – emlékszik vissza, mondván, ha nem kaptak szállást, akkor ott sátraztak le, ahol éppen rájuk köszöntött az este.
Sikeresen hazaérkeztek, emberünk pedig akkor még nem sejtette, hogy nincs vége a kalandnak, nemsokára a vízen várnak rá komoly kihívások. Véglegesen szakítva a tanári hivatással, György László családot alapított, közben pedig gyergyószentmiklósi szórakozóhelyeken zenélgetett. Azon gondolkodott, miként tudna pénzt keresni úgy, hogy közben önmaga maradhasson?
– Nem akartam szolga lenni csak azért, hogy pénzem legyen – emlékszik vissza a döntésre, rámutatva: a világhálón bukkant rá egy kaliforniai ügynökségre, amely hajóra keresett zenészt. Megragadva a lehetőséget, jelentkezett, kérését pedig elfogadták. Hosszú repülőút következett az ausztráliai Sydney-be, melynek kikötőjében találkozott először a Sun Princess, azaz Naphercegnő nevű hajóval, amely a következő négy hónapban az otthonául szolgált.
Számos országban megfordult az óceánjáró, így Dél-Koreát, Japánt, a kínai nagy falat, Vlagyivosztokot, San Franciscót, Fidzsit, Új-Zélandot és az alaszkai tájakat is volt alkalma megtekinteni a hajó gyergyói zenészének.
Többnyire angol nyelvű dalokat játszott a hajó – javarészt ausztrál – vendégeinek, akikkel időközben baráti kapcsolatot alakított ki. Elmondása szerint eleinte nehéz volt, hogy nem kapott visszajelzést a teljesítményével kapcsolatban, a hetek múlásával azonban barátságosabb lett számára a környezet, sőt, amikor megtudták, milyen végzettséggel rendelkezik, még egy filozófiai előadást is tartania kellett a vendégeknek. Összességében pozitívan értékeli a hajóutazást, de mint mondja, a víz nem az ő világa.
– A hegyek között felnőve az a komfortos számomra, hogy a szárazföldön legyek, a tengeri élet nem az enyém. A kulcs a zene volt, hiszen amikor játszom, elveszek a muzsikában: egy burok, egy külön világ alakul ki körülöttem – meséli tapasztalatait György László, kifejtve: a legnehezebb a családtól, a kislányától való távolmaradás érzése volt, majd viccesen azt is megjegyezte: a hangosan horkoló szobatárs „élményével” sem volt leányálom megbirkózni.
Mint mondja, sokat fejlődött zenei szempontból a négy hónap alatt, legfőbb terve pedig az, hogy saját dalait tartalmazó albumot jelentessen meg.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy merre visz a következő útja, azt mondta, egy ideig biztosan nem megy sehova. Marad a családdal, ha pedig lehetősége nyílik rá, szívesen zenélget a szentmiklósi kocsmákban, barátai társaságában.
– Mindenkinek az tűnik szebbnek, ami távol van tőle, pedig el sem tudjuk képzelni, mennyire szép környezetben élünk – zárta gondolatait György László.
Kertész László
György László Vancouverben[/caption]
A gyermekkori évekre nyúlik vissza a zene szeretete, ahogy György László fogalmaz: ez már a gitározás előtt szerves része volt az életének. Mindig pörögtek a bakelit lemezek, forogtak a kazetták a lejátszóban, az akkori világslágerek ritmusa és üzenete pedig mély nyomot hagyott.
– A zene nagyon fontos része az érzelmi világomnak, egy kicsit olyan, mintha az életemnek lenne egy háttérzenéje: minden meghatározó élményemhez társul egy dal – fogalmaz György László, hozzátéve: egy idő után, középiskolásként késztetést érzett, hogy megmutassa a benne rejlő zenét, ehhez bizonyult nagyszerű eszköznek a gitár.
Napi 2-3 óra gyakorlás következett – mint mondja, erre senki nem kényszerítette, pusztán jólesett. A kolozsvári egyetemi évek alatt már gitáresteket szerveztek, majd tanulmányai végeztével szülővárosában igyekezett folytatni a zenélést. Közel tíz évig tanított logikát, szociológiát és filozófiát a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban, vezényletével pedig számos gitárestnek adott otthont a középiskola.
Zenei tevékenységének köszönhetően gyorsan köré gyűltek a fiatalok: többek között a Bagossy fivérek, és az X Faktor tehetségkutató egyik korábbi szériájából ismert Baricz Gergő pályájának kezdeti lépéseit egyengette a filozófiatanár.
Tanári pályafutását 2011-ben fejezte be. Mint mondja, annyira odaadta magát a „tanárkodásnak”, hogy úgy érezte, túlvállalja önmagát, és nem fordít elegendő időt a magánéletére. Fontos döntést hozott: felállt a katedra mellől, és teljesen más, új élet felé vette az irányt. Bátyjával elhatározták, hogy kerékpárral átszelik Európát, útjuk pedig Gyergyószentmiklóstól Gibraltárig vezetett: két és fél hónap alatt, 6000 kilométert tekertek, néhol ismerősöknél, máskor a maguknál hordott sátorban szálltak meg éjszakára.
A hazatérést követően László úgy érezte, nem volt elég a kalandból, így néhány hónap után úgy döntött, stoppal utazik el az Angliában dolgozó barátnőjéhez, ahonnan majd együtt hazastoppolnak. Az elsőre merésznek tűnő elhatározásból – akaraterővel és kitartással – gyorsan valóság lett, a filozófiatanár pedig ismét a nyakába vette Európát. Elmondása szerint négy nap múlva már az Egyesült Királyságban volt, egy hét elteltével pedig akkori párjával együtt álltak ki az út szélére, hogy hazajöjjenek Gyergyószentmiklósra. Jól haladtak, sok esetben kamionosok vették fel őket, akik mosolyogva hallgatták elhatározásukat.
– Belgiumban és Hollandiában is egy hetet töltöttünk, onnan pedig Németország volt az útirány, ahol Berlinben egy taxis vendégelt meg bennünket – emlékszik vissza, mondván, ha nem kaptak szállást, akkor ott sátraztak le, ahol éppen rájuk köszöntött az este.
Sikeresen hazaérkeztek, emberünk pedig akkor még nem sejtette, hogy nincs vége a kalandnak, nemsokára a vízen várnak rá komoly kihívások. Véglegesen szakítva a tanári hivatással, György László családot alapított, közben pedig gyergyószentmiklósi szórakozóhelyeken zenélgetett. Azon gondolkodott, miként tudna pénzt keresni úgy, hogy közben önmaga maradhasson?
– Nem akartam szolga lenni csak azért, hogy pénzem legyen – emlékszik vissza a döntésre, rámutatva: a világhálón bukkant rá egy kaliforniai ügynökségre, amely hajóra keresett zenészt. Megragadva a lehetőséget, jelentkezett, kérését pedig elfogadták. Hosszú repülőút következett az ausztráliai Sydney-be, melynek kikötőjében találkozott először a Sun Princess, azaz Naphercegnő nevű hajóval, amely a következő négy hónapban az otthonául szolgált.
Számos országban megfordult az óceánjáró, így Dél-Koreát, Japánt, a kínai nagy falat, Vlagyivosztokot, San Franciscót, Fidzsit, Új-Zélandot és az alaszkai tájakat is volt alkalma megtekinteni a hajó gyergyói zenészének.
Többnyire angol nyelvű dalokat játszott a hajó – javarészt ausztrál – vendégeinek, akikkel időközben baráti kapcsolatot alakított ki. Elmondása szerint eleinte nehéz volt, hogy nem kapott visszajelzést a teljesítményével kapcsolatban, a hetek múlásával azonban barátságosabb lett számára a környezet, sőt, amikor megtudták, milyen végzettséggel rendelkezik, még egy filozófiai előadást is tartania kellett a vendégeknek. Összességében pozitívan értékeli a hajóutazást, de mint mondja, a víz nem az ő világa.
– A hegyek között felnőve az a komfortos számomra, hogy a szárazföldön legyek, a tengeri élet nem az enyém. A kulcs a zene volt, hiszen amikor játszom, elveszek a muzsikában: egy burok, egy külön világ alakul ki körülöttem – meséli tapasztalatait György László, kifejtve: a legnehezebb a családtól, a kislányától való távolmaradás érzése volt, majd viccesen azt is megjegyezte: a hangosan horkoló szobatárs „élményével” sem volt leányálom megbirkózni.
Mint mondja, sokat fejlődött zenei szempontból a négy hónap alatt, legfőbb terve pedig az, hogy saját dalait tartalmazó albumot jelentessen meg.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy merre visz a következő útja, azt mondta, egy ideig biztosan nem megy sehova. Marad a családdal, ha pedig lehetősége nyílik rá, szívesen zenélget a szentmiklósi kocsmákban, barátai társaságában.
– Mindenkinek az tűnik szebbnek, ami távol van tőle, pedig el sem tudjuk képzelni, mennyire szép környezetben élünk – zárta gondolatait György László.
Kertész László
