borús égbolt
Ami most van
Nyakunkon az ősz – döbbentem rá tegnap reggel, hiszen a teraszra kilépve kirázott a hideg, mert nem a pár hete megszokott meleg fogadott. Egyáltalán nem örültem a megállapításomnak, hiszen habár kedvelem az őszt, a színeit, a hangulatát, mégicsak a tél elöljárójaként tudom leginkább azonosítani. S ha tél, akkor hideg, vacogás, jó sok kiadás a fűtésre... Rendesen le is hangolódtam pár perc alatt, pedig a teraszon azért éreztem azt is, hogy lassan felmelegszik a levegő. Azon töprengtem, vajon miért rontom el szándékosan saját hangulatomat?
Sokszor tapasztalok hasonlót ismerőseim körében is. A vonatra várva zúgolódott egy kisebb csapat múltkor, hogy biztos megint sokat fog késni és lemaradnak a kiszemelt rendezvényről. Nem késett, pontosan érkezett a szerelvény.
Az étkezdei ebédre készülve egy munkaközösséget hallgattam végig, ők azért háborogtak, hogy biztos megint túl zsíros lesz az étel. Vagy legalábbis túl sós. És kiderült, a szakácsok rántott húst készítettek petrezselymes krumplival, mindenki kedvencét.
Ugyanígy rendezvények előtt. Biztos késéssel kezdődik, mert mindig úgy szokott, bezzeg a mise s a hokimeccs, na, azok aztán pontosan kezdődnek.
Vajon miért van belénk kódolva ez a borúlátás? Miért gondolunk legtöbbször a rossz, kedvezőtlen végkifejletre? Ilyennek születünk, vagy megfertőzzük egymást ezzel a hozzáállással?
Lehetne úgy is, hogy csak akkor kezdjük el szidni a mozdonyvezetőt és a vasutat, ha már valóban késik a vonatunk. Vagy ha megvárnánk, amíg megtudjuk, mi az ebéd, s ha nem tetszik, legfennebb otthonról hozottat eszünk. Vagy lenne annyi türelmünk a színházban mielőtt háborogni kezdenénk, hogy kiderüljön, mikor gördül fel a függöny. Nem olyan nehéz ez sem, viszont gyakorolni kellene, tudatosan. S talán egyszer csak arra ébredünk, hogy úgy érezzük, ez egy termékeny, hasznos és kellemes nap lesz.
Addig is örüljünk a napsütésnek, élvezzük az utolsó forró napokat. Aki nem bírja a hőséget, húzódjon árnyékba, és ne arra gondoljon, hogy ezt nem lehet kibírni, hanem arra, hogy nem tart már sokáig a nyár. Én mindenesetre színes holmit veszek magamra, fagyit vásárolok és limonádét készítek, s csak azzal törődök, ami most van, azt próbálom élvezni.
Barabás-Pál Hajnalka
.jpg)
