tiszta égbolt
Akkor is, ha
A dzsessz vajon mi? – kérdezi a Csíki Jazz idei mottója. És kérdezem én is, mert talán nem is sejtem, hogy mi lehet. Sosem hallgattam, sosem érdekelt, sosem éreztem magamban a késztetést, hogy továbblépjek azon a képzetemen, miszerint a dzsessz az, amikor füstös kocsmában fekete hangon – vagy azt imitálva – énekel valaki, akit fúvós hangszerek kísérnek dobbal. Éppen ezért nem is tudnék hitelesen írni a műfajról, és éppen ezért nem is fogok. Van azonban valami ennek az egésznek a légkörében, ami magával ragadott: a szervezői lelkesedés.
Képzeljük el, hogy valamiért rajongunk, és jók is vagyunk benne. Táncolás, éneklés, fizika, faragás, lovaglás, kaszálás, akármi. Éjt nappallá téve dolgozunk azon, hogy az adott szakma elismert képviselőit összegyűjtsük a városunkba. A legjobb táncosokat, énekeseket, fizikusokat, faragókat, lovasokat, kaszásokat. Olyanokat, akiket Amerikától Japánig mindenhol ismernek. És eljönnek hozzánk ezek az emberek! Jövőre már nem őket hívjuk, hanem másokat, hogy őket is bemutassuk itthon. És azok is eljönnek! Mély meghajlással fogadják a tapsot Los Angelesben és Tokióban, négy átszállással Marosvásárhelyen landolnak, majd elgurulnak Csíkszeredába, egy idegen számára kimondhatatlan nevű városkába, amely az összes lakójával együtt nem tudná elfoglalni a Wembley-stadion ülőhelyeinek felét sem. Ilyen formátumú emberek lépnének fel ilyen formátumú helyszínen. Ennek pedig hálás következményei lennének: a helyszín formátuma megnőne, felkerülne az adott szakma világtérképére. Érezzük át, mekkora elégtétel lenne ez számunkra!
Most pedig hagyjuk az ábrándozást, csupán annyit jegyezzünk meg belőle, hogy milyen érzés lehet megvalósítani egy ilyent. Ereszkedjünk vissza a földre, nézzünk körbe, és akadjon meg a tekintetünk például a Csíki Jazz plakátján. Olvassuk el, kik a fellépők. Én hallottam kettőről közülük, mert a szomszéd mesélt róluk. A szomszéd viszont majdnem az összeset ismeri! Ne, el ne piruljon, amiért az ön számára egyetlen név sem ismerős, hiszen maga táncos vagy énekes vagy fizikus vagy faragó vagy lovas vagy kaszás. És a saját területén ugyanúgy ismerheti, hogy kik a nagy nevek. Csupán annyit tudatosítson, hogy ők, a csíkidzsesszesek tényleg megcsinálták: a legnagyobb formátumú szakmabelieket hozzák Csíkszeredába! Lehet, hogy a szervezők nem értenek egyet velem, de azt hiszem, nem az a legfontosabb, hogy szeressük a dzsesszt. Ennél is fontosabb, hogy felfogjuk, milyen nagy dolog, hogy a világ presztízsértékű színpadjain fellépők nálunk is koncerteznek!
Lehetetlen azonosulni mindenféle zenei irányzattal, tudományággal, sporttal. Az is lehetetlen, hogy befizessünk mindenhova. De önmagában az együtt örülés már akkora felhajtó erőt adhat az adott rendezvény szervezőinek, amennyi rendszerint elég a következő évek munkájához is. És lehet, hogy a következő években már azonosulni is tudunk az irányzattal, sőt talán be is fizetnénk rá.
Kovács Hont Imre
.jpg)