Pontos statisztika nincs, de riasztó a kórkép: a székelyföldi családok körülbelül 80 százalékát közvetve vagy közvetlenül érinti az alkoholizmus. Függőség, gyógyíthatatlan szenvedélybetegség, de együtt lehet élni vele, ha nem tabuként kezeljük. Az egész családot gyógyítani kell – mondta Borota Gábor (képünkön) pszichológus, aki a témában tartott elgondolkodtatóan tanulságos előadást. Szenvedélybeteg a családban, avagy alkoholizmus és dohányzás volt a címe a Plusz előadássorozat harmadik felvonásának. A G. Caféban tartott előadás meghívottja a témában elméleti és gyakorlati tapasztalattal is rendelkező Borota Gábor pszichológus volt. Egyórás előadásában nemcsak az alkoholbetegség kialakulásáról, stációiról, tüneteinek felismeréséről és kezeléséről, egyént és családokat tönkretevő hatásairól beszélt a hallgatóságnak, de saját, igen megdöbbentő tapasztalatait is megosztotta. Mikor és hogyan kezdődik az alkoholizmus, melyek a tünetei, stációi, miként határozza meg a szenvedélybetegség az egész család életét? Mikor kell szakemberhez fordulni? Kezelhető-e a szenvedélybetegség és hogyan? Mit jelent a társfüggőség? Milyen szerepeket ölt magára, hogyan védekezik, saját személyiségének lerombolása árán is az a gyermek, akinek apja, anyja vagy mindkettő az alkohol rabja? A kérdésekre adott válaszaival Borota egy általános, de átfogó képet vázolt fel arról, miként rombolja le fizikailag és szellemileg a szenvedélybeteget az alkohol, és ennek következményeként, miként lesz beteg és válik áldozattá, szorul segítségre előbb vagy utóbb annak családja is. Az alkohol az egész család problémája, nemcsak a szenvedélybetegé – hangsúlyozta a szakember, aki szerint az alkoholtól való függőségnek vannak olyan jelei, tünetei, amelyeket nem egyszerű, de fel lehet ismerni. – Nagyon sok alkoholistával dolgoztam, és az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy az alkoholizmus nem 50 éves korban kezdődik. Aki 50-60 évesen szenvedélybeteg-ellátásra kerül, az általában tizenéves korában kezdett el inni – figyelmeztetett a Borota. Arra is felhívta a figyelmet, hogy bár sokak szerint még nem alkoholizmus a periodikus, kezdetben hosszabb, majd egyre rövidebb és rövidebb kihagyásokkal beiktatott ivászat és a szintivás, a napi szinten rendszeresen elfogyasztott egy-két sör, kupica pálinka, mindkettő veszélyes, és alkoholizmusnak számít. – Nem az a kérdés elsősorban, hogy mennyi alkoholt iszom, hanem az, hogy rendszeresen használom-e az alkoholt valamire? – fogalmazta meg a függőség kulcsmondatát a pszichológus. Hozzátette azt is, hogy a szenvedélybetegség nem örökletes, de kialakulásának sokkal nagyobb a kockázata azoknál, akiknek a családjában már voltak példák erre, hiszen ők génjeikben hordozzák a függőségre való hajlamot, esetükben kétszer annyi óvatosságra van szükség, mint a szerencsésebb csoportba tartozóknál. Rózsaszín elefánt a nappaliban A szenvedélybetegek közös vonása, hogy rosszul, azaz disz­funk­cionálisan működő családokból ke­rülnek ki. Ezekre a családokra jellemző, hogy torz és felszínes, minimális a kommunikáció. Kaotikusak a határok, sok a bizonytalanság és hiányzik a tisztelet, a következetesség, de jelen van az egymás iránti érzelmek elfojtásának, palástolásának íratlan szabálya, az érzelmi intimitástól való, „ne láss, ne érezz, ne beszélj!” hármasszabályon alapuló félelem. Titkok, tabuk és a „mi egy jól működő család vagyunk” hamis mítoszának éltetése, a látszat megőrzésébe fektetett energiák határozzák meg a szűk közösség mindennapjait. Ezt a beteges állapotot a „rózsaszín elefánt ott áll a nappaliban, mindenki látja, de mi nem, tagadjuk” érzékletes példával fogalmazta meg Borota. A társfüggő nők A férfiak vezetnek az ivászatban, de egyre több a nő is, aki a pohár fenekére néz. Esetükben a biológiai felépítés miatt sokkal hamarabb jelentkeznek a fizikai leépülés tünetei, s általában jellemző, hogy egy alkoholista férj mellett a feleség is szenvedélybeteg lesz. De ha nem, akkor sem ússza meg, ugyanis az alkoholistákra jellemző, hogy „kinevelnek” maguk mellé egy társfüggőt. Ennek a típusú függőségnek a jellemző tünete az agresszív, mindent és mindenkit kontroll alatt tartás kényszere, a bizalmatlanság, az áldozat-szerep, az érzelmi manipuláció, zsarolás, játszmázás, a hamis, negatív önkép és önértékelés, a kritika elfogadásának képtelensége, az önbecsapás és az a túlzott lojalitás, ami miatt évekig, évtizedekig élnek borzasztóan rossz házasságban, nem tudnak és nem is akarnak szabadulni. A gyermek is megfizeti az árát A családi képletből a gyermekeket sem lehet kivonni. A szenvedélybeteg családban felnőtt gyermek is áldozat, hiszen a személyiségfejlődésének feláldozásával fizet, amiért úgy éli túl és úgy védekezik, próbálja megoldani a problémát, hogy különböző típusú szerepet vállal fel és játszik. A szakirodalom a „hős”, a „bűnbak, a „láthatatlan” és a „bohóc” kategóriákba sorolja ezeket a szerepeket, amelyekről bizonyított, hogy visszafordíthatatlan károkat okoznak, és a gyermekkori személyiségtorzulások a felnőttkorban „ütnek” vissza. A pszichológus arról is beszélt, hogy a megelőzés nagyon lényeges, és már iskoláskorban el kell kezdeni a felvilágosítást. Ennek egyik, az ún. „részeg szemüveg” használatának a 9–12-dikes diákok bevált módszeréről is beszélt Borota. A foglalkozás során a speciális szemüveg használatával a fiatalok az alkoholmámor alacsony, közepes és magas szintű stádiumát élik át. Tapasztalata, hogy míg az elején a tinédzserek viccesnek találják a mámoros bolyongást, jókat nevetnek, a jókedvet felváltja az elgondolkozás, annak felismerése, hogy az alkohol és hatásai nem is annyira jó dolog, mint hitték. – Kutatások támasztják alá, hogy az emberi agy 24 és fél éves korig fejlődik. Az alkohol sejtméreg, így az agysejteket is pusztítja. Igazából inni 24 és fél év előtt nem volna szabad – közölte a tudományos tényeket a pszichológus. Segíts magadon, hogy segíthess Az alkoholista kezét el kell engedni, nem szabad megvédeni és kivédeni az alól, hogy vállalja saját függőségének következményeit, különben nincs remény arra, hogy szembesüljön, és változtatni akarjon állapotán – szögezte le a szakember. Hozzátette: garancia arra, hogy minden történet hepienddel végződik, nincs, ám az semmiképpen nem szükségszerű, hogy a család is belerokkanjon a szenvedélybetegségbe. Csak annak van esélye a jobb életre, aki tesz önmagáért. – Az alkoholfüggőség, ha kialakult nem visszafordítható, nem gyógyítható, de kezelhető és együtt lehet élni vele, ha az illető soha többé egy kortyot sem iszik. Ha folytatja, vagy visszaesik, akkor előbb vagy utóbb bele fog halni. Az alkoholizmus és a társfüggőség komoly probléma, nem szabad figyelmen kívül hagyni. Nem kell végigszenvedni az életünket miatta, nem kell belerokkanjunk. Élhetünk kiegyensúlyozott életet, lehetünk boldogok, de ennek ára van. Meg kell hogy tanuljunk konfliktusokat kezelni, konfrontálódni, felismerni és kielégíteni az érzelmi szükségleteinket, és ami a legfontosabb: felelősséget vállalni a saját életünkért. Azért, hogy a másik milyen, nem én vagyok a felelős, de az, hogy én arra hogyan reagálok, azért igen – fogalmazta meg a biztató végszót Borota Gábor pszichológus. Lázár Emese