Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. Korond, a Firtos-hegy aljában, Kebeled, Észak és a Súgó patakok találkozásánál, a korondi-medence völgykatlanában található település. Első írásos említése az 1332-es pápai jegyzékben van: „Iten Petrus sacerdos de Kornud solvit II. banales.” 1334-ben Kurund majd 1383-ban már Korondként emlegetik. A falu régi templomát Orbán Balázs leírásából ismerhetjük meg: „A korondi katolikus templom igen szép épület, az újabb kori elferdítések dacára is fel lehet ismerni, hogy az átmeneti korszak (románnak gótba) tisztes műve.” Lakói a reformáció idején többségben unitáriusok lettek, a templomot is örökölték. A katolikus hiten maradt hívek, a templom és torony között építettek egy kis kápolnát. Ők 1707-ben elhatározták egy templom építését, de erre nem került sor, mert a Tőzsér–Fosztó-féle kéziratban levő Unitárius egyháztörténet arról tudósít, hogy a korondi unitáriusok birtokában levő templomot, papilakot és iskolát 1719-ben elvették a katolikusok. Mivel az unitárius templom a késő gótika jellegzetes vonásait mutatja, feltételezhetjük, hogy 1720 és 1750 között a kis kápolnát teljesen átépítették, Dávid László szerint a 16. század első felében. A templom orgonáinak történetét nehéz rekonstruálni, mert a két világháború nagy károkat okozott az egyházközség levéltárában. Ami biztos adat, hogy 1820-ban a templomot megújították: „Ezen a telken vagyon az 1820-ban megujjíttatott kő templom, nyugati véghez ragasztott kő toronnyal mind sendely fedél alatt s’ egy kő tornátzal a déli bejárónál- ugyan sendelyel fedett.” A templomban két fakarzat volt: „A nyugoti karzaton ez olvastatik: »Ez Ur házának meg ujjittatását el kezdette Curator N. Ambrus István, elvégezte Curator N. Pálfi Mojses fáradhatatlan ügyekezete több hívek költségek és szorgalmasságok által A. 1821.«” Az 1840-es püspöki vizitáció szerint a karzat mellvédjén a következő szöveg állt: „Tekintetes Mátéfi István Ur igaz lelke ajándékából készíttetett ez Orgona Isten tiszteletére igen jo és szent czélból.” A karzaton elhelyezett orgona tehát 1822-ben készült, és ha figyelembe vesszük, az 1821-ben készült szószékkorona hangvetőjének főpárkányán körbefutó feliratot, amelyből megtudjuk, hogy „Segesvári Asztalos Mester Góos János készítette”,akkor feltételezhetjük, hogy az orgonát is Góos János orgonakésítő mester készítette. Pap Zoltán orgonakészítő szerint a jelenlegi hangszerben talált régi fasípok az ő stílusjegyeire utalnak. Az 1840-es püspöki vizitációs jegyzőkönyvben ez áll: „A keleti karzaton áll egy aranyos virágokkal ékesült orgona.” Még ebben az évben, Mátéfi István június 12-én orgonaalapot hozott létre a hangszer fennntartása érdekében. A vizitációs jegyzőkönyv megjegyzi: „Ezen csomoban vagynak az Orgona fenn tartása végett tett alapítvány tőkepénzeinek contractussai.” A jegyzőkönyv még megjegyzi a számadás végén: „IV. Lévén ezen Eklésiának Orgona tartásra Néhai Tks. Mátéfi István Ur által alapitott egy különös pénztára, ennek mostani kezelője Gothárd Ferencz fel is szollitattván számadása be adására – minthogy azzal készen nem találtatott a’ mi tetemes hibául tétetik ki – meg hagyaték Esperest Afiának hogy e’ tárgyban ezen Eklésiába ki szállván, ezen Pénztár miben létit rendbe szedje, s’ erről a Püspökséget a’ maga rendén tudosíttsa.” 1842-ben készíttetnek egy ládát a kötvények és pénz tartására, valamint felróják a pénzkezelőnek, hogy a 16 magyar forintot, saját javára használt fel, és az alap összegét nem kamatoztatta. Végül nem rótták fel adósságként az öszeget, hanem mint kezelési díj könyvelődött el „ most egyszer a’ számadolora a’ mit csak ugyan sem a számadolo, sem következője többször nem fognak meg nyerni.” 1843-ban új kezelője van az orgona alapnak, Simo Mihály személyében, de a volt kezelő nem adta át az orgona alap vagyonát, kötvényeit. Gothárd Ferenc kötelezvényt adott a be nem fizetett kamatért. A következő évben Simo Mihály nem jelenik meg a vizitáció előtt, kötelezik, hogy másnap Firtosváralján jelenjen meg. Valószínű, hogy nem ment, mert 1846-ban két évre számolt el. Az alap 350 magyar forintot és 15 pénzt tett ki, melynek „interesse” 21 magyar forint volt. 1845-ben jegyezzük az első orgona javítást melynek költségeit ismerjük: »2. Az orgona hibai igazításáért és Concordálásáért fizetett 40 frt./ 3. A szegődségkor és munka végeztivel ekkor költött 1 frt. Mi szerént maradt a jövő számadásra kész összeg 43 mfrt.« Minden évben 1849-ig pontos adataink vannak az orgona alap kezeléséről. Ebben az évben 392 forint 15 pénz ment át a következő évre. Orgona kezelőnek Pap Mihályt választották. Az utolsó, orgona alappal foglalkozó bejegyzésünk 1850-ből való: [...] az orgona fundusrol külön számadás és számolo alatt folytattni szokott, számadást meg nem vizsgálható nem lévén honnyában a számadolo, de a T. Papra bizatik azt jo rendbe szedni.” Jegyzőkönyvek és levéltári anyag hiányában 40 évet ugrunk az orgona történetében. A vizsgáló esperesi vizitáció a megromlott orgona helyett egy új elkészítését ajánlja az egyházközségnek: „2. A vizsgáló hivatal ajánlatba hozta, hogy jó lenne egy új orgonát készíttetni, minek folytán a presbyterium megbízta énekvezér afiát, hogy egy orgona művésszel jöjjön érintkezésbe, minek folytán Brassai Nagy Józsefnek küldöttmegbizos levelet és a feltet kérdéskre Május 5-ikéről írt választ melyből kifolyólag a presbyterium alapos megbeszélés és megfontolás után hozta a következő határozatot: 2. Küldessék az Elnök a gondnok és a jegyző aláírásával egy levél Nagy József Brassai orgona művész urnak a melyben legyen a művész fel kérve, hogy jöjön ki Korondra a szerződés megkötése véget, a lehető legrövidebb idő alatt.” Nem tudjuk pontosan, mikor kötötték meg a szerződést. Közben a régi orgonát eladásra szánják a korondiak. Vevő is jelentkezik: a bözöd­kő­rispataki unitárius egyház. Július 21-én elhatározták, hogy ha az orgona megfelelő méretű, megbizottakat küldenek Korondra, hogy számoljanak be az eladásra szánt orgonával kapcsolatban. A keblitanács a 110 forintig látta elfogadhatónak az árat. Aug. 2-án a kiküldöttek, a korondi orgona megvételéről szóló szerződést hozzák magukkal, ami »habár egy pár pontra nézve eltérő a megbízó határozattól, a mennyiben részint 5 frt. fizetési többlettel, részint pld. annak hiányával van megkötve, hogy eladó egyh. község nekünk az orgonát beállítsa, a gyülekezet elfogadja, e mellett elhatározza egy gyűjtőív kibocsátását, mely által az egyh. község pénztára kevesebb terhelését czélozza.«” Nagy József 1895-ben anyagi nehézségekkel küzdött és az 1893-ban elvállalt bölöni orgonát is alig tudta befejezni. Az 1895 júniusában, Brassóba küldött bölöni küldöttség ott tudta meg, hogy „Nagy József cégje elváltozott Nagy Áczi cégre”. A megrendelt orgonát már ezen a néven működő cég fejezte be Bölönben, ami abban is nyilvánvaló, hogy az ez időben beszerelt sípokon, a „Nagy Á” pecsét látható, eltérően az addigi Nagy József pecsétektől. Ugyanezt figyeltük meg a korondi orgonánál is. Itt is megkésett az orgona átadása, ennek következtében a kőrispatakiaknak ígért orgonát sem tudták időre szállítani. Levelt ír a korondi gondnok, „melyben értesít, hogy a már megszegődött orgonát részünkre nem tudják átadni, mivel az ő általuk szegődött orgonát nem kapják kezükhöz...” A 2 napra rá tartott közgyűlésen azt a határozatot hozták, hogy visszamondják az orgonaszerződést, és mivel a határidő letelt nem kérhetik tőlük számon a kötelezvényfelbontásért megállapított 50 forint bírságot sem. A korondi keblitanács, megkapva a levelet, a következő határozatot hozta: „Pres­by­terium gyűlése az egyház község nevében nem fogadja el a visszamondást és a vásári szerződéstől nem áll el.” A kőrispataki keblitanács a válasz megérkezésekor végül elfogadta a vásárt és továbbra is az orgonaalapra gyűjtöttek: „1895 oktober 10-én az unitárius templomban egy beszerzendő orgona javára rendezett táncvígadalomból begyűlt 18 frt. 96 kr. tiszta jövedelem, ugyan ily czélból kibocsátva lett egy gyűjtőív melyen eddigele begyűlt 4 frt. 70 kr. tehát összesen 23 frt. 66 kr...” A korondi jegyzőkönyvek nem tesznek több említést a megvásárolt orgonával kapcsolatban. Nem tudjuk, mikor készült el pontosan a hangszer. Az 1917-es orgonasíp rekvirálás érdekében készült orgonaösszeírásban a korondi orgonát, mint 1897-ben készültet jelezi a lelkész. Ez a dátum azért is érdekes, mert 1896 márciusában, a kőrispatakiak megkeresték Mátisfalvi Szőcs Sámuelt, a vásárolt orgona rendbeszedése és beszerelése érdekében, majd áprilisban, a korondiak ajánlatlevele szerint elvihető volt az orgona. Valószínű, hogy Nagy József orgonája már 1896-ban Korondra ért, de lehetséges, hogy teljes befejezése 1897-ig elhúzódott. 1896–97-ben, a templomi belső javítások alkalmával újrafestették a szószékkoronát és a karzati mellvéd pilaszterekkel, mezőkre osztott virágornamentikája is ekkor készült. Az orgona mellvédjére az 1840-es püspöki vizitáció alkalmával említett szöveghez hasonlót festettek: „Tkts. Mátefi István urnak 1822 junius 12-én alapul letett ajándékából áll ez az orgona újból építve 1896-ban.” A másik felirat pedig, a templom renoválásának állít emléket: „Az orgona építése alkalmából a templom belseje újra díszítttetett Simény György gondnoksága és Molnos Lázár pénztárossága alatt 1896-97 években.” A korondi orgona építéséről kevés adatunk van, a kőrispataki orgona felállítása ellenben bővebben dokumentált. A keblitanács, Deák Gergely javaslatára, felvette a kapcsolatot a mátisfalvi orgonakészítővel megígérvén, hogy „szekeret fog utána küldeni: a szerint ez előre nem tudható, de közebben remélhető”. Mátisfalvi Szőcs Sámuel javasolta, hogy május 10-én hozzák el az orgonát Korondról és 11-én hozzákezdhessen a munkának. Az orgona felállításával kapcsolatos adatokat, az eklézsia számadási jegyzőköny­vében találtam meg: „Megjegyeztetik, hogy ezen ecclesia, megvásárolta a korondi unitár ecclesia régi orgonáját, azt némi átalakítással az ujonnan épített templomi karba fel állítatta, azonban a változatok gépezetében és a hangolásban tetemes hibák vannak, melyeknek kijavítására a presbiterium figyelmébe ajánltatott.” Az orgonaművész megkeresése 11 forintba került, a munkáért a művész 50 forintot kapott. A hangszerért 100 forintot fizettek, „apróságokra és deszkára 16, 50 forint”-ot fizettek. Sajnos az orgona csak alig 10 évet működött, 1908-ban már az elromlott orgona helyett harmóniumvásárlásról beszélnek. Még abban az évben megtörtént a vásár: „Az ingó javak változtak annyiban, hogy a már használhatattan orgona használaton kivül helyeztetett és helyébe egy új harmonium szereztetett be.” További sorsáról nem tudunk semmit. De most kanyarodjunk vissza a Korondon felállított Nagy József-orgonához: úgy tűnik,1904-ig működött, amikor a brassói Csioflek cég végzett rajta javításokat, amit az orgonaasztalra helyezett cégtáblájuk örökített meg: „Csioflek Testvérek orgona és hármonium építő gyárosok Brassó 1904.” Írott forrás hiányában, nem tudjuk, miben állt a javítás, módosítás. 1913-ban újból elromlott az orgona. Az Alsósófalván dolgozó Rieger Ottó céggel próbáltak szerződésre lépni. A cég alkalmazottai csak arra vállalkozhattak, hogy megvizsgálják az orgonát és a felmérés eredményét a központba küldik, költségvetés terv készítése érdekében. Nincsen adatunk az esetleges javításról. Az első világháború idején a vallási és közoktatásügyi miniszter leiratban elrendeli az orgonák összeírását az orgonasíp-rekvirálás érdekében. A korondi leírás a Csioflek-féle javítás utáni orgonadiszpozíciót tartalmazta: „Principál 2, Ped. Csatló, Subbas 16, Principal 8, Oktáv 4, Mixtur 3 sor 2 Fuvola 4, fedett fuvola 8, Solicional 8, Varázshegedű 4.” A jegyzőkönyvek és az Angster-féle rekvirálási lista szerint a homlokzati sípokat rekivirálták. Közvetlen a háború utáni években táncmulatságok szervezésével próbálnak pénzt gyűjteni. Az orgona javítását és a hiányzó sípok visszahelyezését 1926-ban sikerült megvalósítani. A lelkész ezt írta 1928-ban: „mi 1929(!) ben javítottuk ki az orgonánkat Boda József mesterrel, csíki lakós, a község nevét nem tudom (Csíktaploca – szerk. megj.) A fuvószerkezet kisebb hibáját javította, az egészet áttakarította, a háborúban elvitt cinsípokat fautánzattal pótolta, és egy új »Principal« változattal láttal el 5000 – ötezer Lei-ért. a munkával azóta is meg vagyunk elégedve s ajánlatunkra a vidéken több helyen dolgoztattak vele.” Az orgona 1940-es évekig jól működött. 1941. szeptember 21-én a lelkész az orgonajavításról számolt be: „...az orgonát Magyari Árpád orgona művész kijavította s amint a gyűlést megelőző istentiszteleten hallották is – ez idő szerint az orgona kifogástalan.” A művész 5 évi jótállást vállalt. 1945-ben, talán jótállási idő alatt, a katolikus templom orgonáját javító mesterembert akarták szerződni javításért, de végül az összegyűlt pénzt szétosztották az adakozók között, javítás nélkül. 1968-ban, a lelkészi állás átadásakor készített javak listájában az orgona, mint „megfelelő” szerepelt, 1987-ben Só­falvi Ferenc, a fuvó villanymotorra való szerelését javasolta, ami később fog bekövetkezni. Az 1988-ban készült orgona felmérő kérdőívre válaszolva, Fazakas László lelkész jelezte, hogy a Principál 2’ regiszter sípsora nem szól. Érdekesség az, hogy még a 2000-es években sem tudtak a kőrispatakiaknak eladott orgonáról, így az iratokban úgy szerepel a jelenlegi orgona, mintha 1822-ben készült. Az orgona eddigi utolsó javítására, átalakítására 2006-ban került sor, amikor a székelyudvarhelyi Pap Zoltán orgonakészítő kitisztította az orgonát és egy „Könyves F.” motorral látta el az orgona fújtatóját. Az orgona felszentelésére 2007. április 29-én került sor.